Ady Endre "Karácsony" című versében teológiai értelemben a beteg világ állapota dominál. A versben a béke és a megváltás vágya jelenik meg, azonban ezek a vágyak nem valósulnak meg a világban. A versben megjelenik a Messiás és az ő napja, aki meg tudná menteni a világot. A versben fájdalmasnak és betegnek írja le a világot.
A bibliatudomány tekintetében a vers a Messiás várására utal, ami az Ószövetségben is fontos téma. A beteg világ helyzetét az ember elveszett mivoltával is kapcsolhatjuk össze, ami az emberi bűn és a megváltás témáját érinti. A versben megjelenik a Messiás háza, amely romba dőlt, ami a kereszténységben a templom lerombolódására utalhat.
A patrisztika szempontjából a versben megjelenik az ember és az emberek közti konfliktus és az erkölcseik elvesztése. A versben olyan értelemben írja le az embert, hogy "ő lencsén nézi az eget" és "megátkozza világra jöttét". Ez arra utalhat, hogy az ember elveszítette Istennel való kapcsolatát, és nem érti az isteni dolgokat.
A skolasztika szempontjából a vers a világ betegségére, a betegség okaira és a gyógyulás vágyára utal. A betegség itt a bűnt jelképezheti, ami megtéveszti az embert és elidegenít tőle. A Messiásben és az ő küldetésében látja Ady a világ gyógyulásának lehetőségét.
Ezen kívül más teológiai szempontból is meg lehet értelmezni a verset. A világ betegsége a bűn és a gonoszság jelenlétére utal, ami a világban jelen van. Az ember elvesztette kapcsolatát Istennel és embertársaival, ami az emberek közötti konfliktust eredményez. A Messiásra való vágy az emberi vágyak, remények és igények kielégítésére utalhat.
A versben tehát összegezhető, hogy a világ betegségét, az ember elveszettségét és a megváltás vágyát jeleníti meg. A kereszténység kontextusában megértve, a vers a bűn és a hiányosságok jelenlétére, a betegség és fájdalom tapasztalatára, valamint a megváltás reményére utalhat.