I.            

Hajadnak ékét adtad át:
Nem boldogít már e virág,
Éjszín hajadnak illatárja
Már nem bódít el... mindhiába!

Azt a virágot add nekem,
Mely ott hervad el kebleden,
Én könnyeim öntöm le rája...
Ez a virág a hit virága.


II.            

Talán nem is a földön jártam:
A nőkben tiszta angyalt láttam,
Glória volt fejök felett,
Ők hozták földre az eget.

Most sétálok a sétatéren,
Amennyi szép lány, mind megnézem,
De jót egyről sem gondolok -
Hiszen csak gyönge nők azok!


III.            

Ne félj, kis lány, nem irok már
Bús-szerelmes verseket,
Már ezután csak a borról,
A mámorról verselek.

Mióta kijózanodtam,
Megszerettem én a bort,
Adieu hát, gyermek-szerelem,
Üljük meg reá a tort!

1897. május 16.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból értelmezve a következőképpen értelmezhető:

I. rész:
- A "virág" metaforája az életnek és a boldogságnak.
- Az éjszín hajat a természet színeinek és illatainak vesztésével lehet párhuzamba állítani, amelyeket a legújabb természettudományos felfedezésekkel tudhatunk meg.
- A "hit virága" kifejezés a tudomány és a vallás közötti kapcsolatra utalhat, az emberi érdeklődés és kutatás mélyebb értelmére.

II. rész:
- Az "angyalok" megjelenése és a földi ég közelsége utalhat a természettudományos vizsgálatokra és felfedezésekre, amelyek megfejtik az emberiség előtti titkokat.
- A lányok megítélése és elnyűgöző látása a biológiai és pszichológiai szempontból is vizsgálható, a női szépség vonzerejének értelmezésére.
- A "gyönge nők" szókapcsolattal az emberi erőkifejtés terén történt felfedezésekre utalhat, amelyek új információkat tárnak fel az emberi testről és az erőteljes cselekvésről.

III. rész:
- A borról és mámorról verseket író utolsó rész a kémia és az anyagok hatásaira utalhat, amelyek közvetlenül befolyásolják az emberi életet és viselkedést.
- A "kijózanodtam" és a "megszerettem én a bort" kifejezések életmóddal és életstílussal kapcsolatos döntésekre is utalhatnak, amelyeket a modern tudomány vizsgál és tárgyal.

Ez a természettudományos értelmezés az Ady Endre Könnycseppekben csak egy lehetséges megoldást kínál. A mű más módon is magyarázható és értelmezhető, attól függően, milyen szempontból közelítjük meg.

Ady Endre "Könnyceppék" című verse teológiai szempontból értelmezve számos érdekes összefüggést mutathat az alábbi témákban:

1. Bibliatudomány: Az első versszakban Ady megemlíti a hajadnak ékét, ami a haja dísze volt. Az emberi test és testi szépség bibliai kontextusban gyakran az eredeti paradicsomi állapottal, az ártatlansággal és a tisztasággal hozható összefüggésbe. Az "Éjszín hajadnak illatárja már nem bódít el" sor utalhat az elvesztett paradicsomi állapotra vagy a bűnbeesés következményeire. A hit virágának metaforája pedig a hiteles kapcsolatra utal, amely segíthet átlépni ezen a világi korlátok között.

2. Patrisztika: A patrisztikus gondolkodásban gyakran jelenik meg az angyalok és a nők közötti kapcsolat, mivel Krisztus születését is egy nő, Mária közvetítésével hozták földre. Az első versszakban Ady megemlíti a nőket és mint a mennyei ég földi követeit ábrázolja őket. Azt is lehet vélelmezni, hogy a költő a szentségi életnek is utalást tesz, amikor a glóriáról ír az angyalok fején és arról, hogy ők vitték az eget a földre.

3. Skolasztika: A skolasztikus teológia többek között az érzéki tapasztalat és a racionális érvelés kapcsolatát vizsgálja. A második versszakban Ady úgy érzékeli, hogy a nők az angyalok tiszta képviselői a földön, és minden szép lányt megnézett, de semmi jót nem gondol róluk. Ez a belső küzdelem az értelem és az érzékiség között jelenítheti meg a gondolkodásmódot.

Ezen túlmenően, a vers más teológiai témákat is érinthet, például a bűn és a bűntudat, a test és a lélek kapcsolata, valamint az önfeladás és az önmegvalósítás.

Végül, érdemes megjegyezni, hogy a versben megjelenő harmadik szakaszban a költő az alkoholra helyezi a hangsúlyt. Ez lehet kapcsolatban azzal a teológiai kérdéssel, hogy hogyan kezeljük a földi élvezeteket, az emberi gyönyöröket és az önkontroll képességét. Ez a rész lehet összhangban a katolikus egyházban kialakult aszkézis és mértektartó életéppel.

Ady Endre "Könnycseppek" című verse a 19. század végén, a századelőn íródott, ami az időszakot jellemző nihilista hangulatot tükrözi. Az első versszakban a költő egy elveszített szerelemről beszél, amelyet aláhúz azzal a képpel, hogy a nő hajának illatára már nem is emlékszik. A versben felvetődik az érzelmek változékonysága és az érzelem hagyományos jelképei (mint például a virág) értékvesztése.

A második versszakban Ady azt fejezi ki, hogy korábban idealizálta a nőket és szentnek tartotta őket, azonban mostanra csalódottá vált bennük. A glóriával kifejezett szentfénnyel kapcsolatban a keresztény ikonográfia hatása érzékelhető, ami a magyar szépirodalomban is jellemző volt ebben az időszakban. Az idillikus idealizmus és a lelki kapcsolatokba vetett hit elvesztése az általános hangulatot jeleníti meg.

A harmadik versszakban a költő arról beszél, hogy bússzerelmes versek helyett inkább a borról és a mámor állapotáról fog írni. Ez a rész utal a szerelmi csalódásra és a menekülésre a reális, hétköznapi élményekbe. Az alkoholizmus és a mámor keresése a magyar irodalom klasszikus témái közé tartozik, amelyet az időszakban több költő is feldolgozott (például József Attila).

A verset irodalomtörténeti szempontból az impresszionizmus és a szimbolizmus hatása is észlelhető. Az impresszionizmus a képek és érzetek pillanatnyi hatását fejezi ki, amelyet Ady a személyes élményeken keresztül jelenít meg. A szimbolizmus pedig a belső érzésvilág kifejezésére törekszik, amit például a hit virágának képe jelenít meg a versben.

A nemzetközi irodalom területén a vers megközelíthető a szimbolista versek értelmezési kereteivel is. Az érzelmek megjelenítése, a világ jelképes megfogalmazása, a szerelem és a szerelem elvesztése néhány közös pont lehet más szimbolista költők műveivel.

Ezenkívül a vers minimális stílusbeli hasonlóságot mutathat Charles Baudelaire coquette (vetélytársnő) képével, aki hasonlóan a magyar vershez egy virághoz hasonlítja a nőt, de itt már a szépség és a nőiesség felszínességét hangsúlyozza. A versben megjelenő könnyek és bortema szintén Baudelaire műveiben is visszaköszönhetnek.

A verselemzés során az adott korszakhoz és stílushoz való viszonyt érdemes figyelembe venni. A nihilista hangulatot tükröző versek és az érzelmek megjelenítése azonban általánosságban is jelen vannak az irodalomban.