Ady Endre "Követelő írás" című versében a költő egy vallásos alakon keresztül fejezi ki a sorsának kérdését és kéréseit Isten felé. A vers teológiai értelmezése során a bibliai szövegek, a patrisztikus gondolatok és a skolasztikus filozófia is fontos szempontok lehetnek.
A vers első részében a költő hangsúlyozza, hogy Isten hitt benne és kiválasztotta, valamint mindig igennel válaszolt Isten kérdéseire. Ez a vonal összekapcsolható a biblikus hagyománnyal, ahol Isten a világ teremtője és vezetője, aki válaszol az emberi imádságokra és cselekedetekre. A költő itt arra utal, hogy Isten iránti hite és fogadásai miatt nem érte őt sok baj.
A második részben a költő azt mondja, hogy Isten a szívében van, de néha el-kisétál. Ez az utalás jelentheti, hogy Isten jelen van az emberi életben, de néha megengedi a sorsnak, hogy betöltse a szerepét és irányítson. Ezenkívül a költő szereti a szívét, mert Isten rábízta a sorsokat. Itt a patrisztika nézőpontjai is előtérbe kerülnek, amikor az ember visszatükrözheti Isten jelenlétét és akaratát a lélekben és a világban.
A költő a harmadik részben panaszkodik, hogy elvégezte Isten rendelését és sorsait, de nem találja az en-sorsot, aki mindig késett. Ez az utalás arra enged következtetni, hogy a költő elégedetlen a saját sorsával, és vágyik egy olyan sorsra, amely valóban az őé. Itt megjelenhet a skolasztika nézőpontja, amely hangsúlyozza az egyéni felelősséget és az emberi akarat szerepét a sors alakításában.
A költő a negyedik részben Istenhez fordul, hogy átadja neki a sorsát. Kéri, hogy Isten adjon neki végre egy olyan sorsot, amely az övé is. Ez az imádsághoz hasonlítható, ahol az ember Istenhez fordul segítségért és irányításért a sorsában. Ezen a ponton a bibliatudomány is fontos lehet, mivel több bibliai karakter is példát mutat az imádságra és a rendelésre.
Az ötödik részben a költő a sorsát hasonlítja egy beteg házhoz, amelynek a szíve öli saját szeszélyét. Itt a vers egy metaforikus képet fest az emberi sorsról és szívéről, amelyek együtt léteznek, és néha ellentmondásba kerülhetnek egymással. Ez a rész összekapcsolható a skolasztikus gondolkodással, amely hangsúlyozza a testi és szellemi elemek közötti viszony összetettségét.
A hatodik részben a költő folytatja a beszélgetést Istenel, és kéri, hogy adjon nekik, az embereknek, a sorsukat. Ez azt sugallhatja, hogy az ember képes befolyásolni és formálni a sorsát, de ehhez Isten akarata és beavatkozása szükséges. Itt megjelenhetnek a patrisztika nézőpontjai, amelyek hangsúlyozzák az ember alázatát és függését Isten iránt.
A vers utolsó részében a költő azt mondja, hogy ha Isten nem adja meg nekik a sorsukat, akkor maguk fogják megtalálni azt a sorsot, amelyet akarnak. Ha az emberek képesek keresni és megszerezni a saját sorsukat, akkor ez az utalás összekapcsolható a skolasztika nézőpontjával, amely hangsúlyozza az emberi akarat szerepét a sors alakításában.
Összességében Ady Endre "Követelő írás" című versének teológiai szempontból értelmezve a költő a sorsát keresi és kéri Istentől. A vers különböző teológiai irányzatok nézőpontjának figyelembevételével értelmezhető, beleértve a bibliai hagyományt, a patrisztikát és a skolasztikát.