A vers elején Ady Endre arról beszél, hogy vér serken ki az ujj begyéből, amikor Magyarországot tapogatjuk. Ezt a képet úgy értelmezhetjük, hogy a természettudomány előrehaladása során egyre többet tudunk meg Magyarország természeti jellemzőiről és az ott élő organizmusokról. Az "álmos, szegény Magyarország" kifejezés arra utal, hogy Magyarországon rengeteg kitörésre váró potenciál van, természeti kincsekkel és lehetőségekkel.
A következő részben Ady arról beszél, hogy vajon lehet-e jobbra várni, illetve mikor fog fölébredni a szolga-népek Bábele. Ezt a részt úgy értelmezhetjük, hogy a természettudomány napjainkban új távlatokat nyit meg előttünk, és folyamatosan fejlődik. A kérdés, hogy vajon lesz-e valaha világmegváltó felfedezés vagy áttörés a természettudományban, amely által a régi hatalmi struktúrák és felfogások megváltoznak. Ez összefüggésbe hozható a mai tudományos kutatásokkal, amelyek célja az emberiség problémáinak megoldása és a társadalmi változás előmozdítása.
A következő sorokban Ady arra tesz fel kérdéseket, hogy miért nem változnak meg az emberek vágyai és miért marad mindig egy bánat a különböző nemzetek és népek között. Ezt úgy interpretálhatjuk, hogy bár a természettudomány fejlődése során folyamatosan új ismereteket szerezünk, az emberi természet és viselkedés viharait nem sikerül teljesen irányítani vagy megváltoztatni.
Az utolsó részben Ady arra kérdezi, hogy meddig lesz még úr a betyárság és meddig marad a magyarországi nép kalitkás seregély-fiókként. Ez összefüggésbe hozható a társadalmi és politikai változásokkal, valamint a társadalmi egyenlőtlenségekkel. A természettudománynak lehetősége van a társadalmi változások hátterének jobb megértésére és a problémák megoldására.
Ez a vers tehát arra utal, hogy bár a természettudomány megannyi új információt és lehetőséget teremt számunkra, még mindig vannak folyamatban lévő vagy fennmaradó problémák, amelyekben az emberi természet vagy a társadalmi viszonyok szerepet játszanak.