Ujjunk begyéből vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?

Vajon lehet-e jobbra várni?
Szemünk és lelkünk fáj bele,
Vajon fölébred valahára
A szolga-népek Bábele?

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?

Meddig lesz még úr a betyárság
És pulya had mi, milliók?
Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregély-fiók?

Bús koldusok Magyarországa,
Ma se hitünk, se kenyerünk.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.


Elemzések

Ady Endre "Magyar Jakobinus Dala" című versében a teológiai szempontok nem központi téma. Ebben a versben Ady az elnyomottság, az összetartozás és a változás reményét fejezi ki, elsősorban a magyar nemzet szempontjából. Azonban néhány elemzési megközelítést bemutathatunk.

Bibliai szempontból nézve a versben a prófétai hangulat érezhető. A versek végén felvetett kérdések - "Vajon lehet-e jobbra várni?" és "Mikor mondunk már egy nagyot?" - a reménytelen helyzetből való kiszabadulásra és a megváltásra utalnak. Az "eszme-barrikád" kifejezés pedig a történelmi környezetben keresi a megoldást, ahogy a próféták is a politikai és társadalmi változásokra helyezték a hangsúlyt.

Patrisztikus nézőpontból nézve a vers egyértelműen a szegények és elnyomottak szolidaritását hirdeti. A szerző arra bátorítja a magyarokat, hogy együtt emelkedjenek fel és álljanak szembe az elnyomókkal. A "bús koldusok Magyarországa" kifejezés a patrisztikus szemléletmódra utal, amely azt állítja, hogy Isten a szegények mellett áll, és megváltást hoz számukra.

Skolasztikus nézőpontból a versben megfigyelhető a gondolati és érzelmi feszültség. A szerző kételyének és reménytelenségének kifejezése a skolasztikus gondolkodás egyik jellemzője. Az ellentétek, mint például az erőtlen vágy és a gyenge akarat, a magyarok és a nem-magyarok megoszlása, a gyalázat és a keserv mindig egyetlen jelenségre redukálhatóvá válnak. Ez is jelzi a skolasztikus érvelés tendenciáit.

Természetesen más megközelítések is lehetségesek. A magyar történelmi kontextust és a társadalmi-politikai környezetet is figyelembe véve, az Ady Endre versekben kifejezett elnyomottság és remény kérdéseit lehet filozófiai, szociológiai vagy politikai szempontból is vizsgálni.

A vers elején Ady Endre arról beszél, hogy vér serken ki az ujj begyéből, amikor Magyarországot tapogatjuk. Ezt a képet úgy értelmezhetjük, hogy a természettudomány előrehaladása során egyre többet tudunk meg Magyarország természeti jellemzőiről és az ott élő organizmusokról. Az "álmos, szegény Magyarország" kifejezés arra utal, hogy Magyarországon rengeteg kitörésre váró potenciál van, természeti kincsekkel és lehetőségekkel.

A következő részben Ady arról beszél, hogy vajon lehet-e jobbra várni, illetve mikor fog fölébredni a szolga-népek Bábele. Ezt a részt úgy értelmezhetjük, hogy a természettudomány napjainkban új távlatokat nyit meg előttünk, és folyamatosan fejlődik. A kérdés, hogy vajon lesz-e valaha világmegváltó felfedezés vagy áttörés a természettudományban, amely által a régi hatalmi struktúrák és felfogások megváltoznak. Ez összefüggésbe hozható a mai tudományos kutatásokkal, amelyek célja az emberiség problémáinak megoldása és a társadalmi változás előmozdítása.

A következő sorokban Ady arra tesz fel kérdéseket, hogy miért nem változnak meg az emberek vágyai és miért marad mindig egy bánat a különböző nemzetek és népek között. Ezt úgy interpretálhatjuk, hogy bár a természettudomány fejlődése során folyamatosan új ismereteket szerezünk, az emberi természet és viselkedés viharait nem sikerül teljesen irányítani vagy megváltoztatni.

Az utolsó részben Ady arra kérdezi, hogy meddig lesz még úr a betyárság és meddig marad a magyarországi nép kalitkás seregély-fiókként. Ez összefüggésbe hozható a társadalmi és politikai változásokkal, valamint a társadalmi egyenlőtlenségekkel. A természettudománynak lehetősége van a társadalmi változások hátterének jobb megértésére és a problémák megoldására.

Ez a vers tehát arra utal, hogy bár a természettudomány megannyi új információt és lehetőséget teremt számunkra, még mindig vannak folyamatban lévő vagy fennmaradó problémák, amelyekben az emberi természet vagy a társadalmi viszonyok szerepet játszanak.

Ady Endre Magyar jakobinus dala című versét irodalomtudományi szempontból elemzve több összefüggésre is rá lehet mutatni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Az első szempont a vers formai megjelenése és szerkezete. A vers egy kötött formájú, szabályosan rímelő és tagolódó szonett. Ez megegyezik a hagyományos szonett formával, mely jellemző az olasz és angol reneszánsz irodalomra, valamint a magyar költészetben is számos alkotásban megtalálható. Ez a formaválasztás a vers tartalmával is összhangban van, hiszen a szonett rendszerint komoly, tömör tartalmi üzenetet hordoz.

A vers témája és hangvétele a magyar nemzet sorsa és küzdelme, valamint a reménytelenség és a szabadságvágy motívumait dolgozza fel. Ez kapcsolódik a nemzetközi romantikus irodalomhoz, ahol a nemzetiség és a politikai eszmék fontos témák voltak. Számos romantikus költő - mint például Shelley vagy Pushkin - foglalkozott a nemzetek sorsának kérdéseivel és a szabadságért folytatott harcokkal.

Ady a versben a magyar nemzetnek és a magyarországi népeknek kíván erős akaratot, egyesülést és lázadást. A jakobinus Dala elnevezés és a vers mondanivalója utal a francia forradalomra és a köztársasági eszmékre. Ezzel a verssel Ady a magyar irodalmat is kapcsolhatja a nemzetközi szabadságharcokhoz és politikai eszmékhez.

A versben többször is megjelenik a magyar identitás és a nemzetköziség viszonya. Ady a múltbéli bánatokat és háborúkat említi, és kérdőre vonja, miért nem találkoznak a különböző népek az eszme-barrikádokon. Ez egy kapcsolatot teremthet a magyar irodalom és más népek irodalmai között, ahol ugyancsak foglalkoztak a nemzetek közti viszályokkal és az egységre való törekvéssel.

A vers végén az elnyomottak szerepét hangsúlyozza, akiknek nincs hitük vagy kenyerük, de reményt ad arra, hogy holnap már minden a mienk lesz. Ez a szegénység és a küzdelem motívuma a világirodalomban is gyakran megjelenik, például Victor Hugo és Charles Dickens műveiben.

Ez csak néhány lehetőség az összefüggések bemutatására, amikor Ady Endre Magyar jakobinus dalát irodalomtudományi szempontból elemezzük. A vers formai és stilisztikai jellemzői mellett a témaválasztás, a politikai utalások és a nemzetközi kontextus mind fontos elemek a vers értelmezésében.