Ady Endre "Még egyszer jönne" című versében teológiailag megemlíti a királyokat, nagy papokat és nagy nemeseket, akiknek a küldetése elleneik ellen. Ez a rész a Bibliatudomány szempontjából szól, amely az Ó- és Újszövetséget elemzi és interpretálja. A versben szereplő királyok, nagy papok és nagy nemesek a hatalom és hatalmi elitek képviselői, akik Dózsa György ellen fordultak. Ez a rész kifejezi valamiféle vallási-politikai konfliktust az elnyomott tömegek és a hatalmi elit között.
A patrisztika szempontjából Ady a versben beszél egy olyan világról, ahol senki sem kapott kegyelmet, még a gyermek sem. Ez a rész arra utal, hogy az egyház hatalmi struktúrái sem voltak képesek megszabadítani az embereket a szenvedésüktől vagy adni nekik megnyugvást. Ez a rész azt kérdezheti, hogy hol van Isten kegyelme és megtartása az emberiséggel szemben.
A skolasztika szempontjából a versben felvetett kérdés, hogy mi lenne, ha a gyermek nem kapott volna kegyelmet a századok gyermekeinek, és az apja is ott volna. Ez a rész azt firtathatja, hogy vajon milyen hatással lenne a korábbi generációk cselekedeteire a jelen generáció és a jövő generáció.
A vers időpontja, 1914 május, arra is utalhat, hogy az első világháború kirobbanásának időszakában került sor a vers megírására. Ez a kontextus is befolyásolhatja a vers teológiai értelmezését, hiszen az első világháború olyan szenvedést és pusztulást hozott, amelyben sokan kételkedhettek Isten jelenlétében vagy kegyelmében.