Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szivünkben tavasz, szerelem.
Ott reszket a korán nyílt virág,
Itt elhalt már a gyötrelem.
Még nem oly régen nyári napnak
Lángjától sem hevült szivünk,
Most csodás meleg fűzi egybe:
Tavasz van, remélünk s hiszünk!

Künn hűs szellő tép le virágot,
Jer! hajtsd vállamra kis fejed.
Télről regél a kósza szellő,
Mesét mondok én is neked.
Sivár életről, hosszu télről,
Enyészetről beszél regém...
De ne reszkess hát, drága kincsem:
Tavasszal, csókkal végzem én!

...Bohó gyermek volt; álmodozva,
Vágyón kezdé az életet,
Szivében vágyak lángja égett...
- Róla mesélek most neked.
Ha láttad volna, mint ölelte
Karjával a világot át,
Megszántad vón' szegény rajongót,
Ki semmiért mindent od'ád!

Mindent! Hiszen szivének kincse
Volt gazdagsága, mindene!
Dobogott, vágyott, égett e szív,
Százhangu dallal volt tele.
Óh! de a dal elhangzott árván,
A vágy sóhaj lett nemsoká:
Szeretet szárnyán merre szálljon?
Nincsen rokonszív, nincs hová!

S eljött a tél. Didergő lelke
Úgy reszketett, mint kis madár,
Melynek lehullott pelyhes fészke,
Ha elhervadt az enyhe nyár.
Ajkán elhalt már rég' az ének,
Reménye eltünt, el... tova...
S ha visszaszállt egy pillanatra,
Egy sejtés űzte el: soha!

Tovább bolyongott fázva, némán,
Nem ejtett ajka egy panaszt,
De bánat ült a sápadt arcon,
Ki látta meg? Ki látta azt!
Egy szép leány volt. Olyan lágyan,
Epedve kérdé bánatát...
Egy fénysugár tört át az éjen:
Van még a földön jó barát?!

Van még. Az ifju hitte, hogy van.
Szive megnyílt. Ajkán a dal
Felcsendült ismét; forró vágyba
Olvadt belé a bús sohaj.
A sebzett szív újult reménye
Általragyogta új dalát:
Vihar után a nap pazarlóbb,
Ragyogva szórja sugarát...

Délibáb volt a lány szerelme,
Mely kopár pusztát szánva-szán,
Csalóka fényét önti rája,
Hogy így enyhítsen bánatán.
Elszáll, midőn a nap is tűnik,
Ha közeleg az éjszaka,
- Elszállt a lány, elűzte tőle
Az élet egy kis vihara.

Szegény fiú! Nem sírt. Miért is?
A sors kegyetlen zsarnokunk,
Haragja akkor sújt le mindig,
Amikor boldogok vagyunk.
Amikor szerelmet sovárgunk,
Egy csontváz karja nyúl felénk...
... Ez a sorsunk... De te miért sírsz,
Édes szerelmem? Fáj mesém?

Ne sírj, ne sírj! Nem mondom tovább,
Ölelő karod fogjon át.
Ajkad zárja mesélő ajkam,
Mely a te csókodért sovárg.
Ujjá teremt, égig emel föl,
Felejtet mindent ez a csók...
E csók az én bús mesém vége
S lehet-e vég, mely csattanóbb?


Elemzések

Ez a vers nem tartalmaz konkrét természettudományos elemeket vagy utalásokat, mivel Ady Endre inkább az érzelmekre, a szeretetre és a reményre fókuszál. Azonban, néhány természeti jelenség vagy elem metaforikus képek formájában jelenhet meg a versben.

A vers kezdetén Ady azt írja, hogy "Ott künn hűvös van kikeletkor", ami a természet változásainak és a tavaszi évszak beköszöntének lehet az utalása. A "szivünkben tavasz, szerelem" pedig az emberi érzések és vágyak természethez hasonló változásait jelképezi.

Később Ady metaforaként használja a hűs szellőt, amely lefújja és letépi a virágokat, de aztán hozzá szól, hogy "jer! hajtsd vállamra kis fejed", tehát arra késztet, hogy biztonságba helyezze azt. Itt lehet az utalás a természeti erőkre, amelyek egyaránt lehetnek szépek és pusztítóak.

Ezenkívül a versben megjelenik a tél és a hosszú, sivár élet metaforája, amely a szerző számára a beteljesületlen vágyak, a fájdalom és a reménytelenség állapotát jelenti. Az élettel kapcsolatos képek, mint a szivük dobogása, a dallamok és a dalok, valamint a napfény szerepeként mutatkoznak meg. Ezek az elemek a természet rendjére és a természeti ciklusokra utalnak.

Bár a vers elsősorban az emberi érzelmeire és tapasztalataira összpontosít, mégis megszólaltathatja az olvasóban a természettudományos felfedezésekkel és az emberi élet természethez való viszonyával kapcsolatos gondolatokat és kérdéseket.

Ady Endre "Mesét mondok" című verse a teológiával és vallási motívumokkal foglalkozik. A versben többek között megjelenik a remény, a szerelem és a sors témája.

Bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik a szív szerepe, amely a vágyak, érzelmek és vágyakozások központja. A szív szimbolikus jelentősége a Bibliában is hangsúlyos, mint például az Ószövetségben, ahol az emberi szív Isten közelségét, szeretetét és szövetségét képviseli. A versben az Istenhez való közeledés, a hit és remény kifejezése is jelen van.

Patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik a bűn, az elidegenedés és a megszállottság témája is. A versekben felfedezhető bánat és szomorúság, amely az elidegenedést és a lelki szenvedést jelenta. Az ifjú karakter problémái a patrisztikus tanítások alapján az emberi bűnösség és a szabad akarat kérdését veti fel.

Skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik a végzet és a sors témája. Az ifjú úgy tekint a sorsára, mint "kegyetlen zsarnokra", akinek döntéseit és büntetéseit elfogadja. A versben megjelenik az emberi boldogság és boldogtalanság témája is, amely a skolasztikus teológiában az emberi létezés alapvető kérdéseivel kapcsolatos.

A vers azonban nem korlátozódik csak ezekre a teológiai nézőpontokra. Az emberi érzelmi élmények, a vágyak, a remény és a szerelem kérdésköre is hangsúlyos. A szépség és a tragédia ellentéte, az elbódulás és a gyötrelem kontrasztja jelenik meg a versben, amelyet más filozófiai és pszichológiai teóriák is meg lehet nézni.

Összességében Ady Endre "Mesét mondok" című verse teológiai, bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikai nézőpontokat is magában hordoz, de további szempontokat is felvethet, mint például az emberi érzelmek és az élet metafizikai kérdései.

Ady Endre "Mesét mondok" című versének irodalomtudományi szempontból történő elemzése során figyelembe vehetjük a következő összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén:

1. Tematika: A vers fő témája a szerelem és a vágy. A költemény a tavasz és a remény motívumait használja fel, hogy kifejezze a szerelem és a vágy újjászületését a hosszú tél után. Ez a téma tipikusan romantikus és lírai jellegű, és számos más irodalmi műben, például a romantikus költészetben és a lírai versekben is megtalálható.

2. Stílus: Ady Endre a költeményben a költői nyelvet használja, amely gazdag képekben és szimbólumokban gazdag. A használt nyelvezet és ábrázolásmód intenzív érzelmeket és mély gondolatokat kelt. Ez a stílus az expresszionizmus és a szimbolizmus irányzataihoz köthető, amelyek azt a célt tűzték ki, hogy a költészet révén az emberi érzésvilágot kifejeződésre juttassák.

3. Motívumok: A versekben megjelenő motívumok közül a legjelentősebbek a tavasz, a virágok, a vágy, a remény és a szerelem. Ezek a motívumok nemcsak ebben a versben, hanem a világirodalomban is gyakran előfordulnak, és hasonló tartalmakat hordozhatnak.

4. Formai jellemzők: A vers hagyományosan disztichonokban íródik, amelyek összhangban vannak a lírai költemények hagyományos struktúrájával. A strófák rímelnek és ritmikusak, ami hozzájárul a vers dallamosságához és könnyed olvashatóságához. Ez egy tipikus jellemzője a lírai költészetnek és nagyon elterjedt a világirodalomban is.

5. Sajátosságok: Az Ady Endre verseiben gyakori motívumnak számító "szerelem" és "vágy" téma mellett a vers tartalmazza a lírikus önéletrajzi elemeket is, amelyek a költő érzelmi állapotát és a személyes tapasztalatait tükrözik. Ez a személyesség és a betekintés a költő belső világába jellemző a modern irodalomra, ahol a költő önmagát közvetíti a verseiben.

6. Kapcsolódás más művekhez: A versben megjelenő tematika és stílus kapcsolódhat más, hasonló témájú és stílusú irodalmi művekhez. A romantikus és lírai versek, mint például William Wordsworth vagy Percy Bysshe Shelley művei, beleillenek a költemény által kifejezett érzések és hangulatok körébe.

Összességében Ady Endre "Mesét mondok" című versét tematikájában, stílusában és használt nyelvezetében összefüggésbe lehet hozni más lírai és romantikus irodalmi művekkel, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A verse a szerelem és a vágy kifejezésére használja a táj és a természet motívumait, és a költői nyelv segítségével intenzív érzelmeket közvetít.