Ki gőgös volt, már lakol itt lenn,
Jaj, ha engem is büntetni fogsz
Keserű gőgömért:
Félek törvényedtől, Úristen.

Jaj, hogyha hamar rámbocsátod
Nehéz csapásaidnak sorát,
Mert irigyeltetém
Pávás kedvemmel a világot.

Jaj, hogyha béna lesz belőlem
S az utcasarki víg szánalom
Morzsáit lesem én,
Ki hivalkodtam pompa-gőgben.

Jaj, hogyha majd sajnálni fognak
Irígy dühöngők, várakozók,
Okos, pörös felek,
Kik törvényedben bizakodnak.

Béna koldussá ne tégy engem,
Hiszen magad is megcsufolod.
Tudod, hogy gőgömet
Csak mutatom, vágyom, esengem.

(Sok élet-serleget kihabzsolt,
De tudod, hogy szomjan szenvedett,
Álkevélyen, sírón
És mégiscsak igaz fiad volt.)


Elemzések

Ady Endre "Ne sújts bénasággal" című verse több természettudományos szempontból is értelmezhető. Az első sorokban a versszak a büntetésre és az isteni törvényekre utal, ami a mai természettudományi ismeretekkel összefüggésbe hozható.

A második versszak a csapások sorára való félelemre utal, ami a természeti katasztrófákra és természeti jelenségekre is utalhat. A versben használt "Pávás kedv" kifejezés utalhat a természet pompájára és szépségére, amit irigyelhetünk.

A harmadik versszakban a "béna" és a "víg szánalom" kifejezések a betegséget és a rossz egészségi állapotot jelenítik meg. Ezt a mai orvostudomány legfrissebb felfedezéseivel és kutatásaival lehet kapcsolatba hozni, amelyek a betegségek és a gyógyítás terén hozhatnak új eredményeket.

A negyedik versszakban a versszakban említett "irígy dühöngők, várakozók" és "okos, pörös felek" a versben megjelenő társadalmi viszályokra és rivalizálásokra utalnak lehetnek. Ez kapcsolódhat a mai társadalomtudományi kutatásokhoz, amelyek a társadalmi csoportok közötti konfliktusokat és feszültségeket vizsgálják.

Az ötödik versszakban a "bena koldusá" és a "gőg" kifejezések a szerző alázatosságát és megaláztatását fejezik ki. Ez összekapcsolódhat a mai pszichológiai és pszichiátriai kutatásokkal, amelyek a mentális egészséggel, az önértékeléssel és az önbecsüléssel foglalkoznak.

A vers utolsó része az Ady Endre életét és az életét érintő szenvedéseket emeli ki. Ez a rész a biológiai és evolúciós tudományokkal is összekapcsolható, amelyek az élet eredetével, változásával és fejlődésével foglalkoznak.

Összességében Ady Endre "Ne sújts bénasággal" című verse több természettudományos szempontból értelmezhető. Az isteni törvények, természeti jelenségek, egészségügyi kérdések, társadalmi konfliktusok, mentális egészség és az élet biológiai vonatkozásai mind jelen vannak a versben, és kapcsolódhatnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez és kutatásaihoz.

Az "Ne sújts bénasággal" című versben Ady Endre arról beszél, hogy a gőgös emberek megtapasztalják a büntetést az életben. A vers alapvetően teológiai szempontból is értelmezhető, hiszen szól az Úristen büntető és megadó kezéről, valamint az emberi büntetésekről.

A bibliatudományi megközelítés szerint a vers egészen jól illeszkedik a Biblia által közvetített üzenethez. A Biblia több passzusa is beszél a gőg és a büntetés kapcsolatáról. Például a Példabeszédek könyve azt mondja: "Mindaz, aki magas szívet vív, a dicsőség elõtt megaláztatik, az Úr ellenben lenézi." (Péld 16,5). Ebben a versben is láthatjuk, hogy Ady Endre fél az Úristentől és attól, hogy büntetést kap gőgje miatt.

A patrisztikus szempont szerint a versben megjelenik a bűn és büntetés kapcsolata. Az egyik vezéralakja ennek a szemléletnek I. Ágoston, aki azt tanítja, hogy a bűnök mindig megtorlást hoznak magukkal, és a büntetés azért szükséges, hogy megtisztítsa az embert a bűntől, és visszavezesse őt Istenhez. A versben is látható, hogy Ady Endre attól fél, hogy a gőgje miatt megkapja a megérdemelt büntetést, és reményli, hogy ezáltal megtisztul majd.

A skolasztika szemlélete pedig többek között természetes jog és isteni jog kérdéseivel foglalkozik. Az isteni jog szerint az Istentől kapott törvények alapján kell élnünk, és ha megszegjük ezeket a törvényeket, akkor büntetést kapunk. A versben is megjelenik az isteni törvényekbe vetett bizalom, és az attól való félés, hogy ha gőgösséget tanúsít, akkor megsérül az isteni rend. Ezen kívül a versben megemlített "okos, pörös felek" is ide sorolhatóak, akik a törvényben bíznak és büntetést várnak gőgös cselekedeteinkért.

Természetesen más teológiai megközelítések is lehetségesek a vers értelmezésében. Például a szabad akarat és a megbocsátás témája is előkerülhet, hiszen a versben Ady Endre reményét fejezi ki, hogy a büntetés, ha kapja is, akkor is segít megtisztulni. Ezen túlmenően az emberek visszafordulását és megtérését is lehet látni a versben, hiszen Ady Endre elismeri gőgjét, és vágyik, hogy ne sújtsa bénasággal.

Összességében a vers fő üzenete a gőg és büntetés kapcsolata, valamint az emberi megtapasztalás és várakozás a büntetésre, de reménykedve abban, hogy a büntetéstől való félelem segít visszatalálni Istenhez. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjából is sok érdekes összefüggés található a versben.

Ady Endre "Ne sújts bénasággal" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva, számos összefüggésre bukkanhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első összefüggés, amit kiemelhetünk, az Ady Endre saját lírai énje és a verseiben megjelenő világ közötti kapcsolat. A versben a lírai én félelmét fejezi ki a büntetéstől, ami a gőgös és pátoszos viselkedése miatt éri. Ez az összefüggés a magyar irodalom hagyományába illeszkedik, ahol a lírai én gyakran reflektál saját helyzetére és érzéseire.

Ugyanakkor ez az összefüggés az egyetemes emberi tapasztalattal is összekapcsolható, hiszen számos irodalmi műben jelen vannak olyan karakterek, akik büntetést szenvednek el arrogáns vagy büszke viselkedésük miatt. Ezek a karakterek általában az adott társadalom elvárásai és szabályai közötti konfliktusra utalnak, ami általánosan értelmezhető.

A vers második részében a lírai én az irigyeinek és a várakozóknak történő megvetéssel fordul önmaga elé. Ez a versrészlet magyar irodalmi hagyományba illeszkedik, ahol a lírai én rendszeresen szembekerül a társadalommal és az emberekkel. Az irigyeinek és a várakozóknak megfelelő konfliktusok és ellentétek gyakran fordulnak elő a magyar irodalomban.

Az elmúlt rész a lírai énnek egyfajta esendőségét és kiszolgáltatottságát fejezi ki. Itt az összefüggés az emberi természet és az emberi sors között vonható össze. Az ember gyakran szenvedi el a büntetést vagy a következményeket, amit az arrogáns vagy büszke viselkedése okozott. Ez egy általános emberi tapasztalat, amely gyakran megjelenik irodalmi művekben.

Egy másik összefüggés, amire érdemes figyelni, az Ady Endre saját énjének és a verseiben megjelenő egyéb témáknak a kapcsolata. Ady Endre a verseiben sokat foglalkozik a társadalom és a politika problémáival, a szerelem és a női figura kérdéseivel, valamint az emberi sors és élet kérdéseivel. Ezek az összefüggések jelen vannak számos Ady-versben, és általában a modernista irodalom egyik fő jellemzőjének tekinthetők.

Végül, az Ady által használt szerkezeti elemek és stilisztikai eszközök fontos összefüggést teremtenek a magyar irodalom hagyományával és a nemzetközi szépirodalommal. Az Ady versírási technikája és az általa használt képek, metaforák és ritmikus elemek számos hasonlóságot mutatnak más irodalmi művekkel és az általános irodalmi hagyománnyal.

Összességében Ady Endre "Ne sújts bénasággal" című verse számos összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A verse többek között reflektál a lírai én helyzetére és érzéseire, konfliktusokat és ellentéteket mutat az emberekkel és a társadalommal, kifejezi az emberi természet és sors kapcsolatát, és hasonlóságokat mutat az Ady által használt stilisztikai elemek és szerkezeti elemek között más irodalmi művekkel és irodalmi hagyományokkal.