Az "Ne sújts bénasággal" című versben Ady Endre arról beszél, hogy a gőgös emberek megtapasztalják a büntetést az életben. A vers alapvetően teológiai szempontból is értelmezhető, hiszen szól az Úristen büntető és megadó kezéről, valamint az emberi büntetésekről.
A bibliatudományi megközelítés szerint a vers egészen jól illeszkedik a Biblia által közvetített üzenethez. A Biblia több passzusa is beszél a gőg és a büntetés kapcsolatáról. Például a Példabeszédek könyve azt mondja: "Mindaz, aki magas szívet vív, a dicsőség elõtt megaláztatik, az Úr ellenben lenézi." (Péld 16,5). Ebben a versben is láthatjuk, hogy Ady Endre fél az Úristentől és attól, hogy büntetést kap gőgje miatt.
A patrisztikus szempont szerint a versben megjelenik a bűn és büntetés kapcsolata. Az egyik vezéralakja ennek a szemléletnek I. Ágoston, aki azt tanítja, hogy a bűnök mindig megtorlást hoznak magukkal, és a büntetés azért szükséges, hogy megtisztítsa az embert a bűntől, és visszavezesse őt Istenhez. A versben is látható, hogy Ady Endre attól fél, hogy a gőgje miatt megkapja a megérdemelt büntetést, és reményli, hogy ezáltal megtisztul majd.
A skolasztika szemlélete pedig többek között természetes jog és isteni jog kérdéseivel foglalkozik. Az isteni jog szerint az Istentől kapott törvények alapján kell élnünk, és ha megszegjük ezeket a törvényeket, akkor büntetést kapunk. A versben is megjelenik az isteni törvényekbe vetett bizalom, és az attól való félés, hogy ha gőgösséget tanúsít, akkor megsérül az isteni rend. Ezen kívül a versben megemlített "okos, pörös felek" is ide sorolhatóak, akik a törvényben bíznak és büntetést várnak gőgös cselekedeteinkért.
Természetesen más teológiai megközelítések is lehetségesek a vers értelmezésében. Például a szabad akarat és a megbocsátás témája is előkerülhet, hiszen a versben Ady Endre reményét fejezi ki, hogy a büntetés, ha kapja is, akkor is segít megtisztulni. Ezen túlmenően az emberek visszafordulását és megtérését is lehet látni a versben, hiszen Ady Endre elismeri gőgjét, és vágyik, hogy ne sújtsa bénasággal.
Összességében a vers fő üzenete a gőg és büntetés kapcsolata, valamint az emberi megtapasztalás és várakozás a büntetésre, de reménykedve abban, hogy a büntetéstől való félelem segít visszatalálni Istenhez. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjából is sok érdekes összefüggés található a versben.