Ady Endre "Nem jön senki" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból segít megérteni és értelmezni a verset mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalmi összefüggésekben.
Az elsődleges észrevételünk az, hogy Ady verse szimbolikus képekkel és hangulati elemekkel dolgozik. A sötét lépcsőn összpontosuló asszonyalak a vágyott, de sosem megérkező szerelemre utal. Az őszi alkony pedig a költő reményeit és várakozását jelképezi, amelyek hiábavalóknak bizonyulnak.
Az első versszakban a "Kipp-kopp" hanghatással a költő érzékelhetően izgatott állapotát fejezi ki. Az asszony illúziójának megjelenése a költő szívét megdobogtatja, és eufóriát kelt benne. Ez a várakozás és remény teljes mértékű hite és vágya.
A második versszakban ismét megszólal a "Kipp-kopp" hanghatás, de ezúttal a szív gyorsított ütemére utal. A szavak ritmusa és hangzása örömre és izgalomra utalnak, mert ismét megérkezni látszik valaki. Ez a rész arra összpontosít, hogy változás érezhető a költőben, aki izgatottan vár valakit.
A harmadik versszakban azonban átalakul a hangulat. A síri alkony jelképesen megjeleníti a halált és a költő elszigeteltségét. Az őszi est ködös és süket hangulatot hoz, ami visszautasítást és csalódást jelent számára – senki sem jön hozzá. Ezzel a zárással a vers átmenetet mutat be a reményteli várakozás és a valóság között.
Az Ady Endre "Nem jön senki" verse a magyar irodalomban a szimbolikus költészetet képviseli. Ady a szavak ritmusával és hangulatával erős hatást kelt, hogy a költő a reménytelenséggel és a hiábavalósággal szembesüljön. A vers kifejezi az emberi vágyakozást, a vágyak beteljesülésének hiányát és a remény elvesztését.
Ami a nemzetközi szépirodalmat illeti, Ady verse általánosabb témákat és érzelmeket fejez ki, amelyek az emberi tapasztalatok egyetemességére utalnak. A reménytelenség és a vágy beteljesülésének hiánya olyan érzelmek, amelyek általánosak, és amelyeket más költők és írók is átéltek és megfogalmaztak különböző kultúrákban és időszakokban. Ezeket az elemeket lehet összekapcsolni más lírai művekkel, amelyek a reménytelenség és a hiábavalóság témájával foglalkoznak.
Összességében Ady Endre "Nem jön senki" című versének elemzése megmutatja, hogyan kapcsolódik a magyar irodalom történetéhez a szimbolikus költészet és az egyén vágyainak kifejezése. Ugyanakkor a vers témái és érzései általánosak, és kapcsolódnak a nemzetközi szépirodalomhoz is.