Ady Endre "Öreg legény szerelme" című verse teológiai szempontból is vizsgálható, különös tekintettel a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira.
A versben megjelenik a tizennyolcadik életév egy csodájaként említett "aranyos, szép lyány-ifjuság", amelynek titkait és várt titkait az államában lévő személy ajkaival kinálja. Ez a verssor a bibliai és teológiai motívumokat felidézve utalhat az eredendő bűnre, azaz Ádám és Éva bűnbeesésére a Paradicsomban, ahol a gyümölcsöt az ajkukkal vették magukhoz. A teremtés korához való kapcsolódás a bibliai felfogás szerint Isten és az ember közötti kapcsolat alapvető aspektusa, és az eredendő bűn következményeit is meghatározza. Tehát Ady Endre versében az ajkakkal történő "titokos" megosztás az emberek kapcsolatát a teremtés korához, az eredendő bűnhöz és a szakralitáshoz kötheti.
A patrisztika, azaz a korai egyházi apologetikus írások és értekezések időszakára tekintettel az Ady Kölcseyben (a vers szülővárosában) szerzett tapasztalatát, miszerint az ifjabb nemzedék szélesebb perspektívával és képzettséggel rendelkezik, mint az előző nemzedék. Ez a patrisztikus nézőponton keresztül azt jelképezi, hogy az emberiség mindig tanul és fejlődik a korábbi generációk tapasztalataiból és bölcsességéből, amely a keresztény vallásban Isten nyilatkozatában, a Bibliában jelenik meg.
A skolasztika, amely a középkori európai teológia és filozófia irányzata volt, lehetőséget ad az elmélyült teológiai elemzésre. A versben a szeretet szerepe és a hűség kérdése jelentős. A skolasztikus teológia arra törekedett, hogy racionális érvekkel magyarázza meg a vallási doktrínákat és feltételezéseket. A skolasztikus teológusok gyakran összehasonlították a szerelmet és az isteni szeretetet, és azt állították, hogy az emberi szeretet Isten szeretetének kivetítése. Ady Endre versében az idő múlásával és a fiatalabb generáció megjelenésével felmerül a kérdés, hogy vajon a szeretett személy hű marad-e. Ez a skolasztika perspektívájából értelmezhető, hiszen a hűség és a hit kérdése fontos elem a középkori teológiában is.
Ezenkívül egy másik lehetséges megközelítés lehet a szimbolikus értelmezés. Ady Endre verseinek sokszor megvannak a maguk teológiai mélységei, amelyek az élet értelmére és a létezés misztériumára utalnak. A "Öreg legény szerelme" című vers is keresi a választ az idő múlásával járó változásokra és az egyéni identitás megőrzésére. A vers kapcsolódhat a halandóság problémájához, amely a teológiában és a vallási filozófiában gyakran megjelenő téma. Az öregedő legény az önmaga elfogadásával és a múltjával való kapcsolódással próbál a változások és az idő által követett halandóság elől menekülni. Ebben az értelemben a vers az emberi létezés misztériumára és a halál elkerülhetetlenségére utal.
Összességében, Ady Endre "Öreg legény szerelme" című verse teológiai szempontból többek között az eredendő bűn, a kapcsolat az előző és a következő nemzedék között, a hűség és a szeretet, valamint az emberi létezés misztériumával kapcsolatos kérdésekre reflektál. A vers elemzése során a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mellett számos más teológiai megközelítés is lehetséges.