Fakó gyepét, kínlódó lombját,
Őszi virágát
Láttam ma a szigetnek
S fakó gyepét, kínlódó lombját,
Őszi virágát
Legény-volt őszi szivemnek.

Nem vádolok és nem irigylek.
Immár hat évvel,
Hat ősszel megcsatáztunk
S mégiscsak volt egy kis tavasznyi,
Kurta tavasznyi,
Kerülgető boldogságunk.

De, óh, mért nem kezdhetjük újra,
Újra és mindig
Regényét a szigetnek?
Fakó gyepét, kínlódó lombját,
Őszi virágát
Szégyenlem a szivemnek.


Elemzések

A vers egy személyes érzéseket kifejező szerelmes vallomás, amely a természet szimbólumait használja fel. Az alábbi elemzés azonban a verset természettudományos szempontból vizsgálja meg.

Az első sorokban a "fakó gyepét, kínlódó lombját, őszi virágát" a természeti környezet változására utalnak. Az őszi lombhullás és virágzáskor a növények elkezdenek készülni a téli időszakra. Az itt említett növényekre vonatkozó legfrissebb felfedezések közül például kiderülhetett, hogy bizonyos növények a kíméletlen őszi időszakban is képesek magukat védeni és táplálkozni.

A következő versszakban a szereplők megemlítik, hogy hat éven keresztül már megéltek hat ősszel. Ezt a természettudomány mai eredményeihez kapcsolhatjuk: a klímaváltozás hatására az ősz hosszabb ideig is eltarthat, és a hőmérséklet változása nem olyan élesen követi egymást, így az emberek több őszt élhetnek át együtt.

A következő sorokban a szereplő sajnálatosnak találja, hogy nem kezdhetik el újra a boldogságukat. A természettudomány legfrissebb felfedezései közül az itt releváns lehet az emberi érzelmek és boldogság kutatása. Mára már számos tanulmány és kutatás témája lett az emberi boldogság, és az ismert eredmények segítségével jobban megértjük a boldogság biokémiai hátterét és pszichológiai jellemzőit.

Összességében a vers természettudományos szempontból a természet változását, az őszi időszakot és az emberi boldogságot érinti. Az alábbi elemzés azonban nem veszi figyelembe a vers művészi értékét és egyéb témáit, amelyek a szerző szándékától és az irodalmi kontextustól függően értelmezhetőek.

Ady Endre "Őszben a sziget" című versében a szerző egy személyes élményén keresztül fejezi ki a múlás, a veszteség és a vágyódás érzéseit. A vers teológiai szempontból is megvizsgálható, hiszen a vallás többek közt a halál, az elválás és a remény kérdéseivel is foglalkozik.

A bibliatudomány nézőpontjából a vers hangsúlyozhatja a teremtett világ múlását és változását. A fakó gyep és kínlódó lomb a természet elmúlását és hanyatlását jelképezheti. Az őszi virágok pedig a végzet, a halál és a múlás képét hozhatják elő. A versben a múlás és változás az emberi érzések, a szerelem és boldogság tönkremenetelére is vonatkozhat, ami a teológiai gondolkodásban a bűn és a bukás következménye lehet.

A patrisztikus teológia szerint az emberi boldogság és vágyódás csak Istennel való kapcsolatban valósulhat meg. A versben az a kérdés merül fel, hogy miért nem kezdhetik újra az ember és a sziget a boldog együttlétüket, illetve miért szégyelli a szerző a szívét a szigethez való viszonyában. Ez a patrisztikus gondolkodásmódban az ember bűnös természetét és az Istennel való szakadást, az elveszett paradicsomi állapotot jelentheti.

A skolasztika hagyatékának nézőpontjából a versben szereplő idő és emlék kérdése a múló idő természete és az emberi emlékezet kérdéseit is felveti. A skolasztikus teológia szerint Isten az időn kívül álló létező, aki képes átívelni a múló időn. A versben az idő múlása veszteségként jelenik meg, amit az ember nem képes újrakezdeni és helyrehozni.

Ezenkívül a versben megfogalmazott vágyódás, a múlás ellenére is fennmaradó remény is teológiai értelmezést kaphat. A vallásban a remény az örök életbe vetett hitet jelenti, amely az elválás és az idő múlása felett áll. A szerző reménye, hogy újra kezdhetnék és helyreállíthatnák a boldogságukat, akár a szigeten, akár lelki kapcsolatukat vizsgálva, teológiai megközelítésre utal.

A vers teológiai szempontból tehát a múlás, a veszteség, a bűn, a remény és az idő kérdéseit érinti, melyek az ember és a teremtett világ kapcsolatát vizsgálják. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind hozzájárulhatnak ezeknek a kérdéseknek a megértéséhez és értelmezéséhez.

Ady Endre "Őszben a sziget" című versét irodalomtudományi szempontból elemezve számos összefüggést lehet találni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első és legnyilvánvalóbb összefüggés a versek költészeti stílusa. Ady Endre a szimbolista költészet egyik legfontosabb képviselője a magyar irodalomban. Ez a vers is jól példázza a szimbolizmusra jellemző vonásokat, mint például a természeti elemek használata a belső érzelmek kifejezésére. A fakó gyep, kínlódó lomb és őszi virág motívuma az elhervadás és múlás szimbólumává válik. Ez a motívum visszaköszön más szimbolista költők műveiben is, például a francia Paul Verlaine vagy Arthur Rimbaud műveiben.

Emellett a versben előforduló motívumok, mint a tavasz és a sziget, szintén kapcsolatba hozhatók más költők műveivel. A tavasz és a sziget az újjászületés, a megújulás szimbólumai lehetnek. Egy másik magyar költő, Kosztolányi Dezső is gyakran használta ezeket a motívumokat a szimbolista verseiben. Emellett számos külföldi költő, mint például Rainer Maria Rilke vagy T.S. Eliot, szintén gyakran foglalkozott a múlás, az idő és a megújulás témáival verseiben.

Az idő motívuma szintén fontos szerepet játszik a versben. Az őszi színek és az idő múlása többek között a múlás és a halál képzetét idézik fel. Ez az elmúlás témája jellemző az angolszász irodalomban is, például John Keats vagy William Shakespeare verseiben.

Végül, a vers általános hangulata és az érzelmek kifejezése is felidézhet más költők műveit. Ady Endre vágyakozása az újrakezdésre és az elveszett boldogság utáni sóvárgása hasonló érzelmekre emlékeztet, amiket más költők is kifejeznek verseikben. Például a romantika és a szimbolizmus korábbi költői, szerelmi vágyaikról, sóvárgásaikról vagy a boldogság elvesztéséről írtak.

Összességében a "Őszben a sziget" versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva több összefüggést lehet találni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A szimbolizmus, a motívumok használata, az idő és az érzelmek kifejezése mind olyan elemek, amiket más költők is felhasználtak műveikben. Ezen keresztül Ady Endre versszaka kapcsolódik a szépirodalom nagy hagyományaihoz és azon belül is a szimbolista költészet vonulatához.