Az Ady Endre által írt "Szent Margit legendája" című vers irodalomtudományi szempontból több összefüggésre is utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.
1. Műfaj: A vers egy legendát dolgoz fel, amely egy szent vagy isteni eredettel rendelkező női alak történetét meséli el. Ez a műfaj a vallásos irodalomban gyakori, és megtalálható más kultúrák irodalmában is, például az angol legendákban (pl. King Arthur legendái). A legendák sorozatban sokszor előfordulnak és további történetek központi figurájává válnak.
2. Témák: A vers több olyan témát érint, amelyek a magyar irodalomban és más nemzetközi szépirodalmakban is központi szerepet kapnak. Ez a témák között szerepelnek a tiltott szerelem, vágy, elérhetetlenség, szenvedés és áldozatvállalás. Ezek a témák sok irodalmi műben fontos szerepet játszanak és az emberi lélek mélyebb rétegeit járják körül.
3. Motívumok: A versben találunk olyan motívumokat, amelyek általánosan jellemzőek a legendákra és más művekre is. Ilyen motívumok lehetnek például a királyi udvar, a hősök, az áldozatvállalás, a távolból érkező várva várt szerető, az elragadtatás vagy a romlás. Ezek a motívumok hozzájárulnak a vers atmoszférájához és segítenek a történetet meghatározni.
4. Stílus: Ady Endre a versben sajátos költői stílust alkalmaz, amely egyaránt jellemző a magyar és a nemzetközi irodalomra. Ez a stílus jellemző lehet az avantgárd, modernista irányzatokra, amelyek kísérletezőek és újítóak, különleges képeket és nyelvi elemeket használnak, valamint a líra szerelemért és elérhetetlenségért való fájdalmát kifejezik. Ezekkel a stíluselemekkel Ady Endre a magyar irodalom egyik ikonikus alakjává vált.
Összességében a "Szent Margit legendája" versben több olyan irodalomtudományi összefüggést találunk, amelyek a magyar és a nemzetközi szépirodalom területét is érintik. A műfaj, témák, motívumok és stíluselemek mind hozzájárulnak a vers által közvetített élmény és üzenet gazdagításához.