A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és összefüggéseket mutathat a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával is.
Az első versszakban felbukkannak a természeti elemek, mint a felhők és a fuvalmak, amelyek a tavasz érkezését jelzik. Ezt a tavaszt a "szent Tavaszként" említi, amelynek hatására ragyognak a szívek és a faluk. Ez az égi erő és közelvalók közti kapcsolatot jelképezi, ami teológiailag az Isten iránti hűséget, a természet megújulását és az emberekbe vetett hitet szimbolizálja. A bölcseknél az égboltot Isten kezének látják, ami vezérli a természetet és az embereket.
A második versszakban a tél érkezését és a halált említi Ady. Ez a patrisztika szemszögéből úgy értelmezhető, hogy a tél a bűn és a végzetesség időszaka, amely után meg kell érkeznie a megváltásnak, amit az újra érkező tavasz, a feltámadás szimbolizál. A halál és az örök élet közötti ellentét vagy kettősség több teológiai irányzatban is fontos szerepet kap.
A versben ez a ciklikusság, a rendszeresen ismétlődő évszakok váltakozása jelenik meg. Ez a skolasztika, a középkori teológia irányzatának nézőpontjából értelmezhető. A teremtési rend és az idő ciklikus volta tanítása szerint minden évben megismétlődnek a természeti folyamatok és az emberi élet fordulópontjai. Ez a ciklikusság a patrisztikában és a bibliatudományban is fontos téma, hiszen az Ószövetségben is megjelenik az idő rendjének ciklikussága (pl. Szent Három Vasárnapja, hálaadás ünnepe).
A versben tehát a tavasz, mint a megújulás és az újjászületés ideje, összekapcsolódik a bűnbánattal, a halállal és az örök élet vágyával. Ezt lehet a teológiai nézőpontokon keresztül értelmezni és vizsgálni, és összefüggésbe hozni az adott nézőpontok tanításaival és elméleteivel. A bibliai utalások, a patrisztika és skolasztika nyomán pedig további teológiai részletek és összefüggések is felfedezhetők lehetnek a versben.