Ady Endre "Tegnapi, vén riadó" című verse teológiai szempontból is érdekesen értelmezhető. A versben jelen van a keresztény vallásra jellemző motívumok és képek, amelyek kontrasztban állnak a korabeli modernitással és az ember életének múlásával.
A vers első részében Ady a cseresznyefák fehér virágainak látványát említi, amit a Napba nézve figyel. Ez a kép a teremtés misztériumára utal, ahol a természet csodálatos és gyönyörű látványa megnyitja az ember számára az isteni meglátást. Az itt megjelenő tavaszosan nézés az élettel való szoros kapcsolatot is mutatja, és a reményt és újjászületést sugallja.
A második részben Ady reflektál az élet múlandóságára, valamint az emberi itéletre. A versben hangzik el a mondat "De mégis élek, S minden pillantásom itélet", amely arra utal, hogy az ember minden tettének következménye van, és minden pillantása által alakítja a világot és az életét. Ez a mondat vallási és erkölcsi vonatkozásokat is hordoz, hiszen az itélet isteni és morális dimenzióban is értelmezhető.
A harmadik részben Ady megemlíti az órát, ami a "tisztán-látó óra", vagyis a bibliai és vallási ismeretekre utal. Itt jelenik meg a bibliatudomány szempontja, amely a vallási szövegek és hagyományok mélyebb értelmezésével foglalkozik. Az időhöz való viszony is hangsúlyossá válik, hiszen az óra múlt időre utal, és az ember számára felveti a múlt és a jelen összefüggéseit.
A versben megjelenő "Vén riadó" kifejezés arra utal, hogy a korábbiak visszahívása, a múlt fontosságának hangsúlyozása és a vallási értékek megőrzése szükséges. Ez összekapcsolható a patrisztika nézőpontjával, amely a korábbi szent atyák és filozófusok tanításait kutatja és értelmezi. Az életünk száz isten ója kifejezés pedig a vallás és az isteni gondviselés valóságára utal, és az ember törékenységét hangsúlyozza.
A skolasztika nézőpontjából pedig a versben megjelenő ellentét és feszültség hangsúlyos. A modernitás és a múlt, a múlandó és az örök, a természet és a vallás, valamint az emberi értékrendszer és az isteni itélet közötti alapvető ellentmondásokat tükrözi. A skolasztikus gondolkodásban az ilyen ellentmondásokat igyekeztek logikailag feloldani és az emberi értelem számára érthetővé tenni.
Összességében Ady Endre "Tegnapi, vén riadó" című verse teológiai szempontból különböző nézőpontok és összefüggések értelmezhetők benne. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjai mellett a teremtéstudomány, a vallási hagyományok és a hit és racionalitás viszonya is kérdések, amelyek a versben jelen vannak és további értelmezést nyújthatnak.