Kezem szomorú áldását hinti:
Óh, tegnapi halott mozdulatok,
Óh, érintések halott kéje,
Óh, tegnapi kis bánataink, ti,
Óh, tegnapi bizakodásaink,
Óh, tegnapi-tegnap igéje:
Noli tangere.

      Néztük: az Ember
Különbje magas szivárvány-hidon
Istenülésnek amint nekivág
És gazdagodik mind-gazdagodó
Kényességekkel, új ingerekkel
S hogy mégis-mégis szép e hivalgó
Jószág, az Ember: maga a világ.

Ön-imádatunk kelyhe kicsordult
S mindenkiket megitatni akart
Nehéz kedvéből, e drága borbul.

S a ma: didergő, gyászos büszkeség:
»Ne félj«, »Ne osztozz« - kis biztatások
Lemészárolt, dicső tervek felett,
Kik élet voltak és többek voltak,
Mint dobott, hulló, apró emberek.

Óh, tegnapi cirkulusok, halott,
Szent ábrák, gyilkos árkokba fúltak.
Kezem szomorú áldását hinti:
Óh, tegnapi halott mozdulatok,
Óh, érintések halott kéje,
Óh, tegnapi kis bánataink, ti,
Óh, tegnapi bizakodásaink,
Óh, tegnapi Tegnap igéje:
Noli tangere.

      Óh, hóhér Idő,
Óh, tegnapi Tegnap igéje,
Megrontásoddal megszépült varázs.


Elemzések

A vers egy gyászos hangulatú siratás Ady Endre tollából, amelyben a költő a múltnak, a tegnapnak, a múló időnek állít emléket. Ám a vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét témákat vagy utalásokat a legfrissebb felfedezésekre vagy tudományos eredményekre.

Ehelyett, a vers inkább emberi érzésekre és a múlásra fókuszál. A költő a múltnak, a múló pillanatoknak, emlékeknek, érzelmeknek, cselekvéseknek és gondolatoknak kifejezést adó mozdulatoknak és érintéseknek, valamint az emberi lét jellemzőinek ad hangot.

Bár a mai természettudomány számos kutatási területen előrehaladást ért el, és rengeteg új felfedezés történt, ebben a versben nincsenek olyan részek, amelyek közvetlenül kapcsolódnának ezekhez a felfedezésekhez. A költő inkább az emberi érzésekre koncentrál, és a múltat, az elmúlást, az idő múlását és az emberi tapasztalatot boncolgatja.

Ady Endre "Tegnapi Tegnap Siratása" című verse irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Elsőként a költemény formai sajátosságaira és stilisztikai jellemzőire érdemes szólni. A versnek nincs rímrendszere, de ritmusa folyamatos és folyóvízszerű. Ez a versforma a modern költészet egyik jellemző vonása, és azon belül is Ady Endre sajátos stílusát tükrözi. A versben több ismétlődés is található, például a "tegnapi halott mozdulatok" vagy a "Noli tangere" kifejezések, amelyek hangsúlyozzák a múlt elszállását, a múlton való elmélkedést és a változó emberi érzéseket.

Az Ady Endre költészetére jellemző tematikai elemek közül a múlt és a változás állandó jelenléte emelendő ki. A verse sokszor a múltat siratja, és a múlt emlékeiben keresi a bepillantást a jelen és a jövő irányában. A versben szerepel az ember-istenség viszonya, a személyes és az istentágító tapasztalatok kölcsönhatásba hozása, amely gyakori jelenség a világirodalomban is.

Az "Ön-imádakunk kelyhe kicsordult" sor és az azt követő részek a korabeli társadalmi-politikai helyzet, az Adyt körülvevő kultúrális légkör kritikáját hordozzák magukban. Ez a társadalomszatíra a modern szépirodalomban és az avantgárd művészeti irányzatokban is jellemző.

A vers az emberi érzelmeket és az ember változó természetét is ábrázolja. A múltbéli érzések és tapasztalatok elhalványulása, a remények és bizakodások múlása a versekben gyakori témák a magyar irodalomban és azáltal a világirodalomban is.

A kozmikus elemek, az idő és a tér játéka szintén fontos elemek a versben. Az "Óh, hóhér Idő" sor, valamint a "Maga a világ" megfogalmazás a természeti és a természetfölötti világba vezet be bennünket.

Összességében Ady Endre "Tegnapi Tegnap Siratása" című verse irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén, a modern költészet jellemzőivel és tematikájával összhangban.

Ady Endre "Tegnapi Tegnap Siratása" című versében a teológiai szempontokat különböző módokon meg lehet ragadni. A versben az emberi tapasztalatok, érzések és vágyak szimbolikus kifejezését találjuk, amelyekhez teológiai gondolatok és reflexiók tartoznak.

A bibliatudomány szempontjából a vers több bibliai utalást is tartalmaz. A "Noli tangere" kifejezés, amelyet a vers számos alkalommal ismétel, latinul azt jelenti, "Ne érintsd meg". Ez az Isten angyala által mondott üdvözlet Jézus feltámadása után az asszonynak, aki a sírra ment. Ez az üzenet a versben arra utalhat, hogy a múltnak, a tegnapnak, a halottnak és az elmúlásnak nem szabad visszafordulni, hanem előre kell tekinteni.

A patrisztika szempontjából a vers állandóan említett halál és elmúlás motívumai arra utalhatnak, hogy a földi tapasztalatok és érzések mind múlandóak, és az igazi értéket és boldogságot csak az Istenben lehet megtalálni. Valamint, a versben említett "Ön-imádatunk kelyhe" arra is utalhat, hogy az embernek meg kell tisztítania magát az önzésből és az ön-imádatból.

A skolasztika szempontjából a versben a világiság és az emberiség egysége jelenik meg. Az Ember magas szivárvány-hídon haladva Istenülés felé, és így gazdagodik új ingerekkel és kényességekkel. Ez arra utalhat, hogy az emberi tapasztalatok és érzékek fontosak a lelki fejlődésben, és általuk a világi életet kapcsolatba lehet hozni a spirituális valósággal.

Ezen felül, a versben található idő motívumai összekapcsolhatók a teológiai gondolkodással az idő metafizikai jellegére vonatkozóan. A "hóhér Idő", amely "megrontásoddal megszépült varázzsal" jellemezve van, arra utalhat, hogy az idő nem csak múlandó és rossz, hanem lehetőséget ad a változásra és a transzcendenciára.

Az Ady Endre versében megjelenő teológiai elemek tehát a múlás, az élet véges volta és az Idő metafizikai jellege köré szerveződnek. Ezek a gondolatok összefüggenek a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával, amelyek mindegyike a vallási és teológiai tapasztalatok különböző aspektusait vizsgálja a keresztény hagyományban.