Ady Endre Thaiszok tavaszi ünnepe című versét teológiai szempontból is elemezhetjük. A versben megjelenő motívumok és képek kapcsolódhatnak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaihoz is.
A vers kezdete már önmagában is bibliai képekkel dolgozik: "Kék hajnal, most szalad/Fészkébe az éjjel", utalva a reggeli hajnalra, amely a nappal kezdetét és az újjászületést jelképezi. A tavasz pedig általában az új élet, a megújulás időszaka a természetben, és a keresztény hagyományban is a feltámadást és az újjáteremtést szimbolizálja.
A versben megjelenő "leányok" és "éji leányok" képeivel kapcsolatban a patrisztikus nézőpont is releváns lehet. A patrisztika idején gyakran használtak olyan allegóriákat és metaforákat, amelyek a nőket vagy a leányokat az emberi lélek vagy az Egyház metaforájának tekintették. Az "éji leányok" képe a vágy, vágyakozás és a termékenység jelképeként is értelmezhető, amelyek érzelmi és spirituális dimenziókat hordoznak. A versben megjelenő Thaisz neve is egy ókori, híres görög szépséget idéz, aki az egyik patrisztika írásban, Ciprián püspök De Christi coniugali virginique continentia című művében is előkerül.
A versben említett Pán alakja pedig összekapcsolható az ókori görög mitológiával és a skolasztikával is. A mitológia szerint Pán a pásztorok, erdei lakók, vadászok, állatok istene volt, és az erotikával, a vágyakkal és a termékenységgel volt összefüggésben. A skolasztika idején pedig az isteni természet és az emberi természet kapcsolatát, a teológiai antropológiát vizsgálták. A versben Pán alakja jelképző, azt az új életet és átalakulást testesíti meg, amelyben az új leányok, az éji nimfák, a kezdeti állapotukból lépnek elő és válnak részévé a városnak, a természetnek és az újrateremtésnek.
A versben megjelenő "tavasznak ő csoda-napja" is kapcsolódhat a bibliatudományhoz és a patrisztikához egyaránt. A Bibliában a tavasz a természet megújulásával kapcsolatos az Énekek Éneke könyvében. A patrisztikus nézőpont szerint a természet szépsége és megújulása az Isten jóságának és teremtő erejének a jele, amely az ember számára is alkotói és spirituális kapcsolatot teremt a teremtővel.
A vers végén az alkony képe jelentkezik, ami szintén lehetőséget ad a teológiai értelmezésnek a skolasztika nézőpontjából. Az alkony, a nap lemenése a végső határt, az elmúlást és a halált jelképezi. A skolasztika az ember halandóságával és örök életre való vágyával is foglalkozott, és az alkony képe pedig lehetőséget ad a halandóság és a végső élet kérdéseinek feldolgozására.
Összességében Ady Endre Thaiszok tavaszi ünnepe című versének teológiai értelmezése kapcsolódhat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaihoz. A természet megújulásának, a vágyaknak és a termékenységnek a motívumai fontos szerepet játszanak a versben, amelyek kapcsolódnak az újjászületés, az élet és a halál, valamint a teremtő erő és az isteni jóság kérdéseihez.