Úgy járok az azúr parton,
Mint királyfi... Azaz pardon:
Mint új rangu magyar báró,
Pénzözönben, fényözönben
Nyakig járó.

Meg is ismer tán a tenger:
Sápadt ember, álom ember,
A vagyona néhány nóta
S ez is nyomja egy bizonyos
Idő óta.

Így van, így van... Ezt se költöm...
Odahaza, magyar földön
Kelletlen a régi fajta,
Új tábor van rangra, pénzre,
Könyvre, dalra...

Ki itt jár az azúr parton,
Azt sem tudja, merre tartson,
Nem új magyar s nem is báró:
Régi magyar, ennélfogva
Világjáró...

1904. október 20.