Ady Endre "Üzenet egykori iskolámba" című versének teológiai szempontból is értelmezhető több rétege.
A vers elején Ady a szabadságot és az örömöket ünnepli, amelyek a nyári hónapokban jellemzik az iskolaidő végét. Az "ujjongás" és a "szabad mellű örömök" azt a vágyat tükrözik, hogy végre megszabaduljanak a bilincses, korlátozó iskolai környezettől.
Azonban a következő sorokban a vers hangulata megváltozik és betelik "döbbent némasággal". Ez a vágyott szabadság helyett az élet valóságát mutatja meg a szereplőknek. Itt a "döbbent némaság" arra utal, hogy a valós élettel való találkozás sokkal zavarbaejtőbb és döbbenetesebb, mint az iskola falai között zajló történések. Ez egy teológiai szempontú értelmezése lehet a versnek, ahol az "élet" isteni működésre, a valóságra utal.
A következő részben Ady a "szent megjózanodásról", a "komoly, nagy fényről" és a "hős férfiú-szerepről" beszél. Ez a passzus valószínűleg utalás a patrisztikus teológiára, amely a korai keresztény gondolkodást jelenti. A patrisztika fontos eleme az erkölcs, a szentség és a vallásosság erősítése az emberek életében. Az emlékek "csodálatos" jelzővel való leírása arra utalhat, hogy Ady számára a vallásosság, az értékek tisztelete és a hősies cselekedetek fontossága igazi értékké vált.
A következő sorokban a vers a "hős harcról" és az "élet megéléséről" beszél. Ez a rész talán a skolasztikus teológia, a középkori egyházi filozófia szellemében értelmezhető. A skolasztika hangsúlyozza a hit, az értelem és az érvelés fontosságát az emberi életben. A "tüzes szív-kohók" és az "ifjú vitézlők lengeteg szívét" kifejezés a skolasztikus érvek formálását és vitáját jelképezhetik, amelyek a vallási értékek átadását és megerősítését szolgálják.
A következő részben a vers azt állítja, hogy ha az élet "be is zengi" az iskolát, akkor az iskola is "derűs iskola lesz". Ez a rész a bibliatudomány és a vallásosság további hangsúlyozása lehet. Az élet és az iskola "szent frigyét" arra utalhatja, hogy a keresztény tanítások és az élet valóságának összekapcsolása erősítheti a hitet és a vallási értékek megélést.
A vers utolsó részében Ady köszönetet mond az iskolának az "eljött élet-csaták között" nyújtott "víg üzenetekért". Ez a rész a vallási nevelés és az Isten előtt való hűségről szól. Az "erőt" és a "szeretetet az embert és küzdeni" kifejezések a keresztény értékek megerősítésére utalnak. A vers zárásaként Ady visszatér az "elbocsátó iskolapadokhoz" és bátorítást ad a "mindig újak" számára. Ez a rész azt sugallja, hogy a harcok izgalmasak lehetnek, de az embernek meg kell maradnia az, ami volt: "Nemes, küzdő, szabadlelkű diáknak".
Ez a vers többféle teológiai megközelítésben is értelmezhető, és bemutatja az iskola és az élet összefüggéseit a vallási értékek és a fejlődés szempontjából.