Ady Endre Uzsorás kölcsön váltója című versében a költő a szerelem metaforáján keresztül szól az emberi kapcsolatokról, és azok áráról, költségéről.
A vers kezdetén a költő személyes érzéseire és tapasztalataira utal, amikor a "szerelem, óh, uzsorás kölcsön" kifejezéssel jellemezve beszél a szerelemről. Ez arra utal, hogy a költő számára a szerelem fájdalommal és kínnal jár, de mégis megtérül, mert "nagy fizetségeit hozza a kínnak egy-egy boldog, hitető napod".
A második versszakban a költő reflektál a szerelemhez való viszonyának társadalmi elfogadottságára. A vénülés és a szerelem itt metaforikusan kerül egymással összekapcsolásra. A költő a szerelem szégyenének lángját beszéli le, ami "festi vénségem ifjúságra" és boldog napokon "elpihennek a boldogtalanok zavarai". Ez azt jelzi, hogy a költő tudja, hogy a szerelem elfogadása és megélésének ára a szégyen és a boldogtalanság lehet.
A vers harmadik versszakában a költő visszatekint az ifjúságára és az elvesztegetett lehetőségekre. A "mit küzdésben, Ifjúságom balgán mulasztott" sorban a költő azt fejezi ki, hogy az ifjúsága során elmulasztott lehetőségek és pillanatok később nagy adósságként szorítják meg. A "parázsos, hívő, csókos órák" és "mámorok, melyekbe fullasztok üres, fekete emlékeket" kifejezések arra utalnak, hogy a költő a múltban elveszett pillanatok hiányát érzi, ami az életben elért boldogság helyett üres és fekete emlékeket hagyott maga után.
Az Ady Endre Uzsorás kölcsön váltója című versben tehát a költő a szerelem és az emberi kapcsolatok megélésének árát és költségét mutatja be. A vers magyar irodalomban Ady Endre költészetének jellegzetes műve, amiben a szerelemről és az élet nehézségeiről értekezik. Nemzetközi szépirodalom területén pedig hasonló témájú versekben is találkozhatunk az emberi kapcsolatok, a szerelem és az élet nehézségeinek megjelenítésével.