Azt, amit más őrülten hajszol
Egy hosszú, kínos életen,
A kétség átkos órájában
A sors megadta én nekem.
Nem a nyugalmat. Az én lelkem
Megölné a csend, nyugalom,
Csak egy intést, biztatást vártam,
Ha zokogásba fúl dalom,
Szivemből ömlő, bús dalom.

Áldott a kéz, amely megadta
Ez áldott, édes biztatást,
Áldott a szív, mely némán szenved
S mégis tud vigasztalni mást.
Hát más is érzi azt az átkot,
Melytől zokog minden dalom?
Óh! akkor nem fog porba sujtni
Bús végzetem, a fájdalom,
A dalba ömlő fájdalom...

Azt, amit más őrülten hajszol
Egy hosszú, hosszú életen,
A megértő, biztató hangot
A sors megadta én nekem.
Tudom, hogy múló pillanatra
Enyhült a régi fájdalom,
De azért légy ezerszer áldott
Te, aki átérzed dalom,
Szivemből ömlő, bús dalom.


Elemzések

Ez a vers eleinte arról szól, hogy Ady Endre egy hosszú, kínos életen át mások által hajszolt valamit keresett. Ez lehet bármilyen cél vagy boldogság, amit mások megpróbálnak elérni, de ő mégis vágyik rá. A kétség átkos órájában, amikor a bizonytalanság és a kétség gyötri, a sors megadja neki ezt az áldott, édes biztatást, ami megnyugtatja és vigasztalja őt.

A második részben Ady azt mondja, hogy az a kéz és szív áldott, amely megadta neki ezt a biztatást és vigasztalást. Az a szív, amely csendben szenved, de mégis képes másokat is vigasztalni, együtt érez azzal a fájdalommal, amit Ady dalainak sorai kifejeznek. Ebben a részben arra a következtetésre jut, hogy mások is érzik ugyanezt az átkot, amelytől ő is szenved.

A vers végén Ady kifejezi háláját azoknak, akik átérzik dalainak fájdalmát és megértik őt. Bár a fájdalom enyhülhet időnként, de minden egyes alkalommal, amikor megértik és átélik dalait, az áldottak. Azok az emberek, akik értik és akikkel megoszthatja bús dalait, képesek enyhíteni a fájdalmát.

Ady Endre A VÁLASZ című verse irodalomtudományi szempontból is érdekes elemzésre ad lehetőséget. A versben megfigyelhetőek a következő összefüggések:

1. Stilisztikai elemek: A vers megjelenési formájában a hagyományos költői verselési szabályokat követi. Rímsémája (ABAB) és a negyedik sorának hangsúlyos utolsó szótagja a ritmikai rendszerét meghatározza. Emellett a hangulati jellegű szavak, például "őrülten hajszol", "kínos életen", "bús dalom" képeket alkotnak és érzelmi mélységet adnak a verseknek.

2. Motívumok és szimbólumok: A "nyugalom", a "zokogás", a "bús dal" és a "fájdalom" motívumai az egész versben jelen vannak, és hangsúlyozzák a lírai én belső feszültségét és szenvedését. Ez a szenvedés a költői elnyomottság és a világgal szembeni elégedetlenség szimbóluma lehet.

3. Érzelmi töltés: A versben a lírai én elmondja, hogy amit mások őrülten hajszolnak egy hosszú és kínos életen át, az a válasz, amit a sors adott neki. Áldásnak tartja a "dalban ömlő fájdalmat", mert ez az egyetlen dolog, amit megkapott, és az egyetlen módja, hogy kifejezze önmagát és átadja az érzéseit másoknak. Ez az érzelmek gazdag ábrázolása azonban karakterisztikus az Ady Endre költészetére jellemző.

4. Nemzetközi összefüggések: Ady Endre művei a magyar irodalomhoz szervesen kapcsolódnak, azonban néhány elemében kapcsolatot lehet találni a nemzetközi szépirodalom különböző irányzataival. A vers olyan általános témákat érint, mint a szenvedés, az elégedetlenség, a remény és a kifejezés, amelyek más költők munkáiban is gyakoriak. Ezen kívül a vers rímelési és ritmikai rendszere is hasonlít az európai versformákra.

5. Magyar összefüggések: Ady Endre a magyar irodalmi hagyományokból merített, és a századforduló társadalmi és politikai helyzetének hatására egyedi stílust hozott létre. Lírája és versei olykor kifejezik a korabeli társadalmi problémákat és az akkoriban fennálló politikai és kulturális viszonyokat. Emellett erőteljesen képviseli a modernizmust és az expresszionizmust a magyar irodalomban.

Összességében Ady Endre A VÁLASZ című verse az Ady Endre költészetére jellemző stílusjegyekkel rendelkezik. A vers megragadja a lírai én belső érzéseit és szenvedését, és ezáltal felhívja a figyelmet az emberi sors kérdéseire és az életet megnehezítő küzdelmekre. A versben található stilisztikai elemek, motívumok és érzelmi töltés összekapcsolhatóak a nemzetközi szépirodalomban tapasztalható irányzatokkal is.

Ady Endre versében a teológiai szempontok mellett a szenvedés és a vigasz keresése is felfedezhető.

A vers első részében Ady kifejezi, hogy az élet hosszú és kínos, és valami olyasmit keres, amit más ember addig üldöz őrülten. Ez a kétség órájában történik, amely erőteljesen utalhat a hit kérdéseire és a megpróbáltatásokra. A vers további részében utal azáltal, hogy a sors megadta neki az áldott, édes biztatást, hogy Adyról valami többet tudunk meg, mint a többi verséről. Ez a biztatás és vigasz lehet a hit által nyert segítség vagy támogatás, amely megszabadítja a csend, a nyugalom által bekövetkező elmevirágzástól, hogy inkább meghallja az intést, a biztatást dalai zokogásából, amelyek a szíve mélyéről ömlenek.

A versben az is megtalálható, hogy Ady azon gondolkodik, hogy más nemcsak ő érzi a szenvedését, hanem más is érzi a sors súlyát, amely nyom trágyaként porba sujtva a végzetét. Ez az átok, amit Ady érez, az lehet, hogy az emberek általánosságban hasonló nehézségekkel és szenvedéssel szembesülnek az életben. Ez a rész a bibliatudományban kitűnően illeszkedik, hiszen az Ószövetségben található Jób és Jeremiás könyvek is kifejezik a szenvedés kérdését és a kétségbeesést, valamint a vigasztalás keresését.

A vers második részében Ady felfedez egy szívet, amely szenvedve csendben tartja és mégis vigasztalást képes átadni másoknak. Ez a szív lehet Isten vagy a szerette, aki megérti Ady fájdalmát és képes vigaszt adni másoknak. Ez a rész patrisztikus gondolkodással magyarázható, amely az Isten által megadott irgalomra és gyógyító szeretetre hivatkozik. A patrisztikus gondolkodás szerint Isten Istenszülője, Szűz Mária szintén képes volt megérteni a fiának, Jézusnak a szenvedését, és vigasztalni az embereket.

Összességében tehát a vers teológiai szempontból a szenvedés és a vigasz témáját járja körül. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind a szenvedés, a kétségbeesés és a vigasz keresése köré szerveződő teológiai gondolkodást támogatják. Az Ószövetségben található történetek és a keresztény tanítások mind arra ösztönöznek minket, hogy keressünk vigaszt és reményt a szenvedés és fájdalom közepette, és bízzunk abban, hogy valaki vagy valami képes megérteni és vigasztalni minket.