Varjak, varjak, kóbor varjak,
Trágyás mezők szabad népe,
Madár-szalon söpredéke,
Ti vagytok a szent madarak.

Ha jajongva fölrebbentek,
Lég-hálóként továbbszálltok
S megfullasztjátok az átkot,
Mit utánatok küldenek.

Ti károgón is kacagtok
S mikor tollaitok hullnak,
Nem siratjátok a multat:
Jönnek új varjak, új mezők.

Szent madarak, mindig lesztek,
Mindig szálltok, mindig jobban
S a szines madár-szalonban
Szidnak titeket irigyen.

Ti vagytok: a boldog élet,
Az átkozott irigyeltek,
Gyertek felém, gyertek, gyertek,
Varjak, varjak, szent madarak.


Elemzések

A vers természettudományos értelmezése elsősorban a madarak viselkedésére és jellemzőire irányulhat.

A vers első részében Ady Endre a varjakat a trágyás mezők szabad népének nevezi. Ezt a részt az agrártudomány és a mezőgazdaság területével lehet összekapcsolni. Az emberek által termelt trágya az a terület, ahol a varjak táplálkoznak és laknak. A varjak társas lények, akik csoportokban élnek és könnyen alkalmazkodnak a természeti környezethez.

A második rész arról szól, hogy a varjak repülnek és tovább szállnak, hogy megszabaduljanak az átoktól. Ez a rész az ornitológia területével kapcsolható össze. A madártanban jól ismert, hogy a varjak intelligensek és képesek összetett repülési stratégiák kialakítására. Emellett a varjak képesek tanulni és alkalmazkodni a környezeti változásokhoz.

A harmadik részben az új varjak érkezéséről és az elhullott tollaikról van szó. Ez az ökológia területével kapcsolható össze. Az ökológiai rendszerekben a fajok folyamatosan cserélődnek, és a populációk növekednek vagy csökkennek. Az elhullott tollak a madarak egészségi állapotáról és újralakuló tollazatáról adnak információt.

A negyedik részben a varjakat szentséggel, boldogsággal és irigységgel hozza kapcsolatba. Ez az érzelemtudomány területével is összekapcsolható. Az emberek gyakran az állatokat szimbólumokként használják a boldogság és a szabadság kifejezésére. Az irigység az emberi viselkedés egy gyakori jelensége, és az a tény, hogy a varjak mindig jobban lesznek, lehet forrássá az irigységnek.

Összességében a versben megjelennek olyan természettudományos összefüggések, mint az agrártudomány, a madártan, az ökológia és az érzelemtudomány. Ez a vers tehát megmutatja, hogy a természettudomány hogyan járulhat hozzá a költészet megértéséhez és értelmezéséhez.

Ady Endre "Varjak, szent madarak" című verse az irodalomtudomány szempontjából is sok értelmezésre ad lehetőséget.

Elsőként a magyar irodalom területén értelmezzük a verset. A versek vagy jellemzően a természetet, vagy pedig az emberi érzéseket és sorsot, esetleg mindkettőt ábrázolják. Ebben az esetben a versben a varjak képezik a középpontot. Ady Endre a varjakat szimbólumként használja, amelyek a természet végtelen és szabad tereiben élnek. A varjak tulajdonképpen szabad lények, akiket semmi sem korlátoz, és sem a múlt, sem a jelen nem érinti meg őket. Ezt az üzenetet tükrözi a vers felépítése is, ahol a varjak a háborús világból menekülnek a szabad mezőkre.

A versben megjelennek az öröm és a szabadság motívumai, ahogy a varjak kacagnak és örülnek a repülésnek. A színek is fontos szerepet játszanak a versben. Az Ady szépirodalmi hagyományához tartozik a természet és a színek élénk ábrázolása.

A nemzetközi szépirodalomban is találkozunk hasonló témákkal és motívumokkal. A szépirodalomban gyakran jelennek meg a természet motívumai, amelyek az emberi érzelmek és sors kifejezésére szolgálnak. A versekben az állatok gyakran szimbólumként jelennek meg, például Edgar Allan Poe "The Raven" című versében a holló, amely egy sötét és misztikus hangulatot teremt a versekben. A varjak hasonlóan az emberek életében is lehetnek szimbólumai a sötétségnek, a halálnak vagy éppen a szabadságnak.

Az Ady Endre verse általánosabb kontextusában a varjak szimbólumai lehetnek a szabadságnak és a végtelen lehetőségeknek a szépirodalomban. A varjak képviselik a természetet, a szabad életet és arra emlékeztetnek minket, hogy mindig lehetnek új lehetőségek és új kezdetek. A versek általánosságban is képesek szimbolizálni az emberi életet, az élményeket és az érzelmeket, valamint az örömöt és a szabadságot.

Összességében Ady Endre "Varjak, szent madarak" című verse a természet és a szabad élet szimbólumait emeli ki, amelyek mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén gyakran jelennek meg. A versek általánosságban képesek kifejezni az emberi érzelmeket és sorsot, valamint a természetet és annak szépségét.

A vers teológiai szempontból a madarak szerepének és jelentőségének bemutatásával foglalkozik. Az alábbiakban részletesen elemezzük a versek tartalmát és összefüggéseit a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is kitérve.

Az első versszakban a varjakat szabad népként írja le, amelyek a trágyás mezőkön tartózkodnak. Ez a kép a Bibliában is megjelenik, ahol a madarakat gyakran a természet szabad jelképeként említik. Például a Máté evangéliumában Jézus arra buzdítja a tanítványait, hogy tekintsenek a madarakra, mert azok nem vetnek, nem aratnak, mégis Isten gondoskodik róluk (Máté 6:26). Tehát a varjak szabadsága és biztonsága a madarak természetén alapul, melyet az Isteni gondviselés ural.

A második versben a varjakat olyan erők képviselőinek írja le, akik képesek megtörni a negatív hatásokat, amiket rájuk kívánnak. Ez a gondolatelmélet részben kapcsolódik a patrisztikus nézetekhez, amelyek a gonoszt és a negatív hatásokat valós erőknek tartották, amelyeket kell legyőzni. A patrisztikus gondolkodók, mint például Szent Ágoston, úgy vélték, hogy a negatív erőknek és a gonosznak is isteni engedélyre és irányításra van szüksége ahhoz, hogy megjelenjenek és hatással legyenek a világra. Tehát a versben a varjak képviselik ezt a pozitív erőt, amely képes továbbrepülni és megbirkózni az átokkal.

A harmadik versben a varjak tollainak hullására utal, de azok nem siratják a múltat. Ez a nézet összhangban van a skolasztikus és patrisztikus gondolkodással is, amelyek hangsúlyozzák, hogy az idő múlása és a változás a világ természetes része. A skolasztika szerint minden természet igazi sajátossága és rendeltetése az, hogy folyamatosan változzon és fejlődjön. A versben a varjak tollai hullnak, de helyükbe új madarak érkeznek, új mezőkön. Ez a változás és megújulás képét festi meg, ami a teremtett világ és az élet természetes folyamatát jelenti.

A negyedik versben a varjakat szent madaraknak nevezi, akik mindig létezni fognak. Ez a gondolatok kapcsolódik a patrisztikus nézetekhez is, amelyekben a teremtés megőrzése és a folyamatosság hangsúlyozása kulcsfontosságú. A patrisztikus gondolkodók szerint Isten teremtményei isteni gondviselés alatt állnak, és folyamatosan megújulnak és változnak, de soha nem szűnnek meg létezni. Tehát a varjak a skolasztika és patrisztika nézőpontjából a teremtésben és a létezésben való részvételt jelképezik.

A vers utolsó sorai azt mondják, hogy a varjak boldog életet jelentenek, de ugyanakkor irigyek és átkozottak is lesznek. Ez a bibliai hagyományra és a patrisztikus nézetekre utal, amelyekben a kísértés és a bűn jelen van a világban. A Mózes harmadik könyvében ismertetett eseményekben a kígyó a kísértés és a bűn megtestesítője. A skolasztika és patrisztika szerint az irigység és a bűn az emberi természet velejárója, amelyet le kell győzni és meg kell birkózni. Tehát a varjak a versben az ártatlanság és boldogság tökéletlenségét, és az emberi gyengeségek jelenlétét jelképezik.

Összefoglalva, a vers a varjak szerepének és jelentőségének bemutatásával teológiai témákat érint. A vers összefüggéseket mutat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira. A madarak szabadságát, gondviselését és az idő múlásával járó változást jelképezik. Ugyanakkor a madarak irigységgel és bűnnel is kapcsolatos jelentést hordoznak. Tehát a vers a természet és a teremtmények teológiai értelmezésére és megértésére hívja fel a figyelmet.