Ady Endre Zikcene, Zakcene versének teológiai elemzése számos nézőpontot felölelhet. Kezdhetjük a biblikus szempontból, ahol a "rossz szívem" és "százszor rossz vérem" kifejezések az ember bűnös természetét, azaz az öröklött bűnt jelzik. Az emberi természet hajlamos a rosszaságra és a bűnre, amit az Ady által használt "dobog, zuhog" metaforák tovább erősítenek. A fehér szín pedig a tisztaságot vagy a megtisztulást szimbolizálhatja, ami a megbocsátás, a megtérés lehetőségét jelzi.
A vers második része, ahol a szív "vár valamit mindhiába", az ember lényének megszomorítását és elégedetlenségét fejezi ki. Ez a vágyakozás ismét biblikus elem, ahol az emberi lélek mindig valami tökéletesre vagy végső beteljesülésre vágyik, ami csak Istenben található meg.
A következő sorok, amik a "nagy időket" és az "új, királyi nőket" említik, akár az Ószövetségre utalhatnak, ahol a várva várt messiási időket és a királyi gyermeket ígérték. Ez a várakozás és reménytelenség továbbá az ember általános igényét jelzi a boldogságra és a megtapasztalható isteni jelenlétre.
A következő sorok, "ami szépség van, ami álom, azt mind náluk találom" arra utalhatnak, hogy az ember a szépséget és az álmokat keresi, ami az isteni jelenléten keresztül valósulhat meg. Az ember vágya a szépségre és az álmokra tulajdonképpen az isteni tökéletesség iránti vágyát jelzi.
A vers befejező sorai, "Zikcene, Zakcene, félek, övék a sors, a nő, az élet" továbbra is erősítik az emberi vétkességet és a vágyakozó lélek kétségbeesését. Itt az "ők" valószínűleg az isteni erők vagy az isteni akarat képviselői lehetnek, akik rendelkeznek a sorsunkkal, és befolyásolják az életünket.
A patrisztika szempontjából, ami a korai keresztény gondolkodásra fókuszál, a vers az ember vétkességét és bűnös természetét hangsúlyozza. Az emberi vágyakozás és elégedetlenség szintén szerepel a patrisztikus gondolkodásban, ahol az emberi lélek csak Istennel való egység révén találhatja meg a beteljesülést és a boldogságot.
A skolasztika nézőpontjából a vers kiemelheti az emberi vágyakozást és elégedetlenséget, amely az emberi lélekben meglévő hiányosságokból fakad. Az emberi vágyakozás és elégedetlenség vagy görcsősség tehát folyamatos és önálló elem a skolasztikus teológiában, amelynek megoldása és beteljesülése az isteni létben található.
Nem bibliai, szakrális nézőpontból az Ady versében felfedezhető az emberi vágy, elégedetlenség és kétségbeesés az életben és az isteni jelenlét iránti vágy. Az emberi lélek és az isteni tökéletesség közötti távolság és az emberi hiányosságok megvallása mindig fontos teológiai témák voltak.
Összességében Ady Endre Zikcene, Zakcene versének teológiai analízise különböző szempontokat von be, és hozzájárulhat az emberi bűnösség, az isteni tökéletesség iránti vágy és a várakozás elemzéséhez. A bibliai, patrisztikus és skolasztikus nézőpontok mind további rétegeket adnak az értelmezéshez és elősegíthetik a vers mélyebb megértését.