Rossz szivem és százszor rossz vérem
Dobog, zuhog, mindig fehéren.

Dobog, zuhog, egy kicsit kába
És vár valamit mindhiába.

Várja a nagy, nagy, nagy időket,
Várja az új, királyi nőket.

Ami szépség van, ami álom,
Azt mind, azt mind náluk találom.

Zikcene, zakcene, félek,
Övék a sors, a nő, az élet.

Budapesti Napló, 1907. augusztus 25.


Elemzések

Az Ady Endre által írt "Zikcene, Zakcene" című vers egy lírai alkotás, amelyben a költő érzéseit és gondolatait fejezi ki. A természettudományos szempontból azonban nincsenek konkrét, mai kutatási eredményekkel összefüggésbe hozható elemek. A vers inkább a költő érzelmi állapotát és vágyait fejezi ki, mintsem olyan tudományos felfedezésekkel foglalkozna, amelyek a mai természettudományos ismeretekkel összefüggésben állnak. A versben nincs utalás semmilyen specifikus tudományágra vagy természeti jelenségre, ami a legfrissebb felfedezésekkel kapcsolatos lenne. Ezért ez a vers nem alkalmas a mai természettudományos ismeretek részletes elemzésére.

Ady Endre "Zikcene, zakcene" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva számos összefüggést találhatunk a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén is.

Az első összefüggés, amit észrevehetünk, az Ady Endre szépirodalmi hagyományokhoz való kapcsolódása. Ady számos versében búcsút int a hagyományos költészeti formáknak, és új, merész és kísérletező stílust alakít ki. Ezeket a kísérletező verseit sok kritikus a modernista irányzathoz köti, amely nemzetközileg is elterjedt a századfordulón.

A versben található képek és szimbólumok, például a szív, a vér, a dobogás és a zuhanás motívuma, szintén kapcsolatba hozhatók más költők műveivel. A szív és a vér képzete számos romantikus és szimbolista költő műveiben szerepel, akiket Ady Endre hatott. Ezenkívül a képek és szimbólumok használata a franciául író költők, például Baudelaire vagy Rimbaud költészetével is összefüggésbe hozható.

A versben szereplő vágyakozás és a várakozás témája szintén központi motívum a magyar irodalomban és a világirodalomban is. Például az 1900-as évek elején a modernista költészetben gyakran megjelenő elidegenedettség és az állandó vágynak, a vágyakozásnak a motívuma Baudelaire műveiben is megjelenik.

A versben található női személyek és a szépségek megjelenése is kapcsolatba hozható más irodalmi művekkel. Az új, királyi nők vágya például Baudelaire "Virágok rohama" című költeményében is megjelenik, amelyben az új, szép és felemelő nők megjelenése a vágy és az inspiráció forrása.

A vers utolsó soraiban található "Zikcene, zakcene, félek, / Övék a sors, a nő, az élet" mondat a feminista irodalom szempontjából is érdekes elem. Ady Endre kritikusan áll a korabeli társadalomhoz és az akkori női szerepekhez, és támogatja a nők egyenjogúságát és függetlenségét. Ez a szabadságvágy és elutasítás egy olyan témakört érint, amit a világirodalomban is sok költő felvet.

Összességében Ady Endre "Zikcene, zakcene" című verse számos összefüggést mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén, az újító és kísérletező stílusát és a motívumokat illetően, és hozzájárul a modernista irodalom fejlődéséhez.

Ady Endre Zikcene, Zakcene versének teológiai elemzése számos nézőpontot felölelhet. Kezdhetjük a biblikus szempontból, ahol a "rossz szívem" és "százszor rossz vérem" kifejezések az ember bűnös természetét, azaz az öröklött bűnt jelzik. Az emberi természet hajlamos a rosszaságra és a bűnre, amit az Ady által használt "dobog, zuhog" metaforák tovább erősítenek. A fehér szín pedig a tisztaságot vagy a megtisztulást szimbolizálhatja, ami a megbocsátás, a megtérés lehetőségét jelzi.

A vers második része, ahol a szív "vár valamit mindhiába", az ember lényének megszomorítását és elégedetlenségét fejezi ki. Ez a vágyakozás ismét biblikus elem, ahol az emberi lélek mindig valami tökéletesre vagy végső beteljesülésre vágyik, ami csak Istenben található meg.

A következő sorok, amik a "nagy időket" és az "új, királyi nőket" említik, akár az Ószövetségre utalhatnak, ahol a várva várt messiási időket és a királyi gyermeket ígérték. Ez a várakozás és reménytelenség továbbá az ember általános igényét jelzi a boldogságra és a megtapasztalható isteni jelenlétre.

A következő sorok, "ami szépség van, ami álom, azt mind náluk találom" arra utalhatnak, hogy az ember a szépséget és az álmokat keresi, ami az isteni jelenléten keresztül valósulhat meg. Az ember vágya a szépségre és az álmokra tulajdonképpen az isteni tökéletesség iránti vágyát jelzi.

A vers befejező sorai, "Zikcene, Zakcene, félek, övék a sors, a nő, az élet" továbbra is erősítik az emberi vétkességet és a vágyakozó lélek kétségbeesését. Itt az "ők" valószínűleg az isteni erők vagy az isteni akarat képviselői lehetnek, akik rendelkeznek a sorsunkkal, és befolyásolják az életünket.

A patrisztika szempontjából, ami a korai keresztény gondolkodásra fókuszál, a vers az ember vétkességét és bűnös természetét hangsúlyozza. Az emberi vágyakozás és elégedetlenség szintén szerepel a patrisztikus gondolkodásban, ahol az emberi lélek csak Istennel való egység révén találhatja meg a beteljesülést és a boldogságot.

A skolasztika nézőpontjából a vers kiemelheti az emberi vágyakozást és elégedetlenséget, amely az emberi lélekben meglévő hiányosságokból fakad. Az emberi vágyakozás és elégedetlenség vagy görcsősség tehát folyamatos és önálló elem a skolasztikus teológiában, amelynek megoldása és beteljesülése az isteni létben található.

Nem bibliai, szakrális nézőpontból az Ady versében felfedezhető az emberi vágy, elégedetlenség és kétségbeesés az életben és az isteni jelenlét iránti vágy. Az emberi lélek és az isteni tökéletesség közötti távolság és az emberi hiányosságok megvallása mindig fontos teológiai témák voltak.

Összességében Ady Endre Zikcene, Zakcene versének teológiai analízise különböző szempontokat von be, és hozzájárulhat az emberi bűnösség, az isteni tökéletesség iránti vágy és a várakozás elemzéséhez. A bibliai, patrisztikus és skolasztikus nézőpontok mind további rétegeket adnak az értelmezéshez és elősegíthetik a vers mélyebb megértését.