Keresés:

Arany János

A FALU BOLONDJA

Képtöredék

   Kósza Bandit ösmeri a helység
Oly nagy benne az élhetetlenség.
Sosem esett talpra semmi dolga,
Nem hiszik, hogy kártyája kivolna.
Háza-tája tővel-heggyel össze,
Pókhálóért nem kell menni messze,
Kertjét túrja száz vakandok kertész,
Ott legel a falubeli sertés.
Maga pedig erre-arra lézeng,
Sült galambot vár fogára készen:
De aligha még annak is épen
Felnyitná a száját idejében.

   Hivatala sok volt egyszer-másszor:
Kis korában volt ő libapásztor.
Zöld libákkal zöld mezőre menni -
Oly nagy öröm nem volt neki semmi.
Ott ledőlve, a temető sarkán,
Néha vesszőt metszegete tarkán,
Néha pedig fűz tilinkót vágott,
Vagy nézte a szőke délibábot.
Óra-hosszan nézte a felhőket,
Toldva-foldva képzeletben őket:
Majd bikának, majd toronynak látván,
Majd betyárnak szilaj lova hátán.
Majd nagy fának képzele egy foltot:
Ez alakult, amaz elmosódott,
És mikor így elmosák a szellők,
Megsohajtá az eloszló felhőt.

   Vagy megállott szeme a nagy égen,
Mely felette gömbölyödött kéken,
Nézte, hogyan tűnik el a gólya -
Gólya lenni úgy szeretett volna!
Néha danolt, néha fütyörészett,
Néha csak úgy a semmibe nézett,
Néha úgy tett, mint ki messze hallgat;
Hallgatá a láthatatlan darvat.
Olykor az ér sás-szegélyü mentén
Ábrándoza, lúdjait követvén:
Gyönyörködött benne, amint úsztak
S magok után fénybarázdát húztak.
Nézte őket, nézte, de hiába!
Mégse tudá, megvan-e libája:
Nem ügyelt rá, esze sem járt rajta,
Hogy ez övé-, az a másé fajta.

   Félnapig is odahagyta nyáját,
Fölkeresé más fiúk tanyáját,
Hol juhőrző, malacőrző gyermek
Domb tövében ástak vala vermet.
Ottan avart, aszu kórót szedtek,
Kicsiholván tüzet élesztettek:
Minek a tűz? hát azért, hogy égjen,
Hogy a tanya barátságosb légyen.
Némelyik a pipázást tanúlja,
Ritkán szívja, többnyire csak fúja;
Agyagból van a pipa göngyölve,
S nem dohánnyal, csak lapuval tömve.
Tartja őket Bandi mese-szóval,
Egy kuk sincsen, mikor ő megszólal,
Annyi mesét, oly különös szépet
Elmondani egy fiú sem képes:

Honnan szedi? tán maga gondolja?
Elhiszem? ha oly szépen nem folyna.
Ki hallotta? senki se azt másszor:
Nem tudja más, csak a libapásztor.
- - - - - - - - - - - - - - - - -

(1850)

Írd meg a véleményed Arany János A FALU BOLONDJA című verséről!
Arany János további versei: