Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki...
Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,
Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,
Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen
Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;
Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.
Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,
Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:
Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,
Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!
Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,
Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném:
Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!
Hozzáfoghatót a történet nem ösmér.
Mi haszna! az erőt ásta benső féreg:
Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek;
Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...!
Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:
Majd, ha eltikkadtam,... a déli nap éget,
Kocsmaházba térek egy ital bor végett;
Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Megitél a világ, hogy részeges vagyok,
Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok:
Magam sorsa is bánt... de az mind csak semmi,
Megszokná az ember végre föl se venni:
Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!...
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,
Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;
"Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen",
És a cigány húzza, áldja meg az Isten;
Könnye pergi át a barna ábrázatot...
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám,
Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;
Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:
Majd olvas belőle egykor unokátok
Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,
Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.
Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,
Korántsem gyanítva, milyen igazam van:
Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,
Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.

(1850)

Elemzések

A vers természettudományos szempontból számos dologgal összefüggésbe hozható. Az első és legkézenfekvőbb a Koldus-énekben a testi egészség és az egészségügy. A vers főszereplője egy sérült koldus, aki elvesztette a jobb kezét és mankót használ a bal keze helyett. Ezenkívül említi, hogy sokat táborozott és lábszárnyűtt, tehát valószínűleg már átélt fizikai küzdelmeket és megsérült. Az ő helyzetére vonatkozó friss természettudományos felfedezések közé tartozhatnak a protézisek és a mesterséges végtagok, amelyek segíthetnek az ilyen sérült embereknek visszanyerni a mozgékonyságukat és életminőségüket.

A vers másik részében a testi egészség mellett a vér összetétele és a vérengzés is előkerül. Arany János úgy fejezi ki, hogy sok értékes vér veszett kárba a harcok során. A vér összetételével és annak hogyan változik vagy veszít értékéből a folyamatok során, a természettudományos kutatások foglalkoznak.

A költő a versben a természet viszontagságairól is beszél. Az éhezés és a szomjúság élményét említi, és hogy szüksége van egy szelet kenyérre vagy egy fillér alamizsnára. A természetben jelentős tényezők a megfelelő táplálkozás és az élelemért való küzdelem, és ezeket a témákat a természettudomány, különösen az élelmiszertudomány és a biológia, a genetika kutatása is feldolgozza.

Végül a versben megjelenik a test és lélek kapcsolata, amely szintén a természettudományos érdeklődés területe. A költő a testi fájdalomra reagálva megnyugtatást talál a cigány zene és a dalokban. A zene és az érzelmi hatások, mint például a zene terápiás hatása, a pszichológia és az agykutatás által is vizsgáltak.

Ezek csak néhány példa a Koldus-énekben felfedezhető természettudományos szempontokra. A természettudományok napjainkban számos területen és kérdésben nyújtanak új perspektívát és megértést, és lehetőséget nyújtanak az emberi élet javítására és a világ mélyebb megismerésére.

Arany János "Koldus-énék" című versét irodalomtudományi szempontból elemzve, számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Elsőként érdemes megemlíteni, hogy a vers témájában és hangvételében számos rokonság mutatható ki a koldus- vagy hajléktalan élet témáját feldolgozó más művekkel, például Victor Hugo "A párizsi Notre-Dame" című regényével vagy Charles Baudelaire "A szajha virágai" című kötetével, amely a városi elszegényedésről és a társadalmi kirekesztettségről szól.

Magyar irodalmi összefüggések között megemlíthetjük adott a "betyáregerek" témakörét, amelynek a vers megszemélyesített, elhagyott koldusa is része lehet. A betyárdalok és -balladák hagyománya erősen jelen van a magyar népköltészetben, és számos alkotásban megjelenik a törött sorsú és bunyós életmódot feldolgozó hős figurája.

A vers magában hordozza a magyar történelem egy sorskérdésére való utalást is, amely a szabadság harcából és az azt követő társadalmi változásokból adódik. Az 1848-as forradalmat követő időszakban sok honvéd vált munkanélkülivé és lecsúszott helyzetbe, és sokan kényszerültek a koldulásra.

A vers általánosabb értelemben szólva a társadalmi igazságtalanságról és az emberi gyengeségről is, ami általános témák a világirodalomban. Ezek között példaként említhetjük Fjodor Dosztojevszkij "Bűn és bűnhődés" című regényét vagy Charles Dickens "Dombey és fia" című művét.

Stílusilag Arany a romantika és a realizmus határmezsgyéjén mozog a versben. A romantikus elemek közé tartozik a lírai én önmagába fordulása és az érzelmi megnyilvánulások, míg a realizmus az elidegenedett, kirekesztett társadalmi valóságot mutatja be.

A versben jelentős szerepe van az allegóriának, amely tulajdonképpen a Koldus-énék elszegényedést és a koldulást jelképezi. Az allegóriák széles körben használatosak a világirodalomban, így találkozhatunk velük Dante "Isteni színjátékában" vagy John Bunyan "A pogány előház" című művében.

Összefoglalva, Arany János "Koldus-énék" című versében számos irodalmi összefüggés található mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Az alkotás tematikája és hangvétele kapcsolódik más, kolduséletet és társadalmi igazságtalanságot feldolgozó művekhez, míg stílusilag a romantika és a realizmus határmezsgyéjén mozog. A vers erős allegóriákat használva jelképez, amely stílusjegy a világirodalomban is gyakran előfordul.

Arany János "Koldus-ének" című verse többféle teológiai szempontból is értelmezhető. Az alábbiakban röviden vázolom ezeket a szempontokat és az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai között.

A vers első része a küszöbről küszöbre járás metaforájával kezdődik, ami jelentheti a világi vándorlást, az elköltözést vagy éppen a bűnbeesést. Ez a szemlélet a bibliai gondolkodásból ismerős, hiszen az ember eredendő bűnssel születik és vándorlása során az örök boldogság felé törekszik.

A második részben a koldulás képe jelenik meg, amelynek teológiai vonatkozásai is vannak. A koldulás az alázat és a szegénység jelképe, amely önátadást és Isten iránti bizalmat sugall. A koldusnak az Isten által adott ajándékra való utalása pedig az isteni gondviselésbe vetett hitet és követést jelképezi.

A harmadik részben Arany a társadalmi megbélyegzést tagadja meg. A koldulás szégyene helyett inkább az erkölcsi tisztaság, az önfeláldozás és a kedvesség tartozik a pirulóknak. Ez a gondolat közeli a patrisztikus gondolkodáshoz, amelyben az erények és az erőszakmentesség kiemelt szerepet kapnak.

A negyedik részben Arany a vezetőkkel és a hatalommal szemben fogalmaz meg kritikát. A versben megjelenő büszke, versengő vezérek a világi hatalom istenkáromló jellemzői lehetnek. A szennyes oltárként említett helyzet pedig a vallási intézmények politikai kihasználásának ábrázolása.

Az ötödik részben a verseként ismert imaért folytatott koldulás jelenik meg. Arany képes megjeleníteni a szomjúságot és a fizikai fájdalmat, amelyek miatt szüksége van egy italra. Ez azonban a patrisztikus gondolkodásban ellentétes a lelki élethez való ragaszkodással, a szellemi élet keresésével.

A hatodik részben Arany az alkoholizmus ábrázolásával kérdez rá az emberi sorsra és a gyógyításra való vágyra. Az alkoholizmus önromboló, de az italozás motivációi között ott van az emberi sors fájdalma és a gyógyszerkeresés is. Ez a rész patrisztikus és skolasztikus kontextusban a bűn és a gyógyulás, a megtérés összefüggéseinél is értelmezhető.

A hetedik részben a cigány hegedűs metaforája jelenik meg, ami a szenvedés és a kegyelem találkozását mutatja be. A cigány hegedűs által játszott keservest az Isten által küldött szenvedésektől nem kell tartani, sőt, ez az élmény áldottá, megújulássá is válhat.

A nyolcadik részben a könyv szimbolizálja az emberi életet, amelyet az előző generációk hozzátartozói foltoznak. Ez a kontextusban a patrisztikus gondolkodásban meghatározó, a múlt generációk életének megbecsülése és a hagyományok átörökítése.

A kilencedik részben a koldus a jövőnek szól, remélve, hogy unokái olvasni fognak róla és a dicsőségről, amit elértek. Ez a rész patrisztikus gondolkodásbeli reménykedés és a skolasztikus gondolkodás örökségének kérdése is lehet.

A vers végén a koldus a halálra utal, és arra kéri a járókelőket, hogy adjanak neki egy szűk sírt a hazája szent földjén. Ez a rész a patrisztikus és a skolasztikus gondolkodás szemszögéből az örök élet reményét, illetve az emberi viszonyulást a földi dolgokhoz és a hazához jeleníti meg.

Összességében Arany János "Koldus-ének" című verse több teológiai szempontból is kiemelkedően értékelhető. A bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjai segítenek megérteni a versekben megjelenő összefüggéseket és üzeneteket. A versben megfogalmazott gondolatok az emberi sors, az alázat, az erények és a gyógyulás témáit érintik, és teológiai szempontból is mélyebb értelmet kölcsönöznek a költeménynek.