Arany János "Reg és Est" című versében a reggel és az este két különböző időszakot és hangulatot jelenít meg, amiket teológiai, biblikus és filozófiai szempontból is érdekes megvizsgálni.
A reggel a versekben gyakran szimbolizálja az újjászületést, az új kezdetet, a reményt és a megújulást. Az első sorokban a versszakok kezdésével sorjáznak az életkorok (jegenyék sudára, születő nap arany sugára), amelyek arra utalnak, hogy az élet és a világ folyamatosan megújul, és mindig új lehetőségek állnak előttünk. A reggeli napfény által kiderülő vidék színe, illata és hangja föléledését szimbolizálja, amely Krisztus feltámadására és az üdvösség reményére utalhat.
A versben felmerül az "enyim a nap, enyém az élet" mondat, amely teológiai értelemben is fontos. A hívő ember úgy tekint az életére, hogy azt Isten ajándékaként kapja, és ezért felelősséggel kell irányítania azt. Az élet adása és visszavonása az Isten feladata, és az ember hálásnak kell lennie minden reggelért, amikor újabb napot kap. Ezért az élet szentségének tiszteletben tartása, az erkölcsi elvek betartása fontos a teológiai gondolkodásban.
Az este pedig a reggel ellentéteként jelent meg a versben, a bágyadás, a test és az elme elfáradása, a megtört lélek és a félelem hangulatát hozva magával. Az "est" itt a halálra vagy a végső időkre is utalhat, amikor az emberi élet és idő véget ér, és beköszönt a végzet. Az esti lombárny és a félelem alakjai pedig a halál árnyéka és az elkerülhetetlensége felé mutatnak.
A vers utolsó sorában felmerül a "vándor szellem" és a "mára" és "holnapra" való gondolkodás, amelyek a filozófiai és teológiai elmélkedéseket, az idő múlását, az emberi lét céltalanságát vagy értelmét, és az emberi lélek elvándorlását is jeleníthetik meg. A "Boldog, ha visszanéz a mára / Öntudatod nyájas sugára!" sorok a múlt megértésére, elfogadására, az önvizsgálatra és önreflexióra utalnak, amelyek a teológiai és filozófiai szempontokban is fontosak lehetnek.
A bibliatudomány szempontjából a reg és est szimbólumai kapcsolódhatnak az ószövetségbeli teremtéstörténethez, ahol a világot a Szentírás szerint először "sötétség és világosság" hatja át. A reggel az isteni teremtési folyamat kezdetét, a fény megjelenését szimbolizálhatja, míg az este a teremtés folyamatának lezárulását és a világ megpihenését. A bibliai szövegekben is gyakran találkozhatunk a reggel szimbólumával, amely felélesztést, újjászületést és Isten jóságát jelzi.
A patrisztika és skolasztika nézőpontjai a versben megtalálhatók az idő és az emberi lélek elmélkedésére, valamint az emberi élet és halál kérdéseire. Az ókori egyházi írók és a középkori skolasztikus teológusok is foglalkoztak az idő, az öröm, a fájdalom és a halál jelentésével az emberi létben. Az est jelentősége a patrisztikában a lelki elmélkedésekben, a lelkiismeret vizsgálatában és a lélek elvándorlására vonatkozó elméletekben is megjelenik. A skolasztika pedig a mélységes racionalitásával és érveléseivel próbálja megérteni az emberi létezés és az idő jelentését Isten és a világ teremtése kapcsán.
Összességében a "Reg és Est" című Arany János vers teológiai és filozófiai szempontból a remény, az élet és a halál, valamint az idő múlásának kérdéseire hívja fel a figyelmet. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjai is megmutathatják, hogy ezek az élet alapvető kérdései és az emberi lét mélyebb értelmei milyen módon jelennek meg a versekben.