Mit akarsz? Hová sietsz? Talán
azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz
mint gyermekjátékot rugója, visszadob
utadnak elejére ahelyett
hogy az Idő fenéktelen
gödrébe suhintana?

Karácsony csenget a szörnyű télben.
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóverésben
s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon
kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat
fojtja az ünnepek kalácsa.

Nézd ezt a kort amelynek legnagyobb
s elérhetetlen éden-álma hogy
enni legyen kinek-kinek
elég! nézz a gonosz nyájra mely
naiv báránykora multán
nem vél többé magáról semmi jót.

Nem kell neki szalag és csengő.
A gyermek megnőtt s szép játékjait
elrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez!
A szív hideg és kemény mint a föld.
Tudjuk már hogy ölni s halni születtünk.
Nézd a bedugult időt s hazug tereket:

a földet mely a sírok rothadását
s csontok pőreségét takarja,
s az eget, a Mennyek csillagos
homlokzatát, a kivilágított
Potemkin-frontot, mely mögött
nincsen még levegő sem...


Elemzések

A felnőtt karácsony című vers a természettudományos szempontból nem tartalmaz olyan részleteket vagy információkat, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók lennének. A vers inkább a karácsonyi ünnep képét festi le és az emberi élet általánosaz emberi élet értelmetlenségét és reménytelenségét sugallja. Nem említi a biológiával, fizikával vagy más tudományos területekkel kapcsolatos témákat. Ez egy irodalmi alkotás, amely inkább az emberi létezés és a társadalmi problémák kifejezésére összpontosít.

A vers teológiai szempontból a karácsony és az ünnepi időszak kérdéseit boncolgatja. Az első részben a költő azt kérdezi, hogy miért sietünk annyira, miért akarunk mindig tovább menni, ahelyett hogy megállnánk és figyelnénk a körülöttünk lévő dolgokra. Az Idővel való küzdelemmel találkozunk itt, ami bibliai értelemben is érdekes lehet, hiszen a Biblia számos helyen említést tesz az idő múlásáról és annak jelentőségéről.

A második részben a karácsony megjelenik a tél szörnyűségeiben. Karácsony csenget, de azt alig halljuk. Ez arra utal, hogy az ünnepnek elveszítette az eredeti jelentőségét, a külsőségek veszik át a főszerepet. A versben megjelennek a hátrányos helyzetű emberek, akik koldus kézzel állnak az ünnepek közepette. Ez a szegénység és elesettség talán a Bibliából is ismert motívum.

A harmadik részben a kort boncolgatja a költő. A kort olyannak ábrázolja, akinél az élet nagy álma, a bőség és elégedettség kielégíthetetlen vágyává vált. Megjelenik a bárányok képe is, amelyek naivitásukban hiszik, hogy a világ jó, de aztán ráébrednek, hogy valójában sok gonoszság van a világban. Ez a bibliai bűnbánat és megtérés képe lehet, amikor az ember ráébred a saját gonoszságára és bűneire.

A negyedik részben a költő azt mondja, hogy nem kell már neki a szalag és csengő, az ünnep külsőségei már nem elégítik ki, mert tudja, hogy bennünk hideg és kemény szívünk van, amit a bűn és halál mérgez. Itt találkozhatunk a patrisztika szemlélettel, amely hangsúlyozza az ember bűnösségét és a szükségességét a megtérésnek és a megszentelődésnek.

Végül a vers lezárásakor a költő kifejezi a rothadás és pusztulás képét a sírok és a föld kapcsán. Az idő megállt, a teremtett világ hamis fényei mögött semmi nincs. Ez a skolasztika és a középkori keresztény filozófia szemlélete lehet, amely tartalmazza a világ átmeneti és mulandó természetét.

Összességében a vers teológiai szempontból a karácsony eltávolodásáról és elveszett jelentéséről szól. Megjelennek benne a bűn, a halál és az idő problémája, valamint a megtérés és az üresség kérdése is. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaiban ezek a témák különböző hangsúlyokkal és kontextusban jelenhetnek meg, de közös jellemzőjük, hogy az emberi létezést és az ünnepet a vallási és teológiai tartalommal kapcsolják össze.

Babits Mihály "A felnőtt karácsony" című versét irodalomtudományi szempontból elemzhetjük mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers elején a költő azzal a kérdéssel kezdi, hogy mit akarunk és hová sietszünk. Ez a kérdés a modernitás és a modernitással járó életforma fenyegetettségére utal. A "fal", amire nekiröpülünk, jelképe lehet az erőfeszítéseknek és az ambícióknak, amikkel szembesülünk az életünk során, és amelyek végtelenül fárasztóak és hiábavalóak lehetnek.

A következő részben a költő a karácsonyt említi, ami a keresztény vallási hagyományokban a remény és a béke időszakát jelképezi, de a versben inkább a letargia és a kiábrándultság hangulata köszön vissza. A tél, az arcok sárgasága és a reszkető kolduskezek képei a kilátástalanságot és a szenvedést ábrázolják.

A következő részben a költő a kort és az időt elemzi. A kort, vagyis társadalmunkat a legnagyobb álom az jelenti, hogy mindenki elég ételt és boldogságot kapjon. Azonban a valóságban a társadalmi egyenlőtlenségek miatt ennek az álomnak csak kevés embernek van lehetősége részese lenni. Az idő és a kor pusztító és hazug erőként jelenik meg, amely mindent maga alá temet és elhomályosítja az emberek életét.

A vers végén a költő a földet és az eget említi, mint olyan szimbólumokat, amelyek mögött semmi sem rejtőzik. A föld a halál és a pusztulás helye, az ég pedig üresnek és kihaltanak tűnik. A költő ezzel az ebben az üres tartalommal teli világgal, a falakkal, és az idővel tiktakoló életével valószínűleg a modernitásban rejlő ürességet és kilátástalanságot kívánja kifejezni.

A vers magyar irodalmi hagyományokban elsősorban a szimbolizmus stílusával áll kapcsolatban. A szimbolizmus az irodalmi stílus, amelyben a szimbólumok, a képek és a hangulatok segítségével kifejezik az érzelmeket és az eszméket. Babits Mihály versében sok szimbolikus elemet találunk, például a karácsony, a téli időjárás, a színek, valamint a föld és az ég szimbólumai.

A nemzetközi szépirodalom területén a vers összefüggésbe hozható a modernista irodalommal. A modernista irodalom az 1900-as évek elején a társadalmi és a kulturális változások hatására alakult ki, és az emberi tapasztalat és a világ pontos ábrázolásától való eltávolodást jelentette. Babits Mihály versében is megtalálhatók ezek a modernista jegyek, mint például a letargikus hangulat, az élet hiábavalósága és az idővel való küzdelem képe. Ezenkívül a szimbolistikus jegyek és a abszurd elemek, mint például az üres nap és az üres föld, összekapcsolhatóak a modernista irodalomban gyakran meglévő abszurd és szürrealista elemekkel.

Összességében Babits Mihály "A felnőtt karácsony" című versét mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén a szimbolikus és modernista elemek által kiemelkedő alkotásként tarthatjuk számon.