(Versek, darócban)


1.

Nem csendül a lelkem, mert olyan mint az a fém, amely
csak akkor cseng, ha rokon hangját ütik meg közel:
néma hát lelkem, e mái veszett hangoktól mint idegen
vagy mint a felhő, csak csüggök a zord hegyeken.

és sírok; de nem jó zápor ez, csupán ködesés
észrevétlen, szitáló, naphosszú, éjhosszú, monotón kormos permetezés,
monotón, monotón, ó csak zuhogna már, vagy villámot szülne, küldene:
mert szép zene az is, a zápor meg a dörgés, hogy érdemes fájva vajúdni
érte: szép zene!

Ha nézem a tükörben néma ajkamat: Valaha -- elgondolom --
bimbó volt ez, akkor is fonnyadt már, látszólag, csukott szirom,
de mikor megjött az este, a falusi este, és szólt a harang,
haranggá nyílt az ajkam, mint az esti virág, és zengett mint a harang!

2.

Most csönd van és szívem mint a süket föld, erjedő, sötét, meleg,
nehéz virágok bölcseje hajdan, hol megfonódtak bús gyökerek,
vak erjedés hona -- Istenem! apró kis érzésmagvak, fekete rossz
mind, s csúf és viszkető, bujva, de buja-makacson sarjadoz,

magzik a meleg, sötét föld méhében, -- észre sem veszem,
nem látom, nem tudom, de viszket belül, lassankint érezem,
hogy növekszik lenten, lassan és egyre és fojtva és idegen mint borban
a salak,
idegen és gyűlölt és irtanám, mint rablótól megejtett lány a magzatát,
akit gyűlöl: de hogyan irtsalak,

kis érzésmagvak, Vénség magvai? mert Vénség volt a rabló, érzem: -- az
Ifjuság
már elhagy és érzem, minden erő és minden erény csak ifjuság,
dús Ifjuság (csak a Dús lehet nemes) -- önző vágy, irígy akarat,
ez a Vénség része. A szívnek csúf salakja marad.

3.

Pedig jónak kell lenni, mert ottkünn zúg a háború és csak, aki jó,
mondhatja: Én meg tudok halni, de van jogom élni is: Csak, aki jó,
közülünk legalább, barátaim, csak az tud lélekben maradni szabad
és tenni még: az boldog. -- A vulgáris csapat,

ki kívülről éli életét, annak ma jaj, ha jó
mert pénz, szerelem, szerencse, az élet maga is -- a külső élet --
azé, kinek ökle és marka jó:
de pénz, -- kastélyok, parkok, nők, szép testek ünnepe, pompa és
hatalom itala -- mind
méreg lesz annak, ki a Jóság könnyeiből egy csöppet belehint.

Pap vagyok, Barátaim, mert szenvedtem, és most pap vagyok
és mondom, Barátaim, mi mások vagyunk, halljatok:
mert velük élni nem tudunk, se pedig egymagunk,
csak a szenvedőkkel élhetünk, azokkal halhatunk.

4.

Ne mondjátok, hogy semmi a vers! Ó, ha minden szomorú tikkadás
gyümölcsös volna bennünk, édes-teli hússá szikkadás,
s borérés volna kádunkban minden fájdalmas erjedés,
gazdagok volnánk, mert legnagyobb kincs, melynek ára a szenvedés,

ajándékozók, mert legszebb ajándék az áldozat.
Én is azokból voltam, akiknek kincse lett minden kárhozat,
Bányász voltam, és magam, amelyet vágtam, a kő,
nyeső kertész, és magam, amelyet nyestem, a tő.

Bátorság! ez minden: mert van kincs annak, aki az Akarat
csákányát jól forgatja s a bús bányától meg nem riad,
De jaj, Barátaim, a költő csak olyan kincsre talál,
csak olyan kincsre, Barátaim, amihez hozzányúlnia fáj!

5.

Segíts, Szerelem! ezt az egész verset neked énekelem,
mert te vagy a Jóság magva és átoma, szent Szerelem,
ki a testi Szépség fáklyáját tartod a lélek elé
és úgy vezeted a lelki nagy Szeretet felé!

Kéjeddel a kínra, amely nélkül se jók, se gazdagok nem lehetünk,
kínt is kéjjé olvasztva erőt ki adna, ha nem Te nekünk?
S mi lenne velünk e sötétben, hol lábunk mindig fájva botol,
ha Te nem biztatnál fáklyáddal, hogy Fény is van valahol?

Ó, szabadság Rése, első Ablak, melyen az önzés elhagyja magát
mint egy rabságot! Első Szál, mely a vak falon vájva fogózik át
lélek és lélek közt -- hajts, drága Mag: mert belőled nő ki a szent Gyökér,
mely az emberiséget befonja és pólustól pólusig ér.

 


Elemzések

A vers elemzése során a legfrissebb természettudományos felfedezésekkel összefüggésbe lehet hozni több különböző részletet is.

Az első részben a versszakok között található hasonlattal ("lélek...olyan mint az a fém amely csak akkor cseng, ha rokon hangját ütik meg közel") Babits Mihály arról beszél, hogy lelke csak akkor vibrál, ha valami hasonlóval találkozik. Ezt a részt a rezgéstudomány legfrissebb eredményeivel lehet összehasonlítani, amelyek azt mutatják, hogy mindent rezgésre lehet visszavezetni a világegyetemben.

Az első versszakban továbbá található szakasz, amely a felhőre hasonlítja a személy lelkét, kapcsolatba hozható az atmoszféra és a felhők képződésével és mozgásával kapcsolatos legújabb kutatásokkal. A ködös, szitáló eső, amelyet a költő vágyik, a csapadékkal és az időjárással kapcsolatos elemeket jelenít meg.

A második részben a versben a "vak erjedés hona" kifejezés a mikroorganizmusokat és a vitalitást érintő kérdésekre is utalhat. Az erjedési folyamatok és az ott létrejövő érzésmagvak a biológia és biokémia területével hozhatóak kapcsolatba.

A harmadik szakaszban található rész a háborúról és a jó és rossz emberekről szól. Ezt lehet úgy kapcsolni a természettudományhoz, hogy azt vizsgáljuk, milyen tényezők lehetnek felelősek az emberi viselkedés különbségeiért, például a genetika vagy a környezet hatásai.

Az utolsó részben a versben a költő a vers íróinak szerepéről és jelentőségéről beszél. A vers segítségével az emberiségnek lehetősége van átadni érzéseit, tapasztalatait és megosztani azokat másokkal. Ez kapcsolatban áll a kommunikáció tudományával és az információ átvitelével.

Összességében a Babits Mihály "A jóság dala" című versében több különböző elem található, amelyek kapcsolatba hozhatóak a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és kutatásaival, például a rezgéstudománnyal, biológiával és genetikával.

Babits Mihály "A jóság dala" című versének értelmezése irodalomtudományi szempontból több irányba mehet el. A vers egy lírai monológ formájában van megírva, melyben a költő mély belső érzéseiről és gondolatairól szól. A vers az emberi lélekhez és a jósághoz való viszonyról, a kárhozatról és az áldozatról szól.

Az alábbiakban bemutatunk néhány lehetséges összefüggést a magyar és nemzetközi szépirodalomban:

1. Formai jellemzők: A verset 5 strófára lehet osztani, melyek mindegyike 4-5 sorból áll. A versben található rímképletek és ritmus szerepe fontos lehet. A versben megfigyelhető a hangsúlyos sorok, a felváltva kötetlen és kötött hangsúlyrendű sorok használata.

2. Szimbolizmus és metaforák: A versben található számos szimbolikus elem és metafora, amelyek mélyebb jelentést hordoznak. Például a "lelkem" mint a költő belső érzéseit jelképező entitás, a zápor és a dörgés mint a természet zenei kifejeződése vagy a "szomorú tikkadás" mint a költészet fájdalmas erjedése.

3. Motívumok: A versben gyakran megjelenik az idő és az öregség motívuma. A "Vénség" és az "Ifjuság" ellentétpárja elénk tárja az élet két korszakát és az öregség lehetőségeit és korlátait. Az öregség és az ifjúság motívumának összekapcsolása emlékeztethet a romantikus líra művelőire.

4. Vallásosság: A versben megjelenik a vallásos motívum is, különösen az utolsó strófában, ahol a költő papként határozza meg magát. A költő Istenhez és a valláshoz való viszonyát írja le, és arról beszél, hogy csak a szenvedőkkel és a jók között találkozhat igazán.

5. Érzelmi töltet: A vers a költő belső érzelmeiről és érzéseiről szól, amelyek expresszív és lírai módon jelennek meg a versekben. Az állapot, melyet a költő ábrázol, szomorú és depresszív lehet, de az érzelmek mellett áthatja őket az elszántság és a vágy is.

6. Általános emberi tapasztalatok: A vers olyan témákat érint, amelyek általános emberi tapasztalatokra vonatkoznak, például a jóság, a szeretet, a szenvedés és az öröm. Babits Mihály lírai megközelítése ezekhez a témákhoz egyéni és mély érzelmeket kelt a másokkal való kapcsolatról és a boldog életről való gondolkodásra.

Babits Mihály "A jóság dala" című versének irodalomtörténeti elemzése során felfedezhetjük a magyar líra hagyományaira való utalást, valamint az európai lírai hagyományokkal való találkozást. A vers műfaja és stílusa a szimbolizmushoz és az expresszionizmushoz kapcsolható, ami jellemző lehet a 20. századi modern irodalomra.

Babits Mihály A jóság dala című versének teológiai szempontból történő elemzése során fontos figyelembe venni a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is. Azonban a vers teológiai tartalma maga a jóság és a hit kérdése, amelynek feldolgozása ennél a konkrét versnél nem kap kiemelkedő szerepet. Ezért a következő elemzés az említett tudományágak szempontjaira többnyire kitérni nem tud, azonban általános teológiai gondolatokat fel lehetne vetni a vers kapcsán.

A versben megjelenő lírai én lelkének hiányzó hangjára utalva az embernek a transzcendens világ iránti vágya jelenik meg. Az első versszakban a néma lelk megidézése a természetben tapasztalható folyamatos változások, az eső vágyának kifejezésével történik. Ezzel Babits azt a kérdést feszegeti, hogy miért érzékeli a lírai én a lelkét néma hátának, miért hiányzik belőle az isteni jelenlét.

A második versszakban a lírai én tovább folytatja az elmélkedést, és arra is utal, hogy a test is hordozza az isteni, a jóság és a szépség nyomait. A lírai én azt tapasztalja, hogy szíve úgy érez, mintha a termékenység nyomait hordozná magában, de szemben azzal, ami azt valóban élettel teljesen tölti meg, a szenvedés és a halál az, ami ad mélyebb jelentést az életnek.

A következő versszakban a lírai én egyfajta etikát és normát kíván meghatározni az emberek számára, és rávilágít arra, hogy a jóság rendkívül fontos az ember számára. A versben említett "pénz, szerelem, szerencse" a külső életet, az anyagi és önző vágyakat jelképezi, míg a jóságot, az önzetlenséget és a szeretetet mint pozitív erőt állítja szembe velük.

A vers negyedik részében a költészet szerepe kerül előtérbe. Babits a versben alkotásának mérhetetlen értékét hangsúlyozza, és annak tükrében jeleníti meg a valódi kincset, a szenvedést és az áldozatot.

Az utolsó versben a lírai én a szeretetet, azaz a szerelem fogalmát veti fel, mint a jóság magvát és átomát. A versben az a hit jelenik meg, hogy a szeretet által az ember megtalálhatja a menedéket és a megnyugvást. A szerelem az, ami lehetővé teszi a könnyek, a fájdalom és a sötétség megtapasztalását, de ugyanakkor az, ami fényt és reményt hozhat az ember életébe.

Összességében Babits Mihály A jóság dala című versében a jóság, a szeretet és a szenvedés kérdése jelenik meg. A versben az emberi lélek és a transzcendens világ kapcsolata, valamint az etika és a költészet jelentősége kerül előtérbe. A teológiai szempontokat figyelembe véve a versben megjelenő gondolatokat többféleképpen lehet értelmezni és kapcsolatba hozni a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is, de ez nem része a fentiekben hozott elemzésnek.