Hirtelen amint a szobába léptem,
előttem ült a drága valaki,
közel és mégis holdtáj-messzeségben,
mert e világból keret zárta ki.
Örök magányba zárta, arany ablak;
és nem nézett rám, nem is nevetett:
csak a színek daloltak és lobogtak
s lengették a keretet.

Nem ismersz hát, kedvesem, nem szeretsz hát?
Két kisujjad úgy fonod egybe, mint
szeretők írigy karja fűzi egymást,
hogy számüzött lesz aki rátekint.
Alsó és felső ajakad szoros pár
összesimulnak meleg-meztelen
mintahogy két szerelmes egy csukott száj,
ki a világnak nem felel.

Más keresi majd a könnyű örökfényt
arcodon s a szitakötő mosolyt
s meg sem ismeri tán a csüggeteg lényt,
ki itt méla-magába elomolt.
De én ismerlek, mert magány marad csak
a magány, bárha két magány vegyül
ismerlek, asszony, így ahogy magad vagy,
gyógyíthatatlan egyedül!

Ismerlek?... Kép vagy; lehetünk-e mások
egymásnak, és ki lát a kép mögé?
Bár lelket párolognak a vonások,
mint e vászonra festett alaké,
hol a festőnek lelke s a modellnek
ködben villódzik, mint hold udvara,
mely fátyol és sugár egyszerre, s elfed
miközben világítana.

De dalolnak és lobognak a színek
lángként, mely kohó nyitjában fogoly.
Piros kabátkád, lila párna, szőnyeg...
mint ablakon túl kinyilt tűzbokor.
Elvarázsolt bokor az, csipkerózsa:
óh, szerető, váltsd meg, ha szereted!
Micsoda csókra vár, micsoda szókra,
szétvetni a keretet!


Elemzések

A vers teológiai értelmezése szempontjából fontos megemlíteni, hogy a szerző egy olyan személyről beszél, aki megszakadt e világtól, és egy "keret" zárja ki az emberek közötti kapcsolatfelvételt. Ez a személy általában nem tekint ránk, nem érintkezik velünk, csak a színek dalát és lobogását élvezi, amelyek a keretet képezik körülötte.

Az alábbiakban bemutatom a versben található teológiai összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

Bibliatudomány:
A versben a szerző az emberi kapcsolatok megszakadását jeleníti meg a kereten keresztül. Ez a képzet metaforaként is értelmezhető az ember és Isten közötti kapcsolat megszakadására. Az emberiség az Éden kertjéből való kiűzetése óta elveszítette közvetlen kapcsolatát Istennel, és egy "keret" választja el őket. Az ember Isten távolságtartó jelenlétét tapasztalja, ahogyan a versben a szerző is csak a képen keresztül láthatja a másikat.

Patrisztika:
A patrisztika időszakában nagy hangsúlyt fektettek az emberi természet megismerésére és az ember Istenhez való viszonyára. A versben a szerző a kép metaforájával bemutatja az emberi kapcsolatok problematikáját. A patrisztikus gondolkodás szerint az emberi természet általában sérült az ember bűne miatt, és ez a sérülés hatással van az ember kapcsolatára Istennel és más emberekkel. Az ember magányosságában csak a színek és a dalok közvetítik az élményeket és az érzelmeket.

Skolasztika:
A skolasztika időszakában a teológusok a logika és a filozófia eszközeit használták az isteni igazságok megértésére. A versben a keret és az arckép metaforája megjeleníti az emberi tapasztalat korlátait és a személyiség "megfoghatatlanságát". Az ember csak a külső megjelenést, az arcképet képes látni, ami csak a valóság egy részét tárja fel. A skolasztikus gondolkodás ebben a metaforában az emberi megismerés korlátait látja, és felhívja a figyelmet arra, hogy csak Isten által megnyilvánult önmagát teljesen megérthetjük.

Ezeken kívül további értelmezési lehetőségek is létezhetnek. Például a színek és a lobogás képei a lelki élmények és a szellemi világ kapcsolatára is utalhatnak.

Minden összefüggésben azonban hangsúlyozódik a kapcsolat hiánya vagy megszakadása a szerző és a másik személy között, ami lehetőségeket kínál a teológiai elmélkedésre.

A vers természettudományos szempontból különböző megfigyeléseket és asszociációkat kínál. Az első sorban a szerző egy hirtelen cselekvést ír le, ahogy belép a szobába. Ez a pillanat arra emlékeztet, amikor valami új felfedezésre teszünk szert a természettudományban, amely során a korábbi ismereteinket bővítjük.

A következő sorrészben a szerző arról beszél, hogy a kép közelsége és távoli holdtájhoz képest való helyezkedése megfelel a valóságnak, ahogy a térbeliség hatását figyeli. Ez összefüggésbe hozható a modern űrkutatással, ahol az emberek felfedezik és megérthetik a világűrben tapasztalt távolságokat és dimenziókat.

A következő sorban a magány és a bezártság motívuma jelenik meg. Ez a gondolat a modern agykutatás és pszichológiai kutatásokkal kapcsolatos lehet, amelyek arra törekednek, hogy megértsék az emberi viselkedést és érzelmi állapotokat. A tudósok és kutatók most már képesek megfigyelni és elemezni az agy belső folyamatit.

A következő szakaszaiban a vers a szeretet és az emberi kapcsolatok témaköreit érinti. A költő leírja, hogy szerelmesek egymáshoz való kötődése hasonló lehet ahhoz, ahogy a két ajkunk találkozik és összeér. Ez összefüggésbe hozható a modern evolúciós pszichológiával, amely azt vizsgálja, hogyan alakulnak ki a kapcsolatok és szerelmek, és milyen biológiai okai lehetnek ezeknek a kötődéseknek.

A vers következő részében a múlt és a jelen közötti összefüggésekről beszél. A szitakötő nyelvről van szó, amelyek kivételes képességgel rendelkeznek a repülésben és a szkennelésben. Ez kapcsolatban lehet a modern technológiai fejlesztésekkel, például a drónokkal, amelyeket a természettudományban és kutatásban alkalmaznak.

A következő szakaszban a vers a festészet és az ábrázolás világával foglalkozik. A festő és modell kapcsolata arra utal, hogy az emberi test és az arcvonások mélyebb értelmet hordozhatnak, mint pusztán a fizikai megjelenés. Ez kapcsolatban lehet a modern arcfelismerés technológiájával, amely képes az emberi arcokat és vonásokat azonosítani és elemezni a különböző célkitűzésekhez.

A vers végén a színek és a vizuális élmények hangsúlyozódnak. A szerző megemlíti a piros kabátot, a lila párnát és a szőnyeget, amelyekhez hasonlít a tűzbokor. Ez összekapcsolható a legújabb festék- és fénytechnológiákkal, amelyek lehetővé teszik az élénk és látványos színek reprodukálását.

Összességében a versben megjelenő motívumok és asszociációk sok kapcsolatot mutatnak a mai természettudományos felfedezésekkel. A térbeliség, az agykutatás, az evolúciós pszichológia, a technológiai fejlesztések és a festészet mind olyan területek, amelyek összekapcsolódhatnak a versekben megtalálható gondolatokkal. Ez a kapcsolódás azt mutatja, hogy a természettudomány és az irodalom képesek egymást kiegészíteni és inspirálni.

A vers, Babits Mihály A kedves arcképe, elemezi és ábrázolja a művészi alkotás és az emberi kapcsolatok közötti összefüggéseket. Az alábbiakban a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén található lehetséges összefüggéseket ismertetem:

1. Műalkotás és valóság: A vers elgondolkodik a műalkotás és az emberek közötti kapcsolatról. A drága valaki, a kép, amint a szobába lépve meglepi a költőt, valóságos és mégis elérhetetlenül távoli. Ez az elvontság és távoliság az ábrázolt személy elidegenedését is jelzi a külvilágtól. Ez az összefüggés felfedezhető más művekben is, mint például Leonardo da Vinci Mona Lisájában, amely megtestesíti az elgondolkodó arckifejezést és a távoli jelenlétet.

2. Intimitás és elidegenedés: A vers ábrázolja az intimitás és az elidegenedés szélsőséges mellérendelődését. A költőt megérinti, hogy a valaki nem ismeri és nem szereti őt. Ez az elidegenedés fájdalmas és gyötrő érzések, amelyek a kapcsolataikban tapasztalt magányt tükrözik. Ez az összefüggés fellelhető más művekben is, mint például Franz Kafka A perében, amelyben a főszereplő érzelmileg elidegenül a környezetétől és a törvénytől.

3. A műalkotás rejtett jelentése: A vers arra kéri az olvasót, hogy nézzen a kép mögé, és felfedezze annak rejtett jelentéseit. A vonások párolognak, mint a vászonra festett alaké, és a festő és a modell lelkében tükröződnek. Ez az összefüggés megtalálható más művekben, mint például Salvador Dalí festményeiben, ahol az aránytalanság és a meglepő tárgyak segítenek a rejtett jelentések felfedezésében.

4. A színek és az érzelmek kapcsolata: A versben a színek lángként lobognak és érzelmeket sugároznak. A piros kabát, lila párna és szőnyeg láthatóan szimbolikus jelentéssel bírnak, amelyek a szenvedélyt, a szerelmet és a vágyat sugallják. Ez az összefüggés felfedezhető más művekben is, például Vincent van Gogh festményeiben, ahol a színek és a szenvedélyes ecsetvonások segítenek a személyes érzelmek ábrázolásában.

5. Az elszakadás és a megőrzés dilemmája: A vers a keretek jelentőségét hangsúlyozza, amelyek elválasztják a valakit a külvilágtól és megőrzik a magányát. Ugyanakkor a költő vágyik arra, hogy felrobbantsa ezeket a korlátokat és közelebb kerüljön a szeretett személyhez. Ez az összefüggés ismerős lehet más művekben, például Henrik Ibsen Egy nép ellensége című drámájában, amely a társadalmi és politikai korlátokról szól.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés, amelyeket felfedezhetünk Babits Mihály A kedves arcképe című versében. Az irodalomtudomány területén minden olvasó és vizsgáló sok más értelmezést és kapcsolatot is felfedezhet a művekben.