Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.

Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy --
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.


Elemzések

A vers irodalomtudományi szempontból értelmezve több összefüggésre is utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Önostorozás: A vers arról szól, hogy a költő hiába próbálja felvenni a vers hősének szerepét, nem sikerül neki teljesen kifejeznie magát. Ez az önostorozás motívuma számos irodalmi műben megtalálható, például József Attila Az én ünnepnapom című versében vagy William Shakespeare Hamletjében.

2. Az alkotói folyamat: A versben a költő arról beszél, hogy vágyik arra, hogy a mindenséget versbe ölthesse, de még nem jutott el odáig. Ez az alkotói folyamat motívuma szintén megtalálható számos irodalmi műben, például Arany János Toldi című művében vagy Johann Wolfgang von Goethe Faustjában.

3. Az alany és tárgy kapcsolata: A versben a költő magát tartja a vers börtönének, és azt mondja, hogy ő az alany és a tárgy is egyben. Ez a dualitás motívuma szintén gyakran megjelenik a szépirodalomban, például Farkas Ödön Az én magyar tréfás könyvem című művében vagy Franz Kafka A per című művében.

4. Istenszerep: A versben a költő említést tesz Istenről, és kérdőjelezi meg, hogy Isten tudja-e, hogy van-e valami rajta kívül. Ez a vallás és hit motívuma, ami bőven megtalálható a világirodalomban is, például Dante Isteni színjátékában vagy Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés, amelyek a vers irodalomtudományi szempontból történő elemzése során felmerülhetnek. A vers számos más témát és motívumot is megjelenít, amelyek további érdekes összefüggésekhez vezethetnek a magyar és nemzetközi szépirodalomban.

A vers teológiai szempontból a következő összefüggésekre utalhat:

1. Bibliatudomány: A vers az isteni szférával való kapcsolódást fejezi ki. Az első sorban a "versemnek hőse" kifejezés utal arra, hogy a költő Istennek akar hőse lenni a verseiben. Az Istenre való vágyakozást és arra való törekvést, hogy a mindenséget versbe vegye, lehet a teremtéstörténetekre, vagy a Teremtő iránti hódolatra utalni.

2. Patrisztika: A vers arról szól, hogy a költő megértését meghaladja az Istennel való kapcsolat állapota. A második versszakban a költő megkérdőjelezi a világ létezése kívül a saját énjén, ami kapcsolódhat a patrisztikus gondolkodáshoz, amely hangsúlyozza az ember függőségét és hiányosságait az isteni hatalommal szemben.

3. Skolasztika: A vers az emberi vágyakozást és az isteni akarat közötti ellentétet is megmutatja. A harmadik versszakban a "Büvös körömből nincsen mód kitörnöm" kifejezés azt sugallja, hogy az ember képtelen elérni az isteni valóságot, és csak a vágya szökhet ki ebből a korlátozottságból. Ez a gondolat kapcsolódhat a skolasztika ideájához, amely hangsúlyozza az emberi értelem korlátozottságát és az isteni misztériumok megértésének korlátait.

Továbbá azon gondolatok alapján, amit a vers kifejez, lehetnek más hozzáférési pontok is:

4. Misztikus nézőpont: A versben a költő Isten iránti vágyát és a határtalan jellegét fejezi ki. A vágy és a határok meghaladásának gondolata a misztikus tapasztalathoz kapcsolódik, amikor az ember elmerül az isteni jelenlétben és túllép a személyes énén.

5. Személyes vallási tapasztalat: A vers kiemelheti az egyéni költői tapasztalatot, amelyben a költő az önnön börtönszerű, korlátozott létezést és isteni transzcendenciához való vágyát fejezi ki.

Ezek az értelmezések csak néhány lehetséges megközelítést mutatnak a vers teológiai szempontból történő elemzésére. Mivel a költészet többértelmű, a vers más aspektusainak megközelítése is lehetséges.

A vers természettudományos szempontból egy olyan belső monológ, amelyben a költő megpróbálja megérteni és kifejezni az emberi létezését és a világot körülötte. A következőkben elemzem a verset a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozva:

1. Az első sorban a költő azt állítja, hogy ő az egyetlen hős a verseiben. Ez a gondolat a szubjektivitásra utal, amely a modern fizika fejlődésével összhangban áll. A kvantumfizika például a megfigyelő szerepének fontosságát hangsúlyozza az anyagi jelenségekben.

2. A következő sorokban a költő elmondja, hogy szeretné a mindenséget versbe venni, de még nem jutott el idáig. Ez kapcsolatba hozható az univerzum nagyságával és összetettségével, amelyet a modern asztrofizika és az űrkutatás folyamatosan felfedez.

3. A következő részben a költő azt mondja, hogy nincs semmi más a világon, de nem biztos benne. Ez összefüggésbe hozható az elméleti fizikával, amely a múltban elfogadott "biztos" dolgokat folyamatosan megkérdőjelezi és új felfedezések segítségével alakítja át a tudásunkat.

4. Ezt követően a költő a "vak dióként zárva lenni" állapotáról beszél, ami a korlátozottságot és az ismeretlent jelenti. Ez fordulhat a kvantumfizikában ismert "zártság" állapotához, amikor egy rendszer még nem lépett kapcsolatba a külvilággal vagy más rendszerekkel.

5. A vers második felében a költő a "büvös kör" és a "nyíl" szimbólumaival beszél a vágyról, amely áttörést jelenthet. Ez kapcsolatba hozható a technológia és a tudomány által nyújtott lehetőségekkel, amelyek révén az emberiség képes felfedezni és megérteni az univerzum nagy részét.

6. Végül a költő azt állítja, hogy ő maga a börtön, az alanya és tárgya saját létezésének. Ez hasonlítható ahhoz, ahogyan a modern kozmológia és kvantumfizika arra ösztönöz bennünket, hogy vizsgáljuk a saját helyünket és szerepünket az univerzumban.

Összességében Babits Mihály A lirikus epilógja olyan témákat érint, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és elméleteivel összefüggésbe hozhatók. Ebben a versben a költő megpróbálja kifejezni az emberi létezés mélységeit és a világ megértésének komplexitását, amelyet a természettudomány folyamatosan felfedez.