A vers Babits Mihály A Madonna fakirja című műve. A vers első részében a költő arról beszél, hogy a Madonna képe hogyan került egy volutás, barokk párkányra. Ez a kérdés természettudományos szempontból vizsgálva a tárgy kialakulását és keletkezését veszi górcső alá. A párkány magassága, ami ahhoz hasonlóan változik az évek múlásával, ahogy a malom is használat közben kopik és csorbul. A költő azt mondja, hogy a szeme már nem éri el a márvány díszítéseit, mely az idővel romló szemének problémájára utal.
A következő részben a költő a költő helyzetét a fakirhoz hasonlítja egy aranyos teremben. A fakir egy olyan személy, aki a jógikus és meditatív gyakorlatokra fókuszál, elhatárolódik a külvilágtól, és a földön ülve találja meg a béke és a megvilágosodás állapotát. A költő ehhez hasonlítva azt mondja, hogy ő is a földön ül a költészet terében, de helyzete nem olyan kiegyensúlyozott, és nem találja a béke állapotát. Ez arra utalhat, hogy bár a költő is próbál elvonatkoztatni a külvilágtól a költészet által, nem találja meg a vágyott állapotot, ami lehet a mai modern világ kihívásaival és feszültségeivel összefüggésben.
A következő részben a költő szóbahozza a földön talált tárgyakat, valamint a földről emelkedő kérdéseket. A költő keresi a rímet, a költemények alapját, mint ahogy egy gyermek is keresné a leejtett játékát. A költő itt a művészek gyermeki hozzáállását mutatja be, akik játszanak és keresik a tökéletességet a szavakban és a rímsémákban. A tánc közben a perec megcsörrenhet egy frivol bokán, ami arra utalhat, hogy a költő keresi a tökéletességet és a szépséget a világban, de legalább olyan könnyen elveszik és elvesznek a társadalmi elvárások között.
A vers befejező részében a költő az éggel kapcsolatos gondolataira koncentrál. A vércsék kerengnek az égen, ami a madarak vonulását jelzi, és megemlíti, hogy az ember is képes lenne vércsét csinálni otthonából, ami a repülésre vonatkozik. A költő azonban azt mondja, hogy a szürke berregés inkább rémisztővé válik az égen és az angyalok kék ruhája is eltűnik. Ez a befejezés az emberi tevékenységek hatására bekövetkező környezeti változásokra és a természet szépségének elvesztésére hívja fel a figyelmet.
Összességében, a vers a természettudományos szempontból azt mutatja be, hogy a természeti jelenségek és a természet szépsége hogyan változik az emberi tevékenységek és a modern világ kihívásaival összefüggésben. Az idő múlásával a természeti és művészi emlékek is csorbulnak és elvesznek, míg a társadalmi elvárások és az emberi tevékenységek rémisztő hatásokat gyakorolnak a környezetre és az angyalok kék ruhája is eltűnik.