1.

Az irigy körhinta

Jaj hogy suhannak, versenyt év az évvel!
S egyre kergébben! Tél az ősz után!
Liheg a tavasz mezei szelével,
mint szaladásban elfulladt leány.

Hányadszor látom visszatérni, mint a
körhintán szálló lányra aki les!
S mind hadaróbban pörgeti a hinta:
rámvillan, és már a forgásba vesz.

Ki mondja még hogy lassu az öregkor
s lomhább ütemben él a vénhedő?
Lám, ha kevés van már belőle, akkor
fut legkajánabbúl a gyors idő.

Fut, száll, suhan, fogy, itt a tavasz újra.
Itt a kacér ki röptében kacag
elleng mellettem és piheg kifulva
ruháján a zöld máslik bomlanak.

Hányszor szállt már el így! De sohse még ily
hevülten, izgatottan, fullatag...
Csak én öregszem: ő most is a régi
s a réginél még gyötrőbb és vadabb.

2.

A kitámasztott esernyő

Váratlan zápor zengett át a tájon,
mint szeretők között a hirtelen
pörpatvar, mely csak arra jó hogy fájjon
és még forróbb legyen a szerelem.

Nagy árnyak ingnak s apró tüzek égnek
a serdülő és könnyes pázsiton.
Az ördög veri asszonyát, s az égnek
egyik fele nevet a másikon.

Tornác kövén egy kitámasztott női
esernyő guggol, mint barna kutya.
A kerti lombot látni szinte nőni.
Megtört fü csúcsán lógáz a csiga. --

Tapadva himbál, lassan nyúl ki szarva
s az érzékeny világba ágazik.
Most megrázza magát egy fiatal fa
s egyszerre szökőkúttá változik.

Itt is egy, ott is... minden kicsi szélre
megremeg és könnyekbe öltözik.
Ideges az egész táj, mintha félne
a gonosz nyártól amely érkezik.

3.

A reszketők felekezete

Öreg vagyok, mért reszketek e nyártól?
Ugy járhatnék itt, mint bölcs idegen,
ki nyugton és közömbösen megy által
izgatott és vajúdó földeken,

s a fákon végiglengő reszketésre
ugy nézhetnék, mint táncra süketek,
vagy mint aki hitetlen állva nézne
egy vak, rajongó gyülekezetet,

valami különös felekezetnek
rejtelmes, könnyes szertartásait,
ahol a hívők sorra fölremegnek,
ha a Lélek szárnya vállukra üt

galambtollával... Óh de engem, engem
nem nyugtat meg hogy idegen vagyok:
saját kertemben, ennen életemben
tolonckocsit váró kitagadott,

s ha vágyatokra nem zeng vissza vágyam
és alig izgat már izgalmatok,
annál izgatóbb kín lesz árvaságom
köztetek, reszkető zöld karzatok!

4.

Pomóna tánca

Cseresnye már csak aszva csügg a légi
magasban, madárlábon járható
ágakon pár szem... Hogy is szól a régi
költőnő? Acron ap acrotaty... [görög betűk]

A kajszi is leszedve rég, folyékony
arannyá főtt. Langy körte és dicső
őszibarack pompáz a törpe fákon,
roncs férj karján virágzó húsu nő.

Kéjenc darazsak száj marja. Szilva
elég van az idén, kékell a lomb.
A mandulának keskeny tokja nyilva.
Már jár a róka, kerepel a domb,

érik a szőllő. Mindannyit szeretnéd
falni és marni, mint a gaz darázs.
De mire magad kedvedig ehetnéd,
már vége is van, jön helyette más,

és rögtön azt is elviszi előled
s mintha vetítve volna vagy varázs,
kapkodja fogadásait az időnek
irigy házigazdád, a változás.

5.

Az érzéketlen szolgáló

Hányszor kinálsz még végig ízeiddel,
izgatva halkuló vágyaimat?
Óh ha már hoztad, oly hamar ne vidd el,
mi még nyelvemnek édességet ad!

Elhajlik az ág ha fölnyulok érte,
elgurul a dió ha leütöm.
A gyümölcs mely szép, mint a lányok térde,
letottyan és eltöpped a füvön.

Sárga levél hull mellé, karikázva.
Szomorun nézem, s mintha valami
eltörött volna, szeretném vigyázva
fölvenni és visszaragasztani.

De jön a szél, s elsöpri ami elhullt,
mint érzéketlen szolgálóleány.
Ki hozza vissza nyaram? S ha ez elmult
hány marad? Tíz? vagy egy? Vagy egyse tán?

Jaj, hogy suhannak! Egyre-egyre gyorsabb,
mint őszi napok, év az év nyakán!
Kurta a ma, de még kurtább a holnap,
és még kurtább lesz a holnapután.


Elemzések

A vers egyik fő témája az idő múlása és az elmúlás, ami egy gyakori és fontos motívum az irodalomban. A költő a naptárt és az évszakokat használja a múlás szimbólumaként. Az idő suhanása és a jelzők, mint például "pörgeti" vagy "fut", elősegítik a kép megteremtését, hogy az idő vidám, kacagó lényként jelenjen meg.

A versben megjelennek olyan elemek, amelyek a magyar népi hagyományokra és folklórra utalnak, például a "körhinta" vagy a "reszkető zöld karzatok" képe. Ez kifejezi a magyar irodalom gyökereit és kapcsolatát a hagyományokkal.

A versben megjelennek olyan motívumok is, amelyeket a nemzetközi szépirodalomban is gyakran használnak, például az öregkor és az idő múlásának motívuma. A költő megfigyelteti az olvasóval, hogy az idő élénk és gyorsan múlik, ami szintén tipikus motívum az irodalomtörténetben.

Összességében Babits Mihály verse a múlásról, az időbe való belesüppedésről és az ember öregedéséről szól, míg a természet motívumai és a költő képek segítenek abban, hogy ezt érzékként megjelenítsék. A verse a magyar irodalom hagyományaiba illeszkedik, miközben olyan univerzális témákat dolgoz fel, amelyek a nemzetközi szépirodalomban is gyakran megjelennek.

A vers alapvetően a természethez kapcsolódó motívumokat és jelenségeket elemzi, így több természettudományos témához is kapcsolódhat. Az alábbiakban részletesen kifejtem a vers egyes részeit és azokhoz kapcsolódó természettudományos szempontokat:

1. Az irigy körhinta:
- A vers elején a főszereplő a természetben zajló évszakok váltakozására gondol. Az év az évvel versenyez, és egyre gyorsabban váltakoznak a természeti események, például az időjárás és az évszakok. Ez a gyors változás az elmúlt évtizedekben a globális felmelegedéssel összefüggésben gyakrabban tapasztalható.

2. A kitámasztott esernyő:
- Ebben a részben a versben szereplő természeti jelenségek leírása utalhat az árhullámokra és az extrém időjárási eseményekre. Az "elárasztás" az éghajlatváltozás következtében gyakran előforduló jelenség, ami súlyos szárazságot és árvizeket okozhat.

3. A reszketők felekezete:
- Az idősödő főszereplő megemlíti, hogy a táj (a növények, fák, levelek) reszket, ahogy a nyár közeledik. Ez az évszakhoz kapcsolódó természeti változás, ahogy a növények télre készülnek és a levélhullás megkezdődik.

4. Pomóna tánca:
- Ez a rész a gyümölcsök érése és a termőfák által nyújtott gazdagság leírása. A versben említett gyümölcsök, mint a cseresznye, kajszi, körte és barack, az idő múlásával érik meg. Ez a folyamat a gyümölcsfákon évente megismétlődő ciklikus természetet reprezentálja.

5. Az érzéketlen szolgáló:
- Ez a rész a múlás és az idő múlása témáját járja körül. Az érzékeltelen szolgáló metaforája lehet az idő múlásának, amely mindent "elsöpör" és elhullott dolgokat sem hagy érintetlenül. Ez a jelenség a természeti jelenségeket is érinti, például a lombhullást és a változó időjárást.

Összességében a vers természettudományos szempontból a természet változásaira, az évszakok váltakozására, az idő múlására és az időjárási jelenségekre utal. Ezek olyan témák, amelyek az újabb természettudományi kutatásokban és felfedezésekben is szerepet játszanak, például a klímaváltozás, az éghajlati rendszerek és a növényi életciklusok kutatásában.

A vers teológiai szempontból egyfajta idő-létélményt és az emberi élet mulandóságát fejezi ki. Ebben az értelmezésben az irigy körhinta jelképezi az idő múlását, amely mindig gyorsabban és kergébben szalad, ahogy az évszakok váltakoznak. Az idő múlásának látványa félelmetes és megdöbbentő az ember számára, aki lassan öregszik, míg az idő gyorsabb lesz és kegyetlenebb.

Bibliatudományi szempontból a vers a "nincstelen ember" (Eccl 9,15) problémáját érinti, aki elhagyatottnak és veszélyeztetettnek érzi magát az idővel szemben. Ugyanakkor a versben megtalálható az az ellentét is, ami a Bibliában hangsúlyozottan jelen van: az időnek van "ideje" mindenre (Préd 3,1), és mindennek megvan a maga rendelt ideje és időpontja (Préd 3,2-8). Az idő múltának közbenjárása az ember számára mennyei ajándék, amelyet azonban az ember csak Isten által képes értékelni és megragadni.

A patrisztika nézőpontjából a vers kiemeli a halandóság és az idő múlása közötti folyamatos viszonyt. Az idő gyorsasága és az ember életének rövidsége kiemeli az ember kihívását, hogy megtalálja a mindenkori pillanatban az Istent. Az idő múlása és az ember életének múlandósága arra int, hogy a földi élet elmulasztása és az idő elvesztegetése káros az ember lelkére nézve.

A skolasztika nézőpontjából a vers az idő mérhetőségét és gyorsaságát hangsúlyozza. A gyors és mulandó élmények megértésére és értékelésére szükség van ahhoz, hogy az ember Istenben találja meg a stabilitást és a tökéletes időbeliséget. Az idő múlása arra int, hogy az időnek tartalma és céla van, ami csak az Istennel való kapcsolatban érthető meg és valósítható meg.

Más szempontból nézve a vers arra utal, hogy az emberi élet rövid és múlandó, és hogy az öregedés fájdalmas és nehézségekkel teli folyamat. Az idő gyorsan repül, és az embernek meg kell találnia az élet értelmét és célját a múlandóság és az idő előrehaladtával.

Összességében a vers teológiai szempontból az idő, az élet múlása és a halandóság kérdését feszegeti. Az idő gyorsasága és az emberi élet mulandósága azt üzeni, hogy az embernek ki kell használnia az adott pillanatokat, és megtalálni az Istent és az élet értelmét. Az idő múltával az ember életének értéke csökken, és fontos felismeréseinek, elégedettségének és örömeinek megragadása az ember felelőssége.