Babits Mihály "A nagy szobában" című versének irodalomtudományi szempontból történő elemzéséhez a magyar és nemzetközi szépirodalom területén is fel kell kutatni az összefüggéseket.
Az első dolog, ami azonnal szembetűnik a verssel kapcsolatban, az az időszakhoz kapcsolódó stilisztikai sajátosságok jelenléte. A vers 1907-1908 elején íródott, ami a századforduló és a 20. század első évtizedeinek irodalmi korszakához tartozik. Ekkoriban a modernista irányzatok ütötték fel a fejüket, amelyeket a versben is felfedezhetünk. A modernizmusra jellemző a intellektualizmus, az önvizsgálat, az élet személyes megélése és az emberi lét kétségeinek kifejezése. Ez az összefüggés magyar irodalmi szempontból is megtalálható Babits verseiben, amelyekben gyakran foglalkozik a lélek világával és az egyéni érzelmi állapottal.
A versben a szobával kapcsolatban felmerülhet a többi modernista költővel való összefüggés is. Egyedül maradtam, senki más nincs jelen a nagy szobában, ez pedig az elszigeteltség és a magányosság érzetét kelti. Ez hasonló az angolszász modernista költő, T.S. Eliot "Üres, sürgető szoba" című verséhez, amelyben szintén egy üres szobában található egyedül a lírai én.
Az anyag és az élet művészi feldolgozása szintén központi téma a versben. Az általános élettelen tárgyakhoz való viszonyulás jellemző a modernista költészetben. A versben a fa tárgyként jelenik meg (asztal, szék), amelyek elemei az élő szobának, azonban a versbéli szobában mindaz, ami kiemelkedik a tárgyi világból, már nem él: az anyag tömör belében sötétség van. Ez angolul Ezra Pound "Szellemlak", vagy James Joyce "Porlódó" című verseire emlékeztethet, ahol szintén az anyagi világ válik élettelenné és jelentéstelenné.
A versben megjelenik a tűz motívuma is, amely az egyetlen élettel teli elem a szobában. A tűz lángja élettel tölti meg a szobát, ez pedig a hő és a szenvedély szimbóluma lehet. Ez a motívum összekapcsolható az angol irodalomban található angol romantikus költő, William Blake műveivel, ahol a tűz és a láng a szabadság és szenvedély jelképe.
Összegezve, Babits Mihály "A nagy szobában" című verse számos összefüggést mutat a modernista irodalommal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az időszakhoz kapcsolódó stilisztikai jegyek, az egyedüllét és a magányosság érzetének kifejezése, az anyag és az élet viszonyának vizsgálata, valamint a tűz és a láng motívuma mind jeleik ennek a művészeti korszaknak.