Arcom olyan borus (így mondod), mint szomoru ablak
érdes üvegből, mely nem a napsugarat veri vissza,
sőt a sötét szoba vak búját pingálja a fénybe
ünneprontóként. Körülöttünk árad a lombok
ünnepe, égre feszülnek a kert rab erői, az ég langy
ujjakkal simogatja a kertet. Házam a napban
énekel, és szerelem vet fátyolt kandi szemeknek
pitvara oszlopain. De az én arcom borus. Óh, tán
érzem: csak sziget ez! Tán távoli tengerek ádáz
sója zavarja izét a virágillatnak. Előttem
sanda jövő, körülöttem népek nyomora, tikkadt
gyűlöletek hálója, önös kormányok öröklő
versenye, vér, vér, vér... Nem apadt el az ösztönök alja,
könnyű zsilip szegi csak, szomjas kontárok ügyetlen
ujja alatt. Ártér a világ, ártér Magyarország
véres iszappal. A föld iszamós, s már érzem a dombot
ingani házam alatt. De ezen nem sírok. A múló
perc a mienk. A többi az Isten dolga. Talán ő
öntöz vérrel csak s trágyáz csak a szennyel. Az inség
tengere nő s el is önthet. Az emlék fennmarad, állván
tűnt szigetünk tetején, mint kincses zátony a süllyedt
Atlantisz vizein, s tán száz ily zátonyon épül
majd az uj és szebb Atlantisz. Hiszem ezt. De az arcom
mégse vidám. Ne okolj! A vidámság ünnepet illet,
lombokat és madarat s kivirágzott kertet. Az Ember
ünnepe távol még. Ki pihenhet célja előtt? S hány
megfeszülés kell még a jövő Atlantiszig! Én sem
nyughatom (óh, babonás sziv!) öröm közt bár! A jelen kincs
mint a jó levegő, nem elég soha! Többet, örökké
többet, amíg élünk! A sziget nem elég magas...


Elemzések

A vers természettudományos szempontból a következő elemeket tartalmazza:

1. Napfény és fény: A versben többször is megjelenik a nap és a fény motívuma. A nap által adott fény és meleg elengedhetetlen az élet fenntartásához. A kert virágai az égi erőkkel kölcsönhatásba lépve virágzanak, és a napfény az egész környezetet ellensúlyozza.

2. Ösztönök: A versben utalás van az ösztönökre, mint az emberek alapvető motivációira, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a természettudomány megismeréséhez. Az ösztönök, mint a túlélési és fajfenntartási hajlamok, a természettudományi kutatások tárgyát képezik.

3. Környezeti problémák: A versben utalások találhatók a környezeti problémákra, például a tengerek szennyezésére és a föld ártalmaira. Ez összefügg a természettudományokkal, amelyek vizsgálják és próbálják megérteni a környezeti hatásokat és a természeti erőforrások kezelését.

4. Az Atlantisz legenda: Az Atlantisz utalás a versben arra utal, hogy a múltban létezett egy civilizáció, amely süllyedt, de újra felépíthető. Ez lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk a múlt és jelen kapcsolatáról, valamint a természettudományos kutatások és felfedezések előnyeiről és potenciáljáról.

5. Az ember szerepe: A versben feltárul az ember és a természet kapcsolata. Az ember rájön, hogy önös érdekek, háborúk és korrupció következtében a természet szenved. Az embernek meg kell tennie a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megőrizze a környezetet és az élővilágot, valamint hogy elérje Atlantisz újraépítésének lehetőségét. Ez összefügg a természettudományokkal, amelyek olyan megoldásokat keresnek, amelyek fenntarthatóbbá teszik a földi életet.

Ez a vers tehát többféle természettudományos témával kapcsolatba hozható, amelyek a környezeti tanulmányok, az élettudományok, az ökológia és más területekkel foglalkoznak. A vers összekapcsolja az emberi érzéseket és tapasztalatokat a természet és a természettudomány világával, amelyek összefonódnak és hatással vannak egymásra.

Babits Mihály "A sziget nem elég magas" című versét irodalomtudományi szempontból elemezhetjük. Ebben a versben az emberi létben rejlő fájdalom és küzdelem, valamint az öröklét és remény témáit boncolgatja.

A versben található metaforák és képek arra utalnak, hogy az emberi arc a búval, szenvedéssel és reményvesztettséggel van tele. Az "érdes üveg" metaforája arra utal, hogy az arc többnyire szomorú és borús, és nem veri vissza a napsugarakat, sem a boldogságot. Ehelyett a fény csak a sötét szoba búját festi meg, ami ünnepi hangulatot zavar el. Ezzel a képpel azt fejezi ki, hogy az emberi élet tele van küzdelmekkel és nehézségekkel.

A vers további részében a természeti képek a remény és az örök értékek meglétét jelképezik. A kert megtelik lombozattal és az ég a napfénytől ragyog. Házuk a napban énekel, a szerelem pedig megjelenik a pillantásokban. Azonban az "én arcom borus" kijelentése azt jelzi, hogy a szerző nem tud teljesen boldog lenni ezekben a pillanatokban sem. A versben így megjelenik a folyamatos belső kettősség és elégedetlenség.

A második részben a vers politikai utalásokat tartalmaz. A "n népek nyomora" és az "önös kormányok öröklő versenye" arra utal, hogy a világban és Magyarországon is sok a szenvedés, a könyörtelen hatalom és a vérontás. Az "inség tengere" a világ problémáit szimbolizálja, amely képes mindent elborítani.

A következő részekben a múló idő és az emlékek fontossága kerül előtérbe. Az "emlék fennmarad" és állván a "tűnt szigetünk tetején", úgy jelenik meg, mint a süllyedt Atlantisz kincses zátonyai, amelyen az új és szebb Atlantisz létrejöhet. Ezzel az utalással azt fejezi ki, hogy az emlékek és az öröklét lehetnek a remény forrásai.

A vers végén a hiányzó boldogság és elégedettség jelentkezik újra. A "vidámság ünnepet illet" kijelentés azt sugallja, hogy a boldogság még távol van az embertől. A "jelen kincs nem elég soha!" sor azt fejezi ki, hogy mindenkinek mindig többet és többet kell akarnia, amíg élünk.

A szépirodalmi összefüggések között értelmezhetjük ezt a verset a magyar költészeti hagyományok, például az ars poetica elveinek megfelelően, melyben az emberi tapasztalatok és érzelmek kifejezése, valamint a természet, a politika és az öröklét képviselése fontos szerepet játszik. Emellett a vers egyetemes témákat boncolgat, amelyek nemzetközi szépirodalmi művekben is megtalálhatóak, például a remény, az öröklét és az emberi identitás dilemmái.

Babits Mihály "A sziget nem elég magas" című versének teológiai szempontból történő elemzésekor számos összefüggésre lehet hivatkozni a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjairól.

Babits a verse során képileg jeleníti meg az emberi létezés, a társadalmi és világi viszonyok korlátozottságát és szenvedéseit. Az arca sötét, borús, mint egy szomorú ablak, amely nem veri vissza a napsugarakat, hanem helyette vak búkat fest a fénybe. Ez a kép talán az emberi élet tragikus és kudarcos jellegét jeleníti meg a versekben.

Az "ünnepező lombok" és az "égre feszülő kert" képei a teremtéssel és a paradicsomi állapottal való kapcsolatot idézik fel. Az ég langy ujjakkal simogatja a kertet, utalva a Teremtő gondoskodására és szeretetére. Ezzel szemben az emberi világban a jövő homályos és kétségekkel teli, a népek szegénysége és gyűlölete szövi körül a költőt. Az önző kormányok versengése és a vérontás képei az emberi bűn és gonoszság következményeit jelzik.

Az inség és a többi szenvedés túláradó világának képe a Mennyország vesztesége miatt merül fel. Az inség tengere folyamatosan növekszik és eláraszthat mindent, de az emlék és a remény még mindig megmarad. A múló perc az emberiség része, de az Isten feladata, hogy elintézze a többit. Talán vérével öntözi, és szennyel trágyázza. Ez utalhat az áldozatok és a bűnbánat fontosságára a megújuláshoz vezető úton.

A jelenkori szenvedések közepette Babits az Atlantiszt idézi fel, mint egy rég elveszett paradicsomi állapotot. A versben az emberi teher és feszültségek emelődése teszi lehetetlenné a nyugalmat és az örömöt. Az emberi létezés magassága nem elég, tehát valami többre, magasabbra van szükség a boldogsághoz és megelégedettséghez.

Babits versének teológiai elemzésekor a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is rá lehet hivatkozni. A bibliai motívumok és a teremtéstörténetek képei mellett a patrisztikus gondolkodás az emberi bűnről, a világi viszonyok korlátozottságáról és az emberiség megújulásának reményéről mutat hasonlóságokat. A skolasztikus teológia pedig az emberi teher és szenvedés jellegét, valamint az ember boldogságra való törekvését hangsúlyozza.

Ezen felül még lehetne az alábbi további ötleteket körbejárni:

- A versben bemutatott "szomorú ablak" hasonlítható az ember lelki állapotával, amelyben a bűn árnyéka vetül.
- Az arcborúság és az éneklő ház képei között ellentét van, utalva a személyes küzdelmekre és a közösségi boldogságra való vágyra.
- Az Atlantisz képe és a sziget magassága kapcsolatban állhat a vágyott paradicsomi állapottal és az emberi tökéletesség elérésével.
- Az arcborúság és a szomorúság megváltozhatna, ha az ember megtalálja Istent és hisz a reményben, az új Atlantiszban.
- Az ember teológiai dimenzióinak megértése segítségével lehet értelmezni a vers azon elemeit, amelyek az emberi szenvedés, bűn és kudarc témájával foglalkoznak.