Madarak röpülnek
     felleges égen.
     Nem arra szállnak már
     amerre régen.
     Azelőtt előre
     szálltak a jövőbe.
Mitől ijedtek meg szegény madarak,
   hogy most visszafelé szállnak 
     a felhők alatt?

     Ne hagyjuk, kedvesem,
     fogjuk itt őket:
     kár folyton kergetni
     futó mezőket...
     Fonjanak nekik hát
     karjaink kalitkát:
meleg kalitkában majd elalszanak,
   míg bús csókok csillagoznak 
     felhőink alatt...

1925. tavasz