VERSES RIPORT

Ez az ablaktalan ház!
Jövendő ház! álomház!
Építik Ámerikában.
Húsz emelet! Harminc emelet!
Háztömb, házváros, ház-sziget!
S nem süt be soha a nap.

De egyforma, bölcs, bőved, kellemes fényt
szükség szerint és enyhén szűrve kap.
S újrendszerű fényforrások öntik
- pótolni az élő napot, a kintit - 
a violántúli sugarakat.

Száz és száz előnye van!
Soh'sincs benne léghuzam.
Építkezésnek is olcsó.
Puritán, nagy síku falormok
zárják ki a nedvet és kormot.
Ott künn az utca egyre halálosabb.
De bent alpesi lég a folyosókon
s tengeri pára, s mesterséges ózon
s hőt és hüvöst fokszámra mér a csap.

S minek is az utca már?
Egy ilyen tömb egész vár.
Megeszi a ház az utcát.
Liftek, lépcsők, alagsor.
És tömb a tömbbel összeforr,
ki se kell menni az ég alá.

A paraszt gyúrja ott künn még a földet
kenyérré - de mint megnőtt gyerek
anyja emlejéről leválik,
mi se csüggünk már az emlőn sokáig,
s vegykonyha táplál a rög helyett.

Fütyülünk a Földre, mint az Égre.

Földalatti vasutak
házból-házba siklanak:
ki se kell menni a házból.
Csillagot csak csöveken
fogunk nézni üvegen,
vakondokai az Űrnek.

Az egész Föld egy nagy ház lesz.

Ez az ablaktalan ház! óriás ház! csukott ház!
Csukott kocsi - mindegy a pálya.
S visz, mint betonpáncélos léghajó
s kormányozhatatlan Földgolyó
céltalan aeroplánja.

1928


Elemzések

Babits Mihály "Ablaktalan ház" című verse a modernizáció és a technológia fejlődése által okozott kapcsolódásokat és hatásokat mutatja be a szépirodalomban. A versben megjelennek olyan témák és motívumok, amelyek magyar és nemzetközi irodalmi összefüggéseket hoznak létre.

Egyik lehetséges összefüggés a magyar szépirodalom területén a modernizáció és a technológia hatása. A versben megjelenő ház a modern építészet és technológia szimbóluma, amely láthatóan Amerikában épül. Ez reflektál a korabeli Magyarországon zajló modernizációs folyamatokra és az iparosodás hatásaira a városi életre.

A versekben említett "újrendszerű fényforrások", amelyek pótolják az élő napot, azaz mesterséges fényforrások, általában az elektromosságra és a modern világítástechnikára utalnak. Ez a magyar szépirodalomban megjelenő technológiai változásokat jellemzi.

Egy másik lehetséges összefüggés a nemzetközi szépirodalom területén az urbanizáció és a modern városok kritikája. A versben megjelenő ablaktalan ház és a benne élő emberek kizárják a külvilágot és az utca zajait, és egy önellátó, hermetikusan zárt közösségként működnek. Ez a modern változásokhoz való alkalmazkodás kritikája és a modern városi élet fenntartásának kérdése a nemzetközi szépirodalomban is megjelenő témák közé tartozik.

A versben megjelenő kontraszt a természet és a mesterséges világ között szintén nemzetközi összefüggést mutat. A versben említett "Földalatti vasutak" és a "Csillagot csak csöveken / fogunk nézni üvegen" megjegyzések azt jelzik, hogy az ember elszakadt a természettől, és egyre inkább a technológia és az urbanizáció irányába halad.

Babits Mihály "Ablaktalan ház" című verse tehát számos lehetséges összefüggést kínál mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Ez a vers megmutatja a modernizáció és a technológia hatásait és a városi élet változásait, miközben kritizálja az emberek elszakadását a természettől és a technológia uralma alá kerülését.

A Babits Mihály "Ablaktalan ház" című versének természettudományos szempontból történő elemzése során több olyan elemre lehetünk figyelmesek, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány friss felfedezéseivel.

Először is, a versben említett épületet, az ablaktalan házat, az "újrendszerű fényforrások" táplálják. Ez utalhat az energiatermelés és -fogyasztás terén történt fejlesztésekre a napenergia, a LED-technológia vagy más alternatív energiamegoldások terén. Az, hogy "pótolni az élő napot" és "a violántúli sugarakat" említi, utalhat arra, hogy a versek írása idején már tudták, hogy az emberi test és az élőlények számára bizonyos fényhullámhosszak elengedhetetlenek a megfelelő működéshez.

A vers további részeiben olyan tulajdonságokat említ, amelyek az épületek komfortját javítják. Az, hogy "Soh'sincs benne léghuzam" és "zárják ki a nedvet és kormot", utalhat az épületek hőszigetelésére és szellőztetésére. Emellett a "mesterséges ózon" és a hőszabályzás említése a klímatechnológia fejlesztéseire utal, amelyek a mai épületekben elérhetőek.

A versben utalás történik a tömegközlekedés modernizálására is. A "Földalatti vasutak" és a "házból-házba siklanak" részek azt sugallják, hogy a közlekedés bezárt környezetben történhet, távol az időjárás viszontagságaitól és más kültéri körülményektől.

Végül a vers utolsó részében a Föld egészének egy "nagy házzá" válásáról beszél. Ez arra utalhat, hogy az emberiség a globális kapcsolatok és a kommunikáció terén eljutott egy olyan pontig, ahol a földrajzi távolságok nem jelentenek korlátozást. Ez a gondolat kapcsolódik az internet, a távközlés és a globalizáció ütemének növekedéséhez.

Bár a vers 1928-ban íródott, az említett témák és motívumok nagyon aktuálisak és összekapcsolhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A természettudományok és a technológia fejlődése ezeket az elemeket egyre inkább betölti és valóra váltja az elvontabb elképzeléseket.

A Babits Mihály "Ablaktalan ház" című verse teológiai értelmezését az alábbiak szerint lehet megközelíteni:

Bibliatudomány nézőpontja:
- Az ablaktalan ház általában a bezártságot, a szoros határok és korlátok közötti életet jelenti. A Biblia számos helyen említi a kirekesztést, például a Babiloni fogságban vagy a bibliai történetekben, amikor Izrael foglyul ejtve élt más népek között, láthatóvá válik ez a bezártság.

- A versben leírt ház magas és többszintes, azaz az emeletek növekedését, a városon belüli létet jelképezi. Ezek az emberek a városba zárva élnek, távol az "élő napotól", ami a természeti világot, Isten teremtményeit is jelentheti.

- A versben említett újrendszerű fényforrások az emberi technológia vívmányaira utalnak. Az ember alkotta fényforrások jelenthetik az emberek hatalmát és a természeti világtól való függetlenségét is.

Patrisztika nézőpontja:
- A patrisztikus időszakban (az 1. és a 8-9. század között) a keresztény gondolkodás központi kérdése a világosság és a sötétség harcáról szólt. Az ablaktalan ház ebben az értelemben a sötétséget, a gonoszságot és a bűnt jelképezheti, amely az emberi életet bezárja Isten világosságától és Isten szeretetétől.

Skolasztika nézőpontja:
- A skolasztika korszak fontos kifejezése az analógia, amely azt jelenti, hogy az emberi tapasztalatot és a világot felhasználhatjuk Isten és a transzcendens valóság megértésére. Az ablaktalan ház az emberi társadalom és a városi élet zárt jellegét képviselheti, miközben a természet és a tágabb világ az "élő nap" és az isteni jelenlét szimbóluma lehet.

Más ötletek:
- Az ablaktalan ház metaforikusan az emberi azonosságot és a bezártságot jelentheti. Az ember ki van zárva a természeti világból és az isteni jelenlétből. Az ember próbálja pótolni az isteni jelenlétet az emberi technológia, a mesterséges fényforrások és a körülötte kialakított mesterséges környezettel.

- A versben említett földalatti vasutak és az űr meghódítása az emberi hatalmat és az emberi vágyat a határok megdöntésére és a terjeszkedésre szimbolizálhatja. Az emberi vágyak és az emberi fejlesztések azonban soha nem teljesedhetnek be teljesen, és az eredmények céltalanok és kormányozhatatlanok lehetnek, mint egy léghajó vagy légijármű.

- Az emberi város, a tömbházak és a bezártság az emberi társadalom és az emberi élet határainak képét hozza elő. Ezek a határok lehetnek fizikaiak (épületek, falak), de lehetnek pszichológiai vagy spirituális határok is, amelyek korlátozzák az embereket a külvilággal és más emberekkel való kapcsolatban. A vers arra utal, hogy ezek a határok egyre bezártságot eredményezhetnek, és hogy az emberek elvesztik a kapcsolatot a külső valósággal és egymással.