Álmodtam én és az álom, az álom én magam voltam.
Kertben bolygtam, és magam voltam a kert, ahol bolygtam,
a kert, ahol bolygtam és bolygok, botlódva bozóttól bozótig,
mint ki éjjel jár tapogatva és az árnyaktól húzódik.
Gonosz ligetben járok én, utamat nem látom előre,
és mégis biztosan tudom, hogy kijutok egyszer belőle.
Nem lesz az márma, sem holnap, sem holnapután, s azután sem,
és jól tudom, hogy nem lesz még halálom különös óráján sem,
s nem az idők végén az idő sohsem érheti végét:
hanem az idők mögött valahol, hol az Isten tartja székét.

S veszélyesen, mintha az ürben egy csillag egy másikra hullna,
hullt, kedvesem, kertemre kerted és testvér álmod álmomra.
Most titkosan egy helyen két kert, és két álom olvad keverve,
mint egy lemezen két fénykép, vagy két hang egyszerre leverve.
Mintha külön nem volna elég útvesztő lelkünk vagy testünk,
egymásra dobott két háló, egymás zavarába estünk.
Egymás élete szörnyeivel tele minden bozótunk:
dupla sürüségben járunk mi, s kézfogva tapogatózunk.
Vagy néha dacosan, ha egymás lázas kezét eleresztjük,
nem vagyunk sem egy már, se kettő, magunkat is velevesztjük.

Óh, nem vagyunk mi boldogok, se tiszták, se jók, se bölcsek,
Életünk a kócos erdők ágainál kúszább és törtebb,
ezer rosszaságtól sötét és könnyektől nedves;
de a lombok végül is egymást a nyilt égbe ölelik, kedves,
mely fényes homlokkal hajol ránk, mint dajka az ébredezőre...
s egyszer simára gombolyul minden ami zilált és dőre.
Nem lesz az márma, sem holnap: az idő csak oszlopos tornác.
A Takács a napok mögött ül, amik során élve túl nem látsz.
Durva cselédei tépik álmaink kócát, a Sorsok,
mely gubancban hever előtte s nagy kezeik szelében borzog.


Elemzések

Babits Mihály Álmok kusza kertjeiből című versében számos irodalomtudományi összefüggés és motívum található. A vers kezdete, ahol Babits azt állítja, hogy az álom maga volt ő maga, metaforikusan utalhat a művészi alkotói folyamatra, amikor a költő szinte azonosul azzal, amit alkot. Ez a lírai én és a kert egysége a romantika egyik fontos motívuma, hiszen a természet megjelenése és azt reprezentáló kertek gyakran kapcsolódnak az emberi lelkiállapothoz.

A vers középpontjában egy gonosz liget áll, ahol a lírai én eltéved és nem találja az utat maga előtt. Ez a motívum kapcsolódik a szimbolizmus stílusjegyeihez és az abszurditás érzetéhez, ami a modernista korszakra jellemző.

A lírai én biztosan tudja, hogy egyszer kijut ebből a ligetből, még halála órájának sem kellő időpontjában sem, ezzel a motívummal Babits az időtlenség, és az isteni hatalom iránti hit kifejezésére utal.

A vers második részében a költő azt írja, hogy egy másik álomról álmodott, mint azaz előző. Ez a motívum a szürrealizmusra utalhat, amikor a lírai én különös és irracionális álmokat tapasztal.

A versben megjelenik a szerelem és a partnerség motívuma is, amikor a két kert és a két álom egymásba fonódik. Ebben a részben a lírai én úgy írja le a kapcsolatot, mintha egymásba gabalyodva sétálnának a bozótok között.

A vers utolsó részében egy érzékletes kép jelenik meg a lombokról, amik egymást átölelik, ez a motívum a szeretet és a megbékélés megjelenése. A Takács, aki az időt reprezentálja, azon ülve jelenik meg a versben, amik során az ember nem lát túl. Ez a motívum az idő korlátaira utal és visszavezethető a filozófiai gondolkodásra is.

Összességében láthatjuk, hogy Babits Mihály Álmok kusza kertjeiből című verse több irodalomtudományi és művészeti irányzatra utal. Az álmok és a kertek motívumai mellett számos egyéb motívum és szimbólum is megjelenik, amelyek gazdagabbá teszik a verset és több réteget adnak a szövegnek.

A vers természettudományos szempontból elemzve, számos olyan elemet tartalmaz, amelyek összefüggésbe hozhatók a mai természettudományi felfedezésekkel.

Az első részben a költő arról álmodik, hogy egy kertben bolyong, és maga is a kert. Ez a kép a kvantummechanika fogalmával, például az anyagi részecskék hullám-részecske kettős természetével kapcsolatos. A részecskék több helyen is lehetnek egyszerre, és a költő ezt a jelenséget hasonlítja össze azzal, hogy egyszerre találja magát magában és a kertben.

A versben szereplő gonosz liget és az utamat nem látom előre kép vonatkozhat az káoszelméletre és a fraktálokra. A fraktálokban ugyanis bárhány szinten belenagyítva ugyanaz az alakzat látható. Ez a kép a költőnek a különböző szinteken tapogatózó mozgásával kapcsolódhat össze.

Az idővel kapcsolatos részekben a költő azt állítja, hogy az idő sosem érheti végét, és hogy az Isten tartja az idő mögött a székét. Ez a végtelen idők témájával és az univerzum keletkezésének és fejlődésének modern elméleteivel kapcsolódik össze.

A vers második részében a költő arról ír, hogy két kert és két álom keverednek egymással. Ez a párhuzamos univerzumok és a többdimenziós tér fogalmával kapcsolatban állhat. A két kert és álom egymásra hatása pedig a kvantum-mechanikai entanglement, azaz összefonódás jelenségére utalhat.

A vers továbbá arról is szól, hogy a költő és az általa képviselt emberek nem boldogok, és az életük törött és zilált. Ez a természettudomány szemszögéből az emberi pszichológia és mentális egészség kapcsán érdekes lehet, amely a modern korban egyre inkább kutatások tárgya.

Végül a vers azt sugallja, hogy az idő csupán oszlopos tornác, és a Takács, mint az idő szerkezetét irányító entitás ül mögötte. Ez a kép összefüggésben lehet a stringelmélettel és a multiverzumokkal, ahol az idő és a téridő magasabb dimenziókban van lerögzítve.

Összességében a vers természettudományos szempontból érdekes képeket és összefüggéseket tartalmaz, amelyek az idővel, a kvantummechanikával, a fraktálokkal, a párhuzamos univerzumokkal és a mentális egészséggel kapcsolatos legfrissebb felfedezésekkel hozhatók összefüggésbe.

A vers teológiai szempontból megvizsgálva a következő témákra utalhat:

1. A Teremtés és az emberi lét: A vers elején a szereplő egy kertben bolyong, amelyben maga is a kert. Ez a kép arra utal, hogy az ember a teremtés része, és megjelenik a kapcsolat az ember és a teremtéssel. Ez a kapcsolat a jelen és a jövő közötti bizonytalanságot is jelzi.

2. Az Isteni terv: Az utolsó sorokban Babits arról ír, hogy nincs értelme várni a halálra, mert az idő mögött, az Istentől távol lehet valahol a terv. Ez azt jelzi, hogy az emberi élet nem korlátozódik az itt és mostra, hanem része az Isten által meghatározott tervnek.

3. Az üdvösség reménye: A versben a szereplő egy gonosz ligetben jár, de mégis biztosan tudja, hogy ki fog jutni belőle. Ez a remény arra utal, hogy az ember hite szerint elérheti az üdvösséget és megszabadulhat a szenvedéstől és a bűntől.

4. A szabad akarat és a sors kapcsolata: A versben az ember a saját utját járja az időben, de egyúttal érzi a sors kezét is, ami zavarba ejti. Ez a kettős hatás arra utal, hogy az embernek van szabad választása, de ugyanakkor van egy meghatározott sorsa is.

A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjaira vonatkozóan a következő megállapítások tehetők:

- Bibliatudomány: A versben nincs közvetlen utalás a Bibliára, de az ember és az isteni terv közötti kapcsolat és az üdvösség reményének témái fontosak a Bibliában. Ezek azok a kérdések, amelyek az emberi lét mélyére hatolnak, és kapcsolatot teremtenek az isteni plan között.

- Patrisztika: A patrisztikus gondolkodásra jellemző az emberi lét és az isteni terv közötti kapcsolat vizsgálata. A szereplő bolyongása a kertben azt a patrisztikus gondolkodást tükrözi, hogy az embernek választ kell találni a bűn és a szenvedés problémáira, hogy Isten az üdvösséget neki szánja.

- Skolasztika: A skolasztikus filozófiában hangsúlyozzák a racionalitást és az észszerűséget. A versben látható biztos tudás, hogy a szereplő ki fog jutni a ligetből, és hogy nincs bölcsesség a jövők hatalma előtt, összhangban van a skolasztikus gondolkodással. Az emberi értelem és a hit kérdéseinek egyensúlyt kell teremtenie.

Más ötletek az alábbiak lehetnek:

- A bűn és a szenvedés problematikája: A versben megjelenik a gonosz liget, amiben a szereplő jár, akadályokba ütközve. Ez a kép az emberi életben jelenlévő szenvedést és a bűn hatalmát jelképezi. A vers reményt sugall arra, hogy az ember képes túljutni ezeken a nehézségeken.

- Az idő és az öröklét kapcsolata: A versben az időhöz és az idők mögötti valamihez történik utalás. Ez azt jelzi, hogy az emberi létezés nem korlátozódik az időre, hanem része valaminek, ami időn túlmutatóan valósul meg. Ez arra a gondolatra mutat, hogy az ember öröklétre hivatott.

- Az ember és a természet kapcsolata: A versben a kertből való cikázás és a szereplő maga is a kert, arra is utalhat, hogy az ember és a természet szoros kapcsolatban áll. Az ember nem kívülállója a teremtésnek, hanem részese és felelős érte.