Babits Mihály "Anyám nevére" című versében a teológiai szempontok háttérbe szorulnak, azonban néhány elem mellettük is értelmezhető:
Az alapvető vallási elem maga a cím, amely az Anya nevére történő eskütételre utal. Ez a vallásos megszólítás a katolikus hagyomány és imádságos gyakorlat része, ahol a vallásosak anyjuk szüzességére hivatkozva esküt tesznek.
A versben megjelenő "Hajnalka volt az édesanyám" kifejezés nemcsak az anyára, hanem a hajnalhoz, a kezdetekhez és a reményhez való kötődést is jelenti. Egy teológiai értelmezésben ez az anya a teremtés vagy az újjászületés képét hordozhatja, és a költő maga valamilyen folyamatban való részvételt sugallhat.
A költő a verse második részében elmondja, hogy az anya elvesztése után a házuk elhagyatottá vált, és ez árvaság érzését kelti benne. Ez metaforikusan utalhat az emberi lelkek kezdeti paradicsomi állapotára, amikor meghalnak, és elveszítik a kapcsolatot az isteni Édessel. A szomorúság és a némaság, amely körülveszi a költőt, hasonlóan érzékelhető a bűn következményeként a teológiai gondolkodásban.
A vers harmadik részében a költő kifejezi az anya gondoskodását és aggódását iránta, mégis elrejtette előtte a fájdalmát. A versből ez arra a tapasztalatra utal, hogy az élet tele van szenvedéssel és nehézségekkel, amelyeket az anyák általában védenek és próbálnak elrejteni gyermekek elől. A teológiai nézőpontból a költőnek az anyja gondoskodására termett, és ez a gondoskodás Isten gondoskodásával hozható összefüggésbe.
A vers utolsó részében a költő megtérített állapotára, munkásságára és értékére utal. Megjegyzése, hogy "itt nyugszik az, ki nem élt", és hogy nem "az eléberakotthoz nyúlt" azt jelenti, hogy a költő nem volt sikeres és talán nem érte el a céljait az életben. A teológiai értelmezésben ez utalhat az emberi erények és érdemek hiányára, és hangsúlyozhatja az Istennél való teljes függőséget és kegyelmet.
A versmagyarázaton kívül más teológiai szempontok is megtalálhatóak a versben. A bibliatudomány megközelítése során a katolikus hagyomány és az anya szüzessége a Szűz Máriára és Jézus Krisztusról szóló újszövetségi történetekre utalhat. A patrisztikában az anya szimbolizálhatja az Egyházat, míg a skolasztika a bűnt és az engesztelést hangsúlyozhatja. Mindezek mellett a vers különböző teológiai iskoláknak és hagyományoknak, valamint az emberi élet és szenvedés teológiai megközelítéseinek is nyitott lehetőséget nyújt.