Mélán ültük még az iskolát,
s ittuk már a lelked italát
tejnek, mint a jó bor elejét:
ó csak most érezzük erejét!
Lelked íze lelkünkön maradt
s lelkesebb a lelkünk általad.

Ó most hull a test és hull a vér,
addig élünk míg a lélek él!

1917. febr.25.


Elemzések

A vers Babits Mihály "Arany" című műve, amelyet 1917-ben írt. A vers a természettudomány és az emberi lélek kapcsolatával foglalkozik.

A vers első soraiban a szerző arra utal, hogy a tanulás folyamatában már korábban megismerkedtek a természettel kapcsolatos ismeretekkel, itt konkrétan a tejjel. A mai természettudomány legfrissebb felfedezései között említhető, hogy a tej számos fontos tápanyagot tartalmaz, amelyek hozzájárulnak az egészséges életmódhoz és az emberi test fejlődéséhez.

A következő sorokban a szerző a lélek erejéről beszél. Az emberi lélek egy olyan fogalom, amely a természettudományban továbbra is vitatott téma. A kognitív pszichológia, a neurológia és más tudományágak továbbra is kutatják a lélek működését és hatását az emberi életre. A legfrissebb kutatások a lélek és az agykutatás kapcsolatára összpontosítanak, amelyek nemcsak a mentális egészség, hanem az emberi viselkedés és a tudatosság terén is fontosak lehetnek.

A következő versszakban a szerző a test és a vér hullására utal, mint a halandó emberi lét múlandóságára. A mai természettudomány legfrissebb felfedezései közé tartozik az öregedés és a halállal kapcsolatos kutatások. Az élettartam növekedése és az élethossz meghosszabbítása terén történt jelentős fejlődés a modern orvostudományban.

Összességében a vers természettudományos szempontból megmutatja, hogy Babits Mihály milyen mélyen érezte az emberi lélek és a természet kapcsolatát. A vers több olyan témát érint, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók.

A vers teológiai szempontból a lélek fontosságáról és az emberi test múlandóságáról beszél. Az alábbiakban bemutatom a vers kapcsolódási pontjait a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira.

Bibliatudomány:
A bibliai szövegekben a lélek az élet elvét jelenti, és az emberi testtel együtt létezik. A versben is hangsúlyozza, hogy a test és vér hullik, de a lélek még mindig él. Ez összhangban áll az Ószövetségben található tanításokkal, amelyek arról beszélnek, hogy az emberi test halandó, de a lélek örök.

Patrisztika:
A patrisztikus gondolkodásban a lélek a feltétlenül jó és isteni eredetű részét jelenti az embernek. A versben is kiemelik, hogy a lélek az iskolában tett tanulmányok és élmények hatására válik lelkesebbé. Ez összhangban van a patrisztikus nézettel, amely szerint az ember lelki fejlődése és tökéletesedése fontos cél.

Skolasztika:
A skolasztikus teológiában a lélek és a test kettőségét emelik ki. A lélek számára lehetőség nyílik arra, hogy felemelkedjen a test világából, és kapcsolatba kerüljön az isteni szférával. A versben is látható ez a dualitás, amikor a test és vér hullik, de a lélek tovább él. Ez a skolasztikus nézet irányába mutat.

Ezen kívül, az ötlet, ami a versben szerepel, miszerint a lelkünk is fogyaszt valamit, hasonló a skolasztika nézetéhez, amely szerint az ember értelme által érzi és ismeri meg az isteni dolgokat. Az, hogy a versekben Babits a tejet hasonlítja a jó borhoz, szintén lehetséges utalás a hívők közösségére vagy a szentségek misztériumára.

Összességében, a vers teológiai elemzése során a lélek és a test kettősségével, valamint az emberi halandósággal kapcsolatos gondolatok jelennek meg. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind hozzájárulhatnak a vers mélyebb megértéséhez és értelmezéséhez.

A vers azt a közös iskolás élményt idézi fel, amikor Babits Mihály és Arany János valószínűleg az iskolapadban üldögéltek. A vers első sora "Mélán ültük még az iskolát" arra utal, hogy a két költő együtt töltötte az iskolás éveket, és valószínűleg a magyar irodalomórán is találkozhattak egymással.

A vers második sora "s ittuk már a lelked italát" hangsúlyozza az idős Arany János költői örökségét, amit az ifjú Babits Mihály magába szívott és átadott a saját költészetében. A "tejnek, mint a jó bor elejét" hasonlat arra utal, hogy Arany János lelke olyan szent és nemes, mint a jó bor, amelyet érdemes élvezni és megízlelni. Az "ó csak most érezzük erejét" kifejezés pedig azt sugallja, hogy Arany János hatása és ereje csak mostanra vált igazán érezhetővé és fontossá vált Babits Mihály költészetében.

A következő sorokban a vers átvált a filozófiai gondolatokra: "Lelked íze lelkünkön maradt / s lelkesebb a lelkünk általad." Ebben a részben Babits Mihály Arany János hatását és jelentőségét hangsúlyozza a saját költészetében. Arany János lelkének ereje és gondolatai Babits Mihály lelkében tovább élnek és még inkább átjárják az ő költészetét.

Az utolsó szakaszban a vers ráirányítja a figyelmet a lényegre: "Ó most hull a test és hull a vér, / addig élünk míg a lélek él!" Ebben a sorokban a költő kiemeli a lélek fontosságát és örök érvényét az emberi életben. A test és a vér elmúlik, de a lélek örökké él és hatással van ránk. Ez a gondolat nemcsak a magyar irodalomban, de a nemzetközi szépirodalomban is gyakran megjelenik, hiszen az emberi lélek és annak fontossága alapvető témája a világ különböző irodalmi alkotásainak.

Összességében a vers Babits Mihály és Arany János kapcsolatát és Arany János hatását ünnepli. Emellett általánosabb értelemben is érvényesül benne a lélek és annak fontosságának megjelenítése, ami mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban jelentős témát képvisel.