Búcsúznunk kell újra, kicsi ház,
s egyre nehezebb a búcsuzás.
Hányszor látlak, ki tudhatja, még?
Hány nyarat fog adni még az ég?

Az idei zord volt és fukar.
Kárpótolni talán most akar.
De pávázhat a nap tolla már:
kései nyár, nem igazi nyár.

Óh e párás, pávás lomhaság!
Félszegen nyujtózik a faág
S olyan tarkák, merevek a fák,
ahogy pingálná egy kisdiák.

Mint a dróton csüggő művirág,
lanyhán ling-lóg szárán a virág,
S néma s fényes az egész világ,
mint üveg alatt egy mű-világ.

Mint egy akvárium fenekén,
idegen nagy csendben járok én.
Körülöttem sok halk szörnyeteg,
jövőm félelmei, lengenek.

Isten veled, kicsi hegyi ház!
Nem soká tart már a ragyogás.
Szétroppan a kék üveg, az ég,
Beszakad a zápor és a szél.

S én futok, mint aki menekül,
Mint ki nem bírja ki egyedül,
Mint vihar jöttén a kósza juh
nyájat keres és karámba bú.

Én tudom, hogy ez a béna csend,
ez a vak fény gonoszat jelent.
Jön az ősz és életem is ősz:
Óh jaj, mit hoz őszömnek az ősz?

Ha egyszer a förgeteg beront,
mit ér, hogy ily tarka-szép a lomb?
Ami legszebb és legpirosabb,
az fog hullni leghamarosabb.

Remegnek a gyenge levelek,
mint siralomházban a fejek.
Az egész táj szép siralomház.
Isten veled, kicsi nyári ház!

Engem a város karáma vár,
Te itt maradsz, őszi tarka táj.
Eldobott rajz, míg majd a vihar,
letöröl nedves spongyáival.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból a következő témaköröket érinti:

1. Időjárás: Az első versszakban a nyarat szimbolizáló ég és az idei zord, fukar nyár közötti ellentét említést kap. Ez a napjainkban egyre inkább tapasztalható klímaváltozásra utal, amely során az évszakok átalakulnak és a hagyományos nyári időszak helyett egy kései, nem igazi nyárral találkozunk.

2. Környezetváltozások: A második versszakban a természet lomhaságként és merevségként jelenik meg. Ez lehet a környezeti változások, például a klímaváltozás hatásának jele, amikor a fák, virágok és a természet általában nem tudja megtartani az eredeti élénkségét és színeit.

3. Érintetlenség elvesztése: A harmadik versszakban a versben szereplő természeti képek, például a szárán lógó virág és a merev fák, egy akváriumhoz hasonlítanak, amelyben az ember idegenül, csendben utazik. Ez az érintetlenség, az emberi beavatkozás hiánya, amely ma már ritkán található meg a természetben.

4. Szezonális változások és az idő múlása: Az utolsó versszakok az ősz érkeztét hozzák el, ami az idő múlására és az élet elhalványulására utal. Az őszi színek és lombhullás megjelenése arra emlékeztet, hogy minden dolognak van kezdete és vége, ahogy az idő is halad és körforgása van.

Ezek a verselemzésre vonatkozó gondolatok általánosságban utalnak a természettudomány legfrissebb felfedezéseire és a természeti jelenségekkel kapcsolatos ismeretekre. Az említett témakörök a természettudományos kutatások során feltárt jelenségekhez és tudásokhoz kapcsolódnak.

Babits Mihály "Búcsú a nyárilaktól" című verse teológiai szempontból átfogalmazható a megváltás témájával kapcsolatban. A versekben megjelenő képek, szimbólumok és hangulatok a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is felidézhetik.

Az első versszakban a búcsúzás nehézségére és az idő múlására utaló gondolatok jelennek meg. Ez a rész a megváltás szükségességével és a halandósággal kapcsolatos összefüggésekre utalhat. A nyarat jelképező "égi adakozás" azt a reményt hordozza, hogy a megváltás valósulhat meg az élet és a halál közötti feszültségen keresztül.

A második versszakban a zord és fukar időjárás a szenvedés képét jeleníti meg, ami a bűn és a világ gonoszságára utal. A "pávázhat a nap tolla már" gondolata valószínűleg a reménység, az Istentől érkező megmentés lehetőségét jelképezi. Ez a rész illeszkedhet például a patrisztika eucharisztikus teológiájához, amely hangsúlyozza, hogy Krisztus áldozata az emberi bűn és szenvedés megszüntetésének forrása.

A harmadik versszakban a faágak, a fák és a virágok ábrázolása a teremtés és az emberi lét szépségére és törékenységére utal. A "lanyhán ling-lóg szárán a virág" képe szembeállítható a skolasztika istenie alkotó művének képével, amely tökéletes és állandó.

A negyedik versszakban az "így élek a városban" jelenik meg, a versek világában pedig a fájdalom, a szenvedés és a halandóság képei dominálnak. Ez a rész megjelenítheti a bűn és a bűnös világ következményét, amelyhez az ember Istenre, a megváltóra van utalva.

Az ötödik versszakban az ősz és az ősz jellemzi az életet, amely az idő múlását és a halandóságot jelenti. A versek által ábrázolt táj és a házhoz való viszony a patrisztika eskatológiai gondolkodására emlékeztethet, ahol az otthon az örök élet és boldogság helyének számít.

A hatodik versszakban az előzőekben megjelenő képek és szimbólumok mellett egyéb teológiai összefüggések is felmerülhetnek. A "rajz", amelyet a vihar letöröl, a bűn és a romlás képét hordozhatja, a megváltás által törölni kívánva.

A versek végén a város és a táj ellentéte jelenik meg, ami az üdvösség és a megváltás további dimenzióját hordozza. A város és a táj közötti konfliktus arra utalhat, hogy az ember küzd az üdvösség és a megváltás eléréséért a világ és a bűn minden velejéig hatoló hatásai között.

Ezek a teológiai elemzések a bibliai és teológiai kontextusokra fókuszálnak, mint például a reménység, az idő múlása, a szenvedés és a halandóság témái. Fontos azonban megemlíteni, hogy minden értelmezés és értékelés függ az olvasó szubjektív értékrendjétől és teológiai nézőpontjától.

A vers Babits Mihály Búcsú a nyárilaktól címmel szerepel, és a költő önmagától, a nyári háztól búcsúzik. A versben megjelenik a kettősség és változás motívuma, amik mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén gyakoriak.

Az alaphelyzet egy búcsúzás, ami egy állandó témája a költészetnek. Babits Mihály a versben a nyári háztól, a természettől, az idő múlásától búcsúzkodik. A költő kontrasztot teremt a múlt és a jelen között, hiszen a nyár véget ér, és az ősz közeledik. A változás és múlás motívuma számos irodalmi műben megjelenik, például Shakespeare Szentivánéji álmában vagy Tolsztoj Anna Kareninájában.

A versen megjelenik továbbá a természeti elemek szimbolikája. A nyár jelképezi az élettel teli, boldog időszakot, míg az őszi időjárás azt jelenti, hogy eljön a hideg és sötét időszak. Ez a kontraszt az emberi érzelmekkel és hangulatokkal is összekapcsolódik, melyek szintén gyakoriak a szépirodalomban.

A versben megjelenik a város és a vidék kontrasztja is. A költő elhagyja a vidéket, a nyári házat, és a városban találja magát. Ez a téma gyakran előfordul a városi élet és a természet közötti ellentét misztifikációjában. Például az amerikai író Henry David Thoreau a Walden tónál című könyvében azt részletezi, hogyan hagyta el a városi életet, hogy vidéken életre adjon a természethez való kapcsolatban.

A versben megjelenik továbbá a természettel való személyes kapcsolat jelentősége is. A költő szomorúságot érez a nyár befejeződése és a hideg időszak közeledése miatt. Ez az érzelem gyakran jelenik meg a romantikus és lírai költészetben. Az emberi érzelmek és a természet közötti kapcsolat az irodalomban gyakran megjelenik, például William Wordsworth verseiben vagy a romantikus költészetben általában.

Végül, a versben a költő saját életének korlátai és változásai is megjelennek. Babits Mihály a költészetén és a saját érzelemvilágán keresztül magyarázza az évszakok váltakozását és az idő múlását. Ez a motívum gyakori a líra műfajában, ahol a költő önreflexiója és érzelmi fejlődése gyakran egybefonódik a természeti ciklusokkal.