amilyet a franciák chansonnak neveznek.

Mikor még gyermek voltam
szomoru és szerény
egy nagy könyvesszobába
kerültem egyszer én
s kiálték vágyra kelten:
Elmém hajóra hág!
Mily szomju véges lelkem
rád, végtelen világ!

S bejártam így a multat
bejártam a jelent
s mit bölcseink tanultak
jól tudtam, mit jelent
de célt seholse leltem
és vágyam egyre rág:
mily végtelen a lelkem
s mily véges a világ!

S szóltam: Könyvek mit érnek?
Mit ér a képzelet?
Választalan had éljek
vidám világ, veled!
s tán elmém vággyal telten
megnyugszik majd ha lát!
mily szomju véges lelkem
rád, végtelen világ!

És a jelent bejártam
s bejártam a jövőt
francia selymet láttam
angol gyapjúszövőt
új farmot messze telken
vad Ausztráliát --
mily végtelen a lelkem
s mily véges a világ!

S szóltam: Minden hiúság
csak egy való: a csók.
Szomító selyem ajkak
és bársonybőr kacsók
kéj, melyet írigyelten
takarnak habcihák --
mily szomju véges lelkem
rád, végtelen világ!

De tengert olyat hol láss,
hogy a mélyére hass?
és hol van olyan forrás
hogy eleget ihass?
Azt hittem, rég beteltem
s ma vágyam újra rág:
mily végtelen a lelkem
s mily véges vagy, világ!


Elemzések

A vers teológiai értelmezése során kiemelhető néhány fontos szempont és összefüggés. Először is, az ember szomjúsága és vágya az örökkévalóra, végtelenre. A vers elején a költő a nagy könyvesszobában tartózkodik, ami az otthona és a tudás, a bölcsesség jelképe is egyben. Azt képzeli el, hogy elméje hajóra száll és a végtelen világban hajózik, ám miközben eljut a jelentig és a múltig, rájön, hogy nem találja a vágyott célt.

Ezután a költő a könyvek és a képzelet hiábavalóságáról beszél, ami arra utal, hogy a földi dolgok nem képesek kielégíteni az ember vágyát az örökkévalóra. Az itt megjelenő hiúság motívuma a Bibliából is ismerős, ahol Salamon a szelesség, a hatalom és a földi élvezetek után vágyakozik, de rájön, hogy ezek mind hiábavalóak.

A vers további részében a költő utazásra indul, felkeresi a különböző helyeket és tapasztalja meg más kultúrákat. Ez jelképezi a bölcseletek és filozófiák felkutatását a bibliatudományban, patrisztikában és skolasztikában. A költő rájön, hogy az anyagi világ és annak örömei mind csak végesek, és nem képesek kielégíteni az ember végtelen vágyát.

A vers végére érve a költő rájön, hogy sem a földi élvezetek, sem a fizikai dolgok nem képesek tartós elégedettséget nyújtani. A szóhasználatában megjelenik az "elegetihatóság" kérdése is, ami a patrisztika és skolasztika ideológiájához kapcsolódik. A költő felteszi a kérdést, hogy hol található olyan forrás, amely képes kielégíteni az ember lelkét, és ráébred, hogy csak az örökkévaló és isteni lehet a vágyai beteljesítése.

A vers tehát teológiai szempontból azt üzeni, hogy az ember vágya az örökkévalóra és a végtelenre, melyet a földi dolgok nem tudnak kielégíteni. Ez a vágy csak az isteni és az örökkévaló valóságban, a lelki élményekben és a kapcsolatban Istennel teljesedhet ki.

A vers Babits Mihály Egy dal című műve, és a franciák chansonnak nevezik a műfaját. Az alábbi versrészletekben a költő önvallomásszerűen beszél arról, hogy fiatal korában felfedezi a világot és a könyveket, de mégsem találja meg benne a vágyott értelmet és célt. Folyamatosan hajtja a végtelenre való vágy, miközben észreveszi a világ véges természetét. A versben több összefüggésre is utalás található mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén.

A vers első részében a költő lelkének szomjúságáról és a végtelen világ vágyott megismeréséről beszél. Ez a motívum kapcsolódhat a romantika általános szemléletéhez, amely törekedett a határok átlépésére és a végtelenbe való eljutásra. Ezen kívül a francia chanson műfajra való utalás azt jelzi, hogy Babits a világirodalmi hatásokat is figyelembe veszi.

A következő részben a költő arról beszél, hogy mindent bejárt a múltból és a jelentből, és jól ismeri a bölcsességeket, de továbbra sem talál célt és vágya még mindig őrzi végtelenségét. Ez az összefüggés a modernizmus jellegzetességeivel kapcsolható össze, amely az élet értelmetlenségét és a világ fragmentált volta miatt a megismerés reményvesztettségét fejezte ki.

A következő részben a költő azt kérdezi, hogy mit érnek a könyvek és a képzelet, és inkább vágyik az érzéki és örömteli világra. Ez az összefüggés az érzékszervek és az értelem közötti ellentétet jelzi, amely a szimbolizmusra és a dekadenciára jellemző.

A vers folytatásában a költő bemutatja, hogy bejárta az egész világot, megismerte a különböző helyeket és kultúrákat, de még mindig megmaradt benne a végtelen lelkére jellemző vágy. Ezek a motívumok a költői vándorlásra és a modernista világfelfogásra utalnak, amely fenntartja a vágyak végtelen volta iránti vágyat a világ véges volta mellett.

A következő részben a költő a hiúságról beszél, és arról, hogy az igazi boldogság a csókban található. Ez az összefüggés a dekadencia és a szimbolizmus műveként értelmezhető, amelyek a vágy és az érzelmi korlátok közötti ellentétet hangsúlyozzák.

A vers végén a költő egy tengerre és egy forrásra utal, amelyek elérését vágyja, de azok hiánya tovább fokozza a vágy fájdalmát. Ez a motívum az abszurd költészethez kapcsolódhat, amely az élet reménytelenségét és a vágyak konfliktusát fejezi ki.

Összegezve, a vers számos összefüggést és motívumot tartalmaz mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén. A romantikus vágy a végtelenre, a modernista világfelfogás és a fragmentált világ megismerése, a szimbolizmus és a dekadencia vágyai, valamint az abszurd költészet motívumai mind megtalálhatók a versben.

A vers első szakasza arról szól, hogy a költő gyermekkorában egy könyvesszobába került, ahol nagy vágyat érzett a végtelen világ iránt. Ez a vágy természettudományos szempontból a felfedezések, kutatások és új ismeretek iránti érdeklődést jelképezi, amelyekkel a mai természettudomány tevékenykedik. A versek második részében a költő arra panaszkodik, hogy bár rengeteget tanult és bejárta a múltat és a jelent, mégsem találta meg a számára valódi célt. Ez összefüggésbe hozható a modern természettudomány esetében azzal a problémával, hogy sok kutatás és fejlesztés történik, de sokszor nem tudjuk, mire tudnánk ezeket a tudásokat és új felfedezéseket használni.

A harmadik részben a költő megkérdőjelezi a könyvek és az képzelet jelentőségét, és azt gondolja, hogy a válasz a vidám világban található. Ez a rész megkérdőjelezi az intellektuális és elméleti szemléletmódot, és rámutat arra, hogy gyakran valamilyen személyes tapasztalat, élmény vagy érzés adja a legértékesebb tudást. A költő azt gondolja, hogy a vágyát csak akkor tudja megnyugtatni, ha látja a végtelen világot. Ezt a részt össze lehet kapcsolni a természettudományok szélesebb társadalmi kontextusával, amelyben a tudás és a tapasztalat összekapcsolódik, és valós hasznosításra kerül.

A negyedik szakaszban a költő említést tesz a Franciaországból származó selyemről és az angol gyapjúszövőről. Ez utalhat arra, hogy a tudományos fejlődés és felfedezések nemzetközi összefüggésekben történnek, az eredmények pedig különböző országokban is alkalmazásra kerülhetnek. Ebben a részben azt is megfigyelhetjük, hogy a költő a végtelen lelkét a véges világgal kontrasztálja. Ez tágabb értelemben összefüggésben van a modern természettudományos felfedezésekkel, amelyek számos korábbi korlátozást képesek feloldani.

Az ötödik szakaszban a versek fókusza az emberi vágyakon és hiúságokon helyeződik. A költő feltesz egy sor kérdést az elérhető boldogság és elégedettség természettudományos kereséseivel kapcsolatban. Ez utalhat arra, hogy a természettudományos felfedezések és kutatások nem mindig tudják megállítani a vágyakat és a jártasságtól való függést. A költő még mindig azt érzi, hogy vágyaival együtt nem tudja teljesen kielégíteni a véges világot.

A vers záró részében a költő a tengert és egy olyan forrást említ, amelyben elegendő vizet lehet inni. Ezzel a képpel azt próbálja kifejezni, hogy még mindig nem találta meg a végtelen világot és az örömforrását. Ez kapcsolódik a mai természettudomány felfedezéseinek folytonosságához és a kutatásoknak a végtelenbe nyúló folyamatához.

Összességében a vers olyan témákat és érzéseket hoz elő, amelyek a modern természettudományos felfedezésekkel és kutatásokkal kapcsolatosak. A költő kérdéseket vet fel az emberi vágyak és a világ véges volta kapcsán, miközben vágyik a végtelen tudásra és tapasztalatra. A vers arra utal, hogy bár rengeteget megtudhatunk a világról és annak működéséről, még mindig felfedezésre váró dolgok vannak, és a vágyak és a hiúság továbbra is előtérbe kerülnek.