Mint egy víg rigó
vígan ríkitó
kiáltottam egyszer:
Huncut a biró!
Huncut aki kap,
huncut aki pap,
huncut aki úr és
huncut aki rab.
Huncut aki buj,
huncut aki nyúl,
huncut aki gyáva
s fél az uraktul.
Nem vagyok ma már
ríkkantós madár,
hanem mint a holló
azt mondom, hogy: Kár!
Kár az urakért,
kár a papokért,
legnagyobb kár volt a
régi Istenért.
Kár a gazdagért
kár a szegényért,
legnagyobb kár értem
szegény legényért.
1911 első fele