Mint egy víg rigó
vígan ríkitó
kiáltottam egyszer:
Huncut a biró!
Huncut aki kap,
huncut aki pap,
huncut aki úr és
huncut aki rab.

Huncut aki buj,
huncut aki nyúl,
huncut aki gyáva
s fél az uraktul.

Nem vagyok ma már
ríkkantós madár,
hanem mint a holló 
azt mondom, hogy: Kár!

Kár az urakért,
kár a papokért,
legnagyobb kár volt a 
régi Istenért.

Kár a gazdagért
kár a szegényért,
legnagyobb kár értem
szegény legényért.

1911 első fele