A vers a teológiai szempontból számos érdekes kérdést vet fel. A költő, Babits Mihály, a lelkéhez beszél, és kemény szavakat mond neki. Ez a lelke belső vívódását, a lélek és a test, vagyis a földi és az isteni vágyak konfliktusát mutatja be.
A bibliatudomány szempontjából érdekes megfigyelni a versben megjelenő bibliai utalásokat és motívumokat. Az első sorban szereplő "mivé kelle válnod" kifejezés a Teremtés könyvére (1 Mózes 1:27) utal, ahol az ember teremtésekor Isten az ő képére és hasonlatosságára teremtette. Az "idétlen fényre szülted ezer álmod" rész lehet az angyali felhasználással kapcsolatos utalás, hiszen az angyalok a fény teremtményei, és az álmok az isteni kinyilatkoztatás lehetőségei. A "megölt gyermek, mint fájdalmas árnyék" kép a bűn és áldozat motívumaira utal.
A patrisztika szempontjából érdekes az a tény, hogy Babits a lelket szólítja meg, és általa a saját lelkével társalgik. Ez a dualizmus, a test és lélek szétválasztása, amelyet a patrisztika is erősen hangsúlyozott. A versben érzékelhető a patrisztikus szemlélet, amely kimondta, hogy a lélek az emberi személyiség legfőbb része és az örökkévalóságra hivatott.
A skolasztika nézőpontjából érdekes az a tény, hogy a költő elismeri a lélekben rejlő lehetőségeket és hibákat, és megdolgoznak a lélek fejlődéséért. A skolasztikus gondolkodás azt hangsúlyozta, hogy a lélekben rejlő potenciálokat és képességeket ki kell fejleszteni és értékzenek.
Ezen túlmenően, a versben megjelenő képek, mint például a "holt gyermek lelkét viszi az angyal" vagy a "kísértetes méhedbe visszajár még" ábrázolják a költő belső vívódását, az elkövetett hibák és bűnök következményeit és hatásait a lelkében.
Összességében, a vers teológiai szempontból a lélek és test, isteni és földi vágyak konfliktusát mutatja be. Megjeleníti a patrisztika és skolasztika gondolkodás elemeit, és utal a bibliai motívumokra.