Keresés:

Babits Mihály

Egy tintafoltról

Mi eddig rajtad kedves volt nekem,
a barna báj, a nemes különösség,
maguk méltók, hogy borzongásba kössék
nyugalomra úgysem hajló idegem.

Törésig roppanékony íveken
már érintésre zeng az, néha lő is,
mert húr is, bizony, nyíl is, bizony, ő is. -
Pattanj le róla, újabb énekem:

egy tintafoltról. Ének illeti
e tintafoltot. Áldott ez, s a nő is,
ki magában bármily izgató erő is,
egy folt az arcát uj csábbal lepi.

Bár minden mozdulatod ünnepi,
és bár vonásid váltásához értesz:
uj vonás mellé uj szín is kell, édes:
az maga szemem' már meg sem lepi.

De most: egyszerre tündérváltozás!
Simúlva állad bársony lejtejéhez
minő fekete felhőtörmelék ez?
Csöpp felhő - s az ég egész boltja más,

e bűvös, barna, bársony boltozás:
minden ivének voltam ismerője -
s most csöpp felhő - s uj fénnyel ragyog tőle
még kettős napja is! - csodás! - csodás! -

Áldom a Véletlen könnyű kezét!
Mire müvészet soha rá nem jőne,
ő festé ilyen újra 's ingerlőre
uj arcod fény- és árny- és színmezét.

Legjobb festőnek vallom őt ezért,
ki ílyen csodás pettyet s íly merészet
(selyemre) gyors ecsettel hevenyészett -
áldom a Mester Véletlen kezét!

E körén ködlő, végén véknyelő
koromkarikából folyamos igézet
teremtéséhez (hogy ily mű-egész lett)
mi eszközt használt a bölcs Keverő?

azaz (hogy szavam légyen egyszerő
- nem is értékeny tán e nyelvi-cifra -)
mit irtál? Téged ritkán látni irva -
mit irhattál? Nem vagy te írónő -

Mint bárki, bár intelligens leány,
nem vagy, mint más valaki, kék harisnya
(asztalodon disz-kötött Hölgyek-Titka,
s az Uj-Időkből uj szám, egynehány.)
Te - vándor s barna -: rózsák közt cigány!
mig szemeim mézaratásra mennek,
bokrodnál agyam szépen megpihenhet. -
Mit irhattál? Egy levelet talán.

1905 [?]

Írd meg a véleményed Babits Mihály Egy tintafoltról című verséről!
Babits Mihály további versei: