Keresés:

Babits Mihály

Előszó

Egyszerü megint a versem -- de mi ez a fáradt egyszerüség?
Nem fiatal madár szárnyverésének egyszerüsége, nem fiatal szív
dobogásának egyszerüsége már -- hanem bágyadtan primitív
mint öregek gyermekes mozdulata -- mert nincsen gyönyörüség

számomra már, csak a kevésben -- mert elborított a Sok,
rámszakadt hirtelen, mint elbűvölt várban titkos befolyás
zápora százfelől -- s megbénított az idegen varázs
hálója -- mert idegen nekem a gonosz városok

levegője amelyben élek, és mint gonosz erdőben farkasok
tünnek elém az arcok az utcán, és rémít az élet ezer zaja,
mint egy betegség -- mert minden zaj tályog és csúf nyavalya
a Csöndnek testén -- mind legalább, mely nemcsak egyforma mintát susog

s zenél bele a Csönd szövetébe -- mind legalább, mely nem annyira egy
a Csönddel, mint tücskök zaja őszi este -- mint záporok
verése nyugodt és lágy földeken -- vagy a hab ha zajog
tengerek messze síkjain -- szél ha zúg -- csillag ha megy

titkos zenével az égi pályán -- ó, ha lankatag énekemet
ilyen egyszerüségre hangolhatnám, hogy, ha egy drága barát
meghallgatná egy este, nem tudná, szavakat hall-e, vagy a saját
szívét dobogni, vagy a szférák zenéjét, vagy engemet.

Írd meg a véleményed Babits Mihály Előszó című verséről!
Babits Mihály további versei: