Salamon király könyvéből
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru díszíti,
ritka drága gyöngyű;
tomporodnak kerülete mint a mesterek kezéből kikerült
kösönty.
Lábadszára mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú
oszlop, márvány;
a te két emlőd nyugalma mint a liliommezőkön legelő két
bárány.
Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép
kerekded csésze
Hasad mint a zaffirokkal rakott elefánttetemnek drága
tündöklése.
Hasad mint a liliommal köröskörül megkerített dús
gabonaasztag;
karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyűrűkkel
aranyosan gazdag.
Balkezed a fejem alatt, jobbkezeddel megölelgetsz,
megcirógatsz, édes,
nyakad mint a karcsú torony kimagaslik hasonlóan
Libanon-hegyéhez.
Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről;
ínyed édességes;
fogaid mint most fürösztött tiszta, hófehér juhocskák;
ajakad tömjénes
Halántékod mint a sűrű selyem lomb közül kitetsző darab
pomagránát
szemed mint a kék halastó; arcod ékességeinek ki mondhatja
számát?
Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy
bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős mint nagy
vizeknek sodra
No szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a
mandragórák
már a szőllő is virágzik s kifakadtak ajtónk előtt a
gyümölcshozó fák.