Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős

törzsek borzongó lagzikon 
ették-itták királyaik
husát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje

szállna mellükbe - de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.

A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
ki két karjával általér

minden családot s törzseket.
Egyik karja az Igazság,
másik karja a Szeretet...
Mit ér nekünk a Test, a Vér,

ha szellemében szellemünk
nem részes és ugy vesszük Őt
magunkhoz, mint ama vadak
a tetemet vagy totemet?

Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket 
amikkel törzs és vér leköt,

hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.

1938. márc.


Elemzések

A vers a természettudományt annak időszakához és felfedezéseihez viszonyítva kell elemezni, ami a költő életének időpontjában volt, 1938-ban. Ebben az időszakban már több jelentősen fontos felfedezés történt, amelyek a mai természettudományos ismeretekkel összefüggésbe hozhatók.

A vers elején Babits Mihály megjegyzi, hogy az Úr nem ment el, itt maradt, és mi belőle táplálkozunk. Ez lehet összefüggésben a tudományos felfedezésekkel, amelyek arra utalnak, hogy az élet eredete és az evolúció az anyagból származik, és állandóan jelen van a természetben.

A költő a versben az Istent egy nagy titoknak nevezi, ami a természettudományos felfedezésekkel való kapcsolatot hangsúlyozza. A legfrissebb tudományos felfedezések új megértést hoztak a világegyetem titkaival kapcsolatban, de még mindig sok rejtély marad megoldatlanul.

A vers második részében a királyok halott testét és vérét említi. Ez a gondolat talán utalhat a modernebb felfedezésekre az emberi test felépítésével és működésével kapcsolatban. Az újabb felfedezések az emberi test sejtjeinek, szöveteinek és szerveinek működéséről és egymással való kapcsolatáról adnak információkat.

A versben ismételten kiemelésre kerül, hogy Krisztus, a mi királyunk, nem halott, hanem élő. Ez összekapcsolódhat a lehetőséggel, hogy az élet a természettel és az evolúcióval folyamatosan jelen van, és az életfolyamatok ismeretlenek vagy újabb felfedezések tárgyai lehetnek.

A vers továbbá utal arra, hogy Krisztus ereje óriási és minden családot és törzset átölel. Ez a gondolat arra utalhat, hogy a világegyetem működésének és fejlődésének ismeretében minden összekapcsolódik és egymásra hatással van.

A vers végén a költő arról beszél, hogy az igazság és szeretet szellemében kell részesülnünk, nem pedig a testben. Ez összecsenghet azzal a gondolattal, hogy a tudományos felfedezések és a természettudomány új megértést és perspektívát kínál az élet és a társadalom számára, ami a test és a biológiai valóság felett van, és a szellemi fejlődésre összpontosít.

Összességében a vers olyan gondolatokat és kérdéseket vet fel, amelyek a természettudományos felfedezésekkel, az evolúcióval és a világegyetem működésével kapcsolatban merülhetnek fel. Bár a konkrét tudományos ismeretek és felfedezések nem említettek meg a versben, mégis megjelenik a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel való kapcsolat és az emberi tudás határtalansága.

Babits Mihály "Eucharistia" című verse teológiai szempontból is érdekes elemzést nyújt. A versben több olyan fogalom és gondolat jelenik meg, amelyek kapcsolódnak a bibliatudományhoz, a patrisztikához és a skolasztikához.

A vers első sora, miszerint "Az Úr nem ment el, itt maradt", bibliai értelemben is igaz lehet. Az eucharisztia szentsége Jézus Krisztus testének és vérének elfogyasztása által valósul meg, így az Úr jelen van az emberi közösségben. Az eucharisztia lényege, hogy az emberek táplálkoznak az Úr testéből, azaz közvetlen kapcsolatba lépnek Istennel.

A versben utalás történik a törzsekre és a királyokra, akiknek vallási szertartásokban a testük vagy a vérének elfogyasztása volt része. Ez a gondolat kapcsolódik a bibliai sacrificial rendszerhez, ahol az állatáldozatok által közvetlen kapcsolatot teremtettek az istenekkel. Az eucharisztia viszont egy másfajta kapcsolatot jelent, hiszen az emberek nem istenekhez, hanem az isteni személyhez kötődnek.

A vers további részében kifejezésre jut Babits Mihály Krisztus-képe is. Megállapítja, hogy Jézus Krisztus nemcsak egy törzsvezér vagy király, hanem még hatalmasabb és erősebb. Ez a gondolat kapcsolható a patrisztikus teológiai gondolatokhoz, melyek a keresztény hit alapjait fektették le a korai egyházban. Az egyházi atyák többek között olyan témákban foglalkoztak, mint Krisztus isteni és emberi természete, az ő műveletei és az emberiség megváltása. A versben szereplő Krisztus-kép tehát visszavezethető az atyák által megfogalmazott teológiára.

A vers záró sorai közvetlenül utalnak az eucharisztia szellemi jelentőségére. Az Úr Testének és Vérének elfogyasztása csak akkor eredményez valódi találkozást Istennel, ha az emberi lélek is megkapja az Úr szellemét. Az eucharisztia tehát nem csupán testi elemet jelent, hanem az isteni szellem közvetlen befogadását is. Ez a gondolat kapcsolódik a skolasztika filozófiai irányzatához, mely a középkorban az egyházatól inspirációt merítve törekedett a hit és a tudomány összehangolására. A skolasztika keretében vizsgálták a vallási és filozófiai kérdéseket, valamint a hit és okosság közötti kapcsolatot. A versben megjelenő nézet, hogy az eucharisztia nem csak testi, hanem szellemi aspektust is tartalmaz, egyeztethető a skolasztikus gondolatokkal.

Összességében Babits Mihály "Eucharistia" című verse teológiai szempontból érdekes elemzésre ad lehetőséget. A versben megjelenő gondolatok és fogalmak kapcsolódhatnak a bibliatudományhoz, patrisztikához és skolasztikához, de a kérdést más nézőpontból is meg lehet közelíteni.

Babits Mihály "Eucharistia" című verse különböző irodalmi összefüggésekben vizsgálható meg mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Vallási motívumok: A vers központi témája az eucharisztia, azaz a keresztény vallásban a kenyér és bor szentségének elfogyasztása, ami az Úr teste és vére. Ez a motívum vallásos versekben gyakran előfordul, például Dante Isteni Színjátékában vagy John Donne vallásos költeményeiben.

2. Szimbolikus jelentések: A versben az Isten esszük, mint az ősi törzsek királyainak testét és vérét a lagzikban. Ez szimbolikus jelentéssel bír, amelyben az emberi élet és az isteni energiák összeolvadása jelenik meg. Az Eucharistia mint szimbólum más művekben is megjelenhet, mint például T.S. Eliot "Az üres föld" című versében.

3. Az emberi és isteni összekapcsolódás: A vers hangsúlyozza, hogy Krisztus, a mi királyunk, élő és nem halott. Ez a gondolat az ember és az isteni kapcsolatának megerősítését közvetíti. Ezt az összekapcsolódást más vallásos és spirituális művek is feldolgozták, például William Blake költeményeiben.

4. Nemzeti identitás: A vers az emberi és nemzeti identitás kapcsolatát is megragadja. A szellemi táplálkozás és az isteni szeretet által válik az ember magyarrá és növekszik felé az ég felé. Ez a gondolat a nemzeti identitás és spirituális emelkedettség kapcsolatára utal, amely a magyar irodalomban más művekben is fellelhető, például József Attila verseiben.

5. Szépírói eszközök: A versben Babits Mihály különböző költői eszközöket alkalmaz, például rímet, ritmust és metaforákat. Ez a versformai és nyelvi gazdagság meghatározó eleme a magyar és nemzetközi szépirodalomnak is. Ezeknek a költői eszközöknek a használata segíti a vers tartalmának kifejező erejét és érzelmi hatását.

Babits Mihály "Eucharistia" című verse tehát különböző szempontok alapján analizálható és kapcsolódhat más művekhez mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.