A vers teológiai szempontból az emberi szenvedés és vágyakozás témáját boncolgatja. A gondok, a fájdalom és az elkeseredés hangját hordozza magában, és az emberi lélek mélyén, az egyén szívén keresztül jut el hozzánk.
Egyik érdekes nézőpont a vers értelmezésében a bibliatudomány, amely a Biblia kritikai elemzését végzi. A versben feltűnik a "Messiás" kifejezés, ami a bibliai próféciákban az eljövendő Megváltót jelöli. A költő kérdőjelbe teszi, hogy ki lesz eltömni azt a "hibát", ami a lelke mélyén sért. Ez a kérdés a vágyakozást és az elkeseredést szólaltatja meg, és az ember Istenre várakozásának kifejeződése. A válasz pedig abban rejlik, hogy csak Isten tudja az emberi lélek sebeit begyógyítani és megváltást hozni.
A patrisztika nézőpontja a keresztény egyház atyáinak, az első évszázadok keresztény íróinak gondolkodását tükrözi. Ők az emberi életben a bűn és a szenvedés jelenlétét Isten büntetéseként vagy próbájaként értelmezték. A versben megjelenő szenvedést és vágyakozást tehát a patrisztika szerint Isten büntetéseként vagy próbájaként lehet felfogni. Az ember ráébred arra, hogy hiába próbálja elkerülni a gondokat, mégis mindig van valami, ami bántja, és ezzel Isten arra készteti az embert, hogy felismerje az igazságot és felmérje, hogy csak Istenben lelheti meg a megnyugvást és a vágyott boldogságot.
A skolasztika nézőpontja ezzel szemben inkább a filozófiai és teológiai rendszerezéssel foglalkozik. Ebben a szemléletben a vers a lélekbeli feszültséget és vágyakozást a lélek belső ellentmondásának, az emberben jelen lévő Isteni és emberi részek közötti konfliktusnak tekinti. Az emberben ott van a vágy a világi örömök után, ugyanakkor az isteni hívás is felébreszti a vágyat és a szenvedést. Az embernek az a kihívása, hogy megtalálja az egyensúlyt ezek között a vágyak között, és Isten felé orientálódva megtalálja a teljességet és a valóban értékes boldogságot.
Egyéb gondolatok:
- A versben feltűnően szerepel a fájdalom és a szenvedés motívuma, és így találkozunk a szenvedéscsalás biblikus kérdéskörével is. Az emberben ott van a vágyakozás a boldogság után, de a szenvedés, a betegség és a fájdalmak mindig jelen vannak az életünkben. Ebben a kontextusban a költő kérdőjelbe teszi, hogy mikor kapjuk meg a fájdalommentes boldogságot.
- Megjelenik a versben az irgalmas Isten képe is, aki az éhezőnek kenyeret, a szomjazónak italt ad, a fiatalnak fiatalt és az öregnek szép időt. Ebben az összefüggésben a vers azt a kérdést teszi fel, hogy miért nem kapja meg a költő a megpihenést és a nyugalmat, miközben Isten mindenkinek adja meg, amire szüksége van.
- Általánosságban a versben megjelenő fájdalom és vágy az emberi élet általános tapasztalatait jeleníti meg, viszont a teológiai szemlélet segít abban, hogy ezeket az élményeket összekapcsoljuk az Istenhez, a Megváltóhoz és az örök boldogsághoz vezető út kérdéseivel.