Ó gondok, gondok, holnapok!
egy gondtalan mát hol kapok?

Szőnyeg-puhába betegen
búni hiába szigetem:

szivem verését halk ölén
csak annál jobban hallom én.

S nem hágy e belül ágyuzó
nyugodni tikkadt ágyuszó.

Rég mélyről únott hangja bánt
előbb sülyedt harang gyanánt:

de zord kohóba sülyedett
és a harangból ágyu lett.

S tép, tép e belül ágyuzó
lelkembe tikkadt ágyuszó.

Kifelé csupa sánc, perem:
befelé lelkem meztelen.

Fájón mezítlen, mint beteg
zománca-vesztett fogideg.

Úristen, ami itt hibás,
ki lesz eltömni Messiás?

Jámbor halászt, hiszem, lehet:
hanem ki vált meg engemet?

Adj Uram, kinek mit szeret:
az éhezőnek kenyeret,

s szomjazónak hűs italt,
a fiatalnak fiatalt,

adj az öregnek szép időt:
hadd üldögéljen ház előtt,

adj, Uram, néki friss erőt --
de nékem adj már pihenőt!


Elemzések

A versnek nincs konkrét kapcsolódása a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez vagy kutatásaihoz. Azonban a versben megjelenő természeti metaforák és az emberi testhelyzetek leírása kapcsolatot teremthet a természettudománnyal.

Az első sorban Babits Mihály az "ó gondok" szólással fejezi ki a gondok fájdalmát és azok örökkévalóságát. A gondok természettudományi szempontból lehetnek az emberi agyban zajló folyamatok, amelyek a pszichológia, az idegtudomány vagy akár az agykutatás területéhez kapcsolódnak.

A "szőnyeg-puhába betegen" kifejezés a test betegségeit jelölheti, amik kapcsolatban állhatnak az orvostudománnyal és az egészségüggyel. A szívverés leírása szintén az emberi test működésével és a kardiológiával hozható összefüggésbe.

A "zord kohóba sülyedett" kifejezés a versben szereplő ágyu átváltozására utal, és a kohászat és a metallográfia tudományával hozható kapcsolatba.

A "fájón mezítlen" kifejezés egy betegséggel vagy testi fájdalommal kapcsolatos állapotra utalhat, amit az orvostudomány segítségével kell kezelni.

A "házt előtt üldögéljen" kifejezés a természeti környezetbe való visszatérésre és az időjárás hatásaira utalhat, ami a meteorológiával kapcsolatos.

Összességében a vers természettudományos szempontból a testi és lelki folyamatok, valamint az emberi kapcsolatok és a természeti környezet közötti összefüggésekre utal. Bár a pontos kapcsolódást a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel nehéz meghatározni, a vers általánosan az emberi lét és a környezet viszonyára utalhat.

Babits Mihály "Fájó, fázó ének" című verse az irodalomtudományi szempontból több összefüggésben is érdekes. Először is, a vers nyilvánvalóan a lírai költészet műfajába tartozik, hiszen egyénies hangvétellel fejezi ki a költő érzelmeit és gondolatait.

A versben megjelenő gondok, fájdalmak és bánatok olyan motívumok, amelyek többek között a romantikus és szimbolista irodalomban is gyakran jelennek meg. A lírai én belső világát ábrázolja, ahol a külvilág viszályai és problémái ellenére a lelki terhek súlya alatt mégis megtalálja saját békéjét. Ez a motívum a magyar romantika és szimbolizmus irányzatával hozható összefüggésbe, amelyekben a lírai én gyakran elvonul a külvilág feszültségei elől és az egyéni érzelmeket, hangulatokat helyezi előtérbe.

A versben megjelenő képek és hasonlatok is jelentős szerepet játszanak az irodalomtudományi elemzésben. Például a "szőnyeg-puhába betegen" formuláció az érzékenységet és sebezhetőséget fejezi ki, és a lírai én bújára utal. Ez az idézet a szimbolikus irodalmi hagyományokkal teremt összefüggést, amikor a költő a belső világát külső jelképekkel és metaforákkal írja le.

A versek végén található ima vagy könyörgés is irodalomtörténeti vonatkozásokkal rendelkezik. A lírai én tőlünk választást kér, hogy ki vált meg engem, és reményét fejezi ki azáltal, hogy létezik egy Messiás, aki elhozza a gyógyulást és megváltást. Ez a könyörgés az Európai keresztény irodalmi hagyományokkal áll összefüggésben, amelyekben az emberi szenvedés és remény a vallásos hit alapjai.

Összegzésképpen, Babits Mihály "Fájó, fázó ének" című verse számos irodalomtudományi összefüggéssel rendelkezik. Az irodalomtörténeti elemzés során a romantika, szimbolizmus és vallásos irodalom stílusjegyeit, motívumait és műfaji vonásait is fel lehet fedezni a versben.

A vers teológiai szempontból az emberi szenvedés és vágyakozás témáját boncolgatja. A gondok, a fájdalom és az elkeseredés hangját hordozza magában, és az emberi lélek mélyén, az egyén szívén keresztül jut el hozzánk.

Egyik érdekes nézőpont a vers értelmezésében a bibliatudomány, amely a Biblia kritikai elemzését végzi. A versben feltűnik a "Messiás" kifejezés, ami a bibliai próféciákban az eljövendő Megváltót jelöli. A költő kérdőjelbe teszi, hogy ki lesz eltömni azt a "hibát", ami a lelke mélyén sért. Ez a kérdés a vágyakozást és az elkeseredést szólaltatja meg, és az ember Istenre várakozásának kifejeződése. A válasz pedig abban rejlik, hogy csak Isten tudja az emberi lélek sebeit begyógyítani és megváltást hozni.

A patrisztika nézőpontja a keresztény egyház atyáinak, az első évszázadok keresztény íróinak gondolkodását tükrözi. Ők az emberi életben a bűn és a szenvedés jelenlétét Isten büntetéseként vagy próbájaként értelmezték. A versben megjelenő szenvedést és vágyakozást tehát a patrisztika szerint Isten büntetéseként vagy próbájaként lehet felfogni. Az ember ráébred arra, hogy hiába próbálja elkerülni a gondokat, mégis mindig van valami, ami bántja, és ezzel Isten arra készteti az embert, hogy felismerje az igazságot és felmérje, hogy csak Istenben lelheti meg a megnyugvást és a vágyott boldogságot.

A skolasztika nézőpontja ezzel szemben inkább a filozófiai és teológiai rendszerezéssel foglalkozik. Ebben a szemléletben a vers a lélekbeli feszültséget és vágyakozást a lélek belső ellentmondásának, az emberben jelen lévő Isteni és emberi részek közötti konfliktusnak tekinti. Az emberben ott van a vágy a világi örömök után, ugyanakkor az isteni hívás is felébreszti a vágyat és a szenvedést. Az embernek az a kihívása, hogy megtalálja az egyensúlyt ezek között a vágyak között, és Isten felé orientálódva megtalálja a teljességet és a valóban értékes boldogságot.

Egyéb gondolatok:
- A versben feltűnően szerepel a fájdalom és a szenvedés motívuma, és így találkozunk a szenvedéscsalás biblikus kérdéskörével is. Az emberben ott van a vágyakozás a boldogság után, de a szenvedés, a betegség és a fájdalmak mindig jelen vannak az életünkben. Ebben a kontextusban a költő kérdőjelbe teszi, hogy mikor kapjuk meg a fájdalommentes boldogságot.
- Megjelenik a versben az irgalmas Isten képe is, aki az éhezőnek kenyeret, a szomjazónak italt ad, a fiatalnak fiatalt és az öregnek szép időt. Ebben az összefüggésben a vers azt a kérdést teszi fel, hogy miért nem kapja meg a költő a megpihenést és a nyugalmat, miközben Isten mindenkinek adja meg, amire szüksége van.
- Általánosságban a versben megjelenő fájdalom és vágy az emberi élet általános tapasztalatait jeleníti meg, viszont a teológiai szemlélet segít abban, hogy ezeket az élményeket összekapcsoljuk az Istenhez, a Megváltóhoz és az örök boldogsághoz vezető út kérdéseivel.