Medgyasszay Vilmának

Nincs galánsnak szeri-száma:
csupa sikk e hercig dáma,
karcsu mint a minarét:
illik néki a minét.

Rechtsre perdül, linksre fordul,
spicce van tán némi bortul:
tempót ime mégse vét,
illik néki a minét.

Mint vázájábul, kibimbul
dagadozó krinolinbul
s műredőkben veti szét --
illik néki a minét.

Ilyen abroncsvázas aljjal,
s könnyü taille-jal, bodros hajjal
fennen hordja a toupet-t --
illik néki a minét.

Melly fórném és melly valódi!
S mint pretenzív gallus módi
tartja hatkor a dinert-t --
illik néki a minét.

Csupa illem, csupa kellem,
mért ütenyre szabott szellem,
csupa szoros etikét:
illik néki a minét.

Kéjjel-kedvvel, indulattal
könnyü báju mozdulattal
messze hagyja Dérinét:
illik néki a minét.

Linksre ferdül, rechtsre fordul,
spicce van tán némi bortul,
púder rejti hév szinét,
illik néki a minét.


Elemzések

A versben a természettudományos szempontból leginkább érdekes jelenség a krinolin, amely a 19. században divatos volt. Akró kezdte használni, mint szoknya alátétet, majd később női ruhadarabként is elterjedt. Ez a széles és puffadt szoknya az egyik legszembetűnőbb elem az öltözködés területén, és a versben is hangsúlyosan szerepel.

A krinolin egyébként a korszak francia divatját tükrözi, amelyet a versben a "gallus mód" kifejezés is jelöl. Ez a divatos és előkelő ruhastílus a korabeli társadalmi rangjelzést erősítette.

A versben említett minét is érdekes elem, amely lehetett valamilyen női kalap vagy dísz az akkori divat szerint. Valószínűleg a minétre utaló jelzők arra utalnak, hogy ez a dísz jellegzetes volt a divatos és elegáns hölgyek ruhatárában.

A versben továbbá szerepel a púder, ami a 19. századi divat része volt. A porcelánszerűen fehér bőr kívánatos volt a hölgyek körében, és a púder használata ezt a hatást keltette.

Összességében a vers a divatos ruházati elemekre fókuszál, amelyek jellemzőek voltak a 19. századi hölgyek öltözködésére. Ezek a divatjelenségek nem feltétlenül kapcsolódnak a mai természettudománnyal, de segítenek megérteni a korabeli társadalmat és a divat változásait.

Babits Mihály "Galáns ünnepség" című verse az irodalomtudomány szempontjából számos érdekességet hordoz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Először is, fontos megemlíteni, hogy a vers formailag kötött szerkezetű, ami az európai költészet hagyományaiba illeszkedik. A versben megtalálhatóak a rímes sorok és az egyenlő szótagszámú sorok váltakozása, ami a klasszikus európai költészet jellemzője. Ez a formai sajátosság tipikus a magyar költészetben is, és összeköti a magyar és a nemzetközi költészetet.

A vers tartalmilag egy galánsságról szóló ünnepséget ír le, ami a 19. századi romantikus és szimbolista irodalmi irányzatnak összekötő kapcsolója. A galánt szereplők, a hercig dámák, a minaret és a krinolin visszavezethetőek a romantikus irodalom által kedvelt történelmi vagy keleti motívumokra. Ugyanakkor, a toupet és a dinert említése a szerzővel és a verse időszakával, a 20. századi modern és avantgárd irányzatokkal is kapcsolatba hozható.

A versekben megidézett világ és a stílus is számos kapcsolatot mutat a magyar és a nemzetközi irodalom között. Egyrészt, a romantikus és szimbolista motívumok a francia és az angolszász irodalom hatását tükrözik. Másrészt, a modern és avantgárd elemek, mint a toupet és a dinert, összekapcsolhatóak az európai irodalmi és művészeti korszakokkal, mint a szürrealizmus vagy a dadaizmus.

A versben megjelenő formai és tartalmi elemek tehát egyaránt áthidalják a magyar és a nemzetközi irodalom közötti szakadékot. A költő Babits Mihály képes volt egy vízválasztó szerepét betölteni az irodalmi tradíciók között, és a versében megtestesíteni a különböző irodalmi hatásokat és irányzatokat.

A vers első sorában Babits Mihály megemlíti, hogy a galánsnak nincs szeri-száma, vagyis nincs valóságos száma. Ez azt jelenti, hogy a galáns figura a képzelet és a társadalmi konvenciók révén jött létre.

A versben folyamatosan megjelenik a "minét" kifejezés, ami jelzi a hercig dáma öltözékét és viselkedését. A miné a francia divatot és stílust jelenti, ami a korabeli társadalmi normának megfelelően volt vágyott és követendő.

A bibliatudomány szempontjából a vers a társadalmi normákat és konvenciókat mutatja be. A galáns fiúk és a hercig dámák olyan személyek, akik az adott korban elfogadhatónak és követendőnek tartott szabályokat és viselkedési normákat próbálják megvalósítani. Az Ószövetségben sok törvény és előírás található az élet minden területére vonatkozóan, ami szabályozhatja a viselkedésüket. Az Újszövetségben Jézus tanításait és az apostolok írásait olvashatjuk, amelyek arra tanítanak, hogy legyünk jók és tiszteletteljesek embertársainkkal szemben.

A patrisztika, vagyis a korai keresztény gondolkodók nézőpontjából a vers arra figyelmeztet, hogy ne ragaszkodjunk az anyagi dolgokhoz és a külső megjelenéshez. Az egyik legismertebb szent, Szent Ágoston könyveiben ír arról, hogy az embernek Istenre kell törekednie és nem a földi örömökre és pompára kell alapoznia az életét. Az ő nézőpontjuk szerint az igazi érték és szépség Istenben és a lelki életben található.

A skolasztika, vagyis a középkori filozófiai iskola nézőpontjából a vers bemutatja a középkori társadalom szokásait és értékrendjét. A skolasztikus gondolkodók a racionális érvelés és a logikus gondolkodás fontosságát hangsúlyozták. A versben megjelenő galáns és hercig dáma viselkedésének és öltözködésének nagy része erősen konvencionális és formális, ami a középkori hatalmi és társadalmi rendszerben elfogadhatónak számított.

Ezen túlmenően, a vers elemzése során más nézőpontokat is figyelembe lehet venni. Például, a feminista nézőpont szerint a vers bemutathatja a női szerepeket és azok korlátait a társadalomban. A postmodern nézőpont szerint a vers megkérdőjelezi és ironizálja az elfogadott normák és konvenciók értékét és fontosságát.

Összességében, a vers teológiai, bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikai nézőpontból is értelmezhető. A társadalmi normák, konvenciók, az anyagi jellegű vágyak és a belső értékek közötti feszültség és az emberi élet szent és profán elemeinek kölcsönhatása is jelen van benne.