Kék az ég ma, zöld az ág, --
milyen messze, más világ!
mennyi rózsa, lám a pünköst --
Ámor röpdös négy szemünk közt
-- s semmi harc és semmi kín:
mindjárt itt lesz Gretna
Green
szállunk, szállunk mind
tovább
tefeléd, szép délibáb!
Bájkocsim szemed sugára,
csókos szók az ostorom
Hopp! megszállunk éjszakára
valamely monostoron
-- e monostor nemcsak rím,
e monostor Gretna Green
vén kovács ott ősz apát,
aki minket összeád.
Sorsom, borsom mit kivánsz?
legszebb a mezalliánsz:
légy hát, édes ellenségem,
Hófehérke, feleségem
-- mennyi illat, mennyi szín!
szép az útad, Gretna Green
mennyi rózsa, mily tavasz
bárányfelhő ránk havaz.
Mennyi szín és mennyi kincs!
szebb ut nincs és jobb ut sincs.
Ez a rév itt Éva réve:
rég ismérem, ezer éve.
-- Kinn vagyunk már, hejh de kinn!
Hol van, hol van Gretna
Green?
Meddig szálljunk még
tovább
érted ó szép délibáb?
Esteledik az idő,
hűs az árny és zörg az ág --
megaszalt a déli hő
s esttől borzongsz, szép virág
-- aggadozva kérded ím:
>>Messze még a Gretna
Green?<<
Jaj virágom, nem tudom
megtévedtünk az uton.
Szökken a kocsim: világom
köd borítja s légi nedv,
lankad utazó virágom,
bennem is a régi kedv
-- mennyi harc és mennyi kín!
Messze még a Gretna Green
s szempillámat -- ó de kár
--
ólom-álom üli már.