Kék az ég ma, zöld az ág, --
milyen messze, más világ!
mennyi rózsa, lám a pünköst --
Ámor röpdös négy szemünk közt
-- s semmi harc és semmi kín:
      mindjárt itt lesz Gretna Green
      szállunk, szállunk mind tovább
      tefeléd, szép délibáb!

Bájkocsim szemed sugára,
csókos szók az ostorom
Hopp! megszállunk éjszakára
valamely monostoron
-- e monostor nemcsak rím,
      e monostor Gretna Green
      vén kovács ott ősz apát,
      aki minket összeád.

Sorsom, borsom mit kivánsz?
legszebb a mezalliánsz:
légy hát, édes ellenségem,
Hófehérke, feleségem
-- mennyi illat, mennyi szín!
      szép az útad, Gretna Green
      mennyi rózsa, mily tavasz
      bárányfelhő ránk havaz.

Mennyi szín és mennyi kincs!
szebb ut nincs és jobb ut sincs.
Ez a rév itt Éva réve:
rég ismérem, ezer éve.
-- Kinn vagyunk már, hejh de kinn!
      Hol van, hol van Gretna Green?
      Meddig szálljunk még tovább
      érted ó szép délibáb?

Esteledik az idő,
hűs az árny és zörg az ág --
megaszalt a déli hő
s esttől borzongsz, szép virág
-- aggadozva kérded ím:
      >>Messze még a Gretna Green?<<
      Jaj virágom, nem tudom
      megtévedtünk az uton.

Szökken a kocsim: világom
köd borítja s légi nedv,
lankad utazó virágom,
bennem is a régi kedv
-- mennyi harc és mennyi kín!
      Messze még a Gretna Green
      s szempillámat -- ó de kár --
      ólom-álom üli már.