Nézd, úgy hinti fényét a nap szét a világra áldón, békén,
mint a szentelt vizet a pap a nép közé mise végén.

Bucsuzik s a Dunába mártja hosszú rózsaszín evezőjét;
rózsaszin csöppeket feccsent, s visszaint ablak és mezőség.

Nézd, hogy hull a lombok árnya meszelt, rózsaszin falainkra
kékes-szürkén, gazdagon, virágosan, ingva-ringva!

Most szép a falunk, örülj neki!
Egy égi festő festette ki.

Nem is érdemes, édes, nem is érdemes énekelni:
az egész világ énekel most, és éneke győzedelmi!


Elemzések

A vers első négy sora az esti napsütés látványát írja le, amely áldásként hinti el fényét a világra. Az összehasonlítás a pap általi szentséges vízzel jelzi az isteni eredetet és áldást. Ez a kép magyar irodalmi hagyományban is megtalálható, például Arany János "Esti kérdés" című versében, ahol a naplementét Isten dicséretének kánonjaként írja le.

A következő két sorban a nap búcsúzást ábrázolják, ahogy hosszú rózsaszín evezőjét a Dunába mártja. Ez a párhuzam a természet és az emberi tevékenység között szintén gyakran előfordul a magyar irodalomban. Például Ady Endre "Az én rózsám" című versében a szerelmi vallomást egy hosszú rózsaszín folyó ábrázolja, amelyben a költő elmerül.

A harmadik versszakban a lombok árnyai színes képet festenek a falakra, és a természet szépségét és gazdagságát jelképezik. Ez a motívum az európai romantikában is gyakran előfordul, ahol a természetet a szépség forrásaként és az emberi élet összefonódásaként ábrázolják.

Az utolsó versszakban a falut egy égi festő művének nevezi Babits, ami a művészetnek és az alkotói erőnek a magasztalása. Ez a gondolatvilág a romantika és a szimbolizmus hatását mutatja, ahol az alkotói képzelet és a művész létfontosságú szerepet játszik az emberi élmények és érzelmek kifejezésében.

Összességében a vers a természet szépségét, az isteni eredetet és a művészetet ünnepli. Ez a témaválasztás és képek használata közel áll a romantika és szimbolizmus irányzatához, amelyek mind magyar, mind nemzetközi irodalomtörténetben jelentős szerepet játszottak.

A versben a természettel kapcsolatos elemek, mint a nap, a Dunába mártott evező, és a lombok árnya, több természettudományos szempontból is érdekesek lehetnek.

Az első sorban a nap "fényét hinti szét a világra", ami jelzi a nap sugárzásának terjedését. Ma tudjuk, hogy a Nap elektromágneses spektruma nem csak fényt, hanem egyéb elektromágneses hullámokat is tartalmaz, mint például a rádióhullámok és a röntgensugárzás.

A második sorban a vers említi a pap által a nép közé hintett "szentelt vizet". A modern tudományban a víz rendkívül fontos szerepet játszik, és számos kutatás foglalkozik a víz tulajdonságaival és az általa közvetített folyamatokkal, például a vízben oldott anyagok következményeivel.

A versben megjelenő Dunába mártott evező és a visszavisszacsapódó rózsaszín cseppek utalhatnak a folyadékokkal kapcsolatos jelenségekre, mint például a felszíni feszültség és a vízcseppek lehullása. A modern tudományban a folyadékok viselkedését és tulajdonságait, valamint ezek mindennapi alkalmazásait is vizsgálják.

A lavoro ismét hivatkozik a Dunára és az árnyékokra. Az árnyékok a fény és a tárgyak kölcsönhatásának eredményeként keletkeznek, és a modern fizika részeként vizsgálják a fény terjedését és tükröződését. A Dunába mártott evező és az abban tükröződő árnyékképek pedig a vízben való töréssel és a törési törvényekkel is összefüggésbe hozhatók.

A vers végén a költő azt állítja, hogy az egész világ énekel "győzedelmi éneket". Ezt a természettudomány legújabb felfedezéseinek lehet értelmezni, amelyek a világegyetem struktúrájának, a kozmikus háttérsugárzásnak és a modern élet eredetének kutatásával kapcsolatosak.

A versben tehát több olyan elem található, amelyek természettudományos kutatásokkal összefüggésbe hozhatók. Ez megmutatja, hogy a természettudomány és a művészetek, mint a költészet, kölcsönhatásban állnak egymással, és kölcsönösen gazdagítják egymást.

A Babits Mihály által írt vers, "Győzelmi ének, estefelé" című mű, teológiai értelmezést is lehetővé tesz. A versben számos olyan elem található, amelyek teológiai tartalmakat hordoznak.

Kezdve a nap fényének hintázásával, ami áldásszerű módon terjed a világra, hasonlatot alkotva a szentelt víz áldásos hatásával, amelyet a pap a mise végén hint a nép közé. Ez a kép a Szentírásban is megjelenik, ahol a víz sokszor az élet és az áldás jelképe. Ez a párhuzam arra utalhat, hogy a napfényben jelen levő áldásban az Istentől származó életre és kegyelemre való utalást látjuk.

A versben említett Dunába mártott rózsaszín evező is metaforikus jelentéssel bírhat. A rózsaszín a szépséget és tisztaságot jelentheti, míg az evező actus sacramentum, azaz szentségi cselekedetre utalhat, amely közvetítő szerepet játszik a hit és a kegyelem között. Ez tehát a pap szerepére utalhat, aki közvetíti az Istentől érkező kegyelmet.

A versben szereplő, meszelt, rózsaszín falakat az árnyékok hullása teszi még színesebbé. Az árnyék itt lehet szimbolikus kép a bűnre és a tévelygésre utalva, amit a lelkek szenvednek. Az árnyékokkal szembenálló rózsaszín falak pedig a tisztaságot és megújulást jelentik. Ez a kép megerősítheti a hitet, hogy az Isten kegyelme és áldása olyan erős, hogy felülkerekedik a bűn és a gyarlóság árnyékán.

A vers végén pedig a szerző azt állítja, hogy az egész világ most énekel, és ez az ének győzedelmes. Ez a gondolat a bibliai éneklés és dicsőítés fontosságára utal, amely a hálát és az örömöt fejezi ki Isten iránt. A versben megjelenő ének tehát lehet jelkép az emberi lélek örömének és hálájának, amelyet Isten ajándékaiként énekelnek.

A versen keresztül a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontja is érthetőbbé válik. A bibliatudomány segíthet felfedezni a Biblia szövegeiben rejtett teológiai jelentéseket, amelyeket a vers átvitt értelmében is megjeleníthet. A patrisztika pedig a korai egyházi atyák teológiáját és gondolkodásmódját vizsgálva segíthet megérteni a versben megjelenő szakrális képeket és jelképeket, míg a skolasztika a középkori teológiai iskolát képviselve segíthet a teológiai tanítások és elméletek elemzésében. Ezenkívül más teológiai irányzatok, például a reformáció vagy a liberalizmus is további szemléleteket és interpretációkat kínálhatnak a vers teológiai értelmezéséhez.