Hadakozom a világgal s idővel
óriásoknak szegülök ellene
jégverésben állok meztelen
malmok acél zugását hallom
s remegő ujjaim közt görcsös tollam
szalmaszálam, egyetlen fegyverem.

Magyarságom naív gőgje fogytán.
De magyarság eredendő veszélyi
fejem körül feketén tornyosodván,
szavaim súllyal és kínnal teremnek
mint bölcsek szemén a nehéz könnyek,
vagy sűrű mézga a beteg fa odván.

1938. máj.